Szemezgető #11 – Művelt Nép Könyvkiadó megjelenései

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a Művelt Nép Könyvkiadó megjelenéseiből válogattam. A könyvek között zömében Ázsiai BL könyveket találtok, de akad néhány egyéb megjelenés is a válogatásban.

Szemezgető #10 – Agave Könyvek március-április-május

Szemezgető rovatom keretében ezúttal az Agave Könyvek máciusi-áprilisi-májusi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok fantasyt, sci-fi, antológiát és történelmi regényt is.

Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

A szerző első regénye, A nép igazsága (ITT írtam róla) a 2020-as évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt, ráadásul a Twister Média Kiadó révén egyenesen előolvasója lehettem. Azóta a regény nagy utat járt be, több díjon is helyezést ért el, mind közül a legrangosabb a Margó-díj jelöltjei közé kerülése.

Ilyen előzmények után nagyon vártam a szerző következő regényét, A rendszer ellenségét, ami hivatalosan csak nyáron, az idei könyvhétre fog kijönni a Napkút Kiadó gondozásában. Azért írtam múlt időben, mert az a megtiszteltetés ért, hogy szerző és a kiadó kérésére én írhattam meg a kötet fülszövegét, előtte pedig lehetőségem volt már decemberben elolvasni a könyvet. Márpedig ez az eddigi blogger pályafutásom legnagyobb elismerése, ezért itt az elején megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Tarjának és a Napkút Kiadónak ezt a páratlan lehetőséget.

Nagyon gyorsan kiolvastam, mert beszippant és nem ereszt a havasfelföldi életérzés és a regény atmoszférája. A végére érve csak ez járt a fejemben: Tarja megcsinálta! A második: Tarja tényleg megcsinálta! Komolyra fordítva a szót, ha nem látom, nem is hiszem el, de sikerült kiküszöbölnie az első könyve zavaró gyengeségeit. Jobb lett, sőt nem egyszerűen jobb, fényévekkel lekörözi A nép igazságát, pedig az is jó regény. Minden várakozásomat felülmúlta, sokkal érettebb, levetkőzte az elődjén még érezhető felesleges sallangokat. A dramaturgia egyszerűen annyira patent, hogy hihetetlennek éreztem a minőségbeli ugrást. Minden a helyén van, határozott a fókusz, semmi kicsapongás, letisztult, érett, ugyanakkor ugyanolyan választékos nyelvezetű, mint az első rész, a humor pedig eszement, de ez a fajta élc bitang jól áll a szövegnek. A karakterábrázolás is csodás, sehol nem tudok belekötni, mindenki pont annyira van árnyalva, amennyire kell, pont oda jutnak, ahová a szerző vinni akarta őket.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Hári Tamás: Lépcsőház

A kötet ajánlása Instagramon érkezett, ezúton is nagyon köszönöm a szerző kedvesének, mert ha nem hívja fel rá a figyelmemet, akkor valószínűleg soha nem jut el hozzám, amit utólag biztosan bánnék, ugyanis egy igényes, kellő gonddal összeállított gyűjteményt hagytam volna ki.

A válogatás 16 novellát tartalmaz, témájuk ugyan különböző, de egy dolog közös bennük: a címadó lépcsőház mindig szerepel bennük, hol említés szintjén, hol a szöveg helyszíneként. Az írások körülbelül egy évszázadnyi időintervallumot ölelnek fel, a 1900-as évek elejétől körülbelül a végéig. Megelevenednek benne vidám pillanatok, de zömében a komorabb, fájdalmasabb témák dominálnak, mint a gyilkosság, öngyilkosság, etnikai megkülönböztetés, válás, elhidegülés, háború, tanár-diák kapcsolat és annak következményei, megélhetési prostitúció vagy éppen családon belüli erőszak.

Ennyi komoly téma együtt soknak tűnhet, és menet közben bennem is felmerült: bírom-e még? Aztán azt vettem észre, hogy nagyon is, mert a történetek magukkal sodornak, hála a szerző stílusának és a remekbeszabott szövegeknek, mert néhány apróbb döccenőtől és kilógó részlettől eltekintve az egész könyv olvasmányos, a szerző írásmódja magával ragadó, egyenesen sodró, ami még a nehezebb témákat feldolgozó szövegeken is könnyen átlendíti az embert.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!