Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Livits Réka legújabb regénye, a Francia keringő, ami a kiadó Rubin pöttyös sorozatát gazdagítja. A borítót Nistor Evelin és Rácz Tibor tervezte.
Íme, az új Rubin pöttyös kötet borítója!
A borító
A fülszöveg
Csillaghullás, táncvarázs – készen állsz egy különleges fesztiválra?
Flóra legnagyobb vágya valósul meg, mikor érettségi után két legjobb barátnőjével Párizsba látogat. Ám a francia fővárosban sorra érik a csalódások: a nyaralás nem olyan, mint remélte, és mintha a középiskolás évekkel a barátság is a végéhez közeledne…
Egy szajna-parti koncert új színt hoz Flóra franciaországi útjába. Váratlanul színes, táncos kavalkádba csöppen, és amikor a jóképű gitáros felkéri egy táncra, felébred benne a remény: talán eljött a pillanat, amire végig várt.
A lány merész döntést hoz, és élete legnagyobb kalandjára indul, mikor egy csapat fiatal, bohém táncoshoz csatlakozik, és a friss fellángolást követve Franciaország szívébe utazik egy néptáncfesztiválra.
Vajon megtalálja, amit keres: a szerelmet, a barátságot, a varázst? Vagy mindent elveszít a csillagfényes auvergne-i éjszakában?
Engedj a hívásnak! Sodró történet, lüktető ritmusok és friss szerelem vár egy felejthetetlen francia fesztiválon.
Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, IDE KATTINTVA előjegyezheted, később megrendelheted!
Ha pedig várólistára/kívánságlistára tennéd, azt ITT teheted meg.
A szerzőről
Livits Réka első regénytrilógiáját 11 és 13 éves kora között írta – akkor még csak családjának és barátainak. Imádott képregényeket írni és rajzolni, írásaiban kedvenc karaktereit küldte kalandos felfedezőutakra a világ minden tájára.
Az iskola után tíz önkereső vándorév következett: élt Belgiumban, Dániában, Németországban, húszas évei elején a kommunikáció- és médiatudomány szakot rövid időre kecskefejésre cserélte, majd önismereti fókuszú, nemzetközi táborokat szervezett Svájcban, Portugáliában és Olaszországban hozzá hasonló, útkereső fiatal felnőttek számára.
Élete különféle helyeit és epizódjait a tánc, az írás és az alkotás szenvedélye szövi színes egésszé. Szíve csücske a tangó és a francia néptáncok. Tangó, Berlin című regénye a 8. Aranymosás Irodalmi Válogatón került a Rakéta projektbe, most pedig a francia néptáncot állította regényében a fókuszba.
Facebook oldal: https://facebook.com/livitsreka.iro
Írói oldal: https://mezitlab.wordpress.com/
Exkluzív idézetek:
#1
„Flóra szinte a nyelvén érezte azt az édes ízt, aminek később képtelen volt ellenállni. Azt a csípősen csábító, bizsergető, émelyítő, egész testében szétáradó érzést, amire jobb szót nem talált, csak ezt: szabadság.”
#2
„A hegedű szívfacsaró dallama zárta le a számot, ám a zene nem ért véget. A csend élt. Puha takaróként burkolta be az ölelésben összeforrt párt. Ez volt a boldogság. Ez volt a teljesség. Ez volt a… szerelem? Flóra nem merte kinyitni a szemét, nehogy megtörje a varázst.”
#3
„– Szerintem egészséges, ha az embernek néha lecserélődik a baráti köre. Normális, ha néha elhalnak kapcsolatok, és újak bontakoznak ki. Ez azt jelzi, hogy változol, hogy fejlődsz, és nem egyhelyben toporogsz az életben. Ez szerintem jó dolog.
– Jobb, mint kitartani jóban-rosszban? – nézett rá kérdőn Flóra.
– Attól függ – ismerte be Greg. – Néha jobb.”
#4
„Flóra egyszerre ráeszmélt, hogy az őszinte, felszabadult együtt sírás és nevetés sokkal mélyebb és erőteljesebb köteléket szőtt közöttük, mint egy futó csók. És ez már velük marad, akárhová is mennek.”
#5
„– Szerinted az normális, hogy egyik pillanatban hisztérikusan röhögök, a másikban pedig bőgök, mint egy szerelmi bánatos szamár?
– Teljesen
normális. És nemcsak Gennetines-ban – mondta lágyan Greg, és ujjaival finoman
végigsimított Flóra arcán.
#6
„– Szerintem épeszű ember képtelen tíz napot folyamatos lelkesedéssel végigdorbézolni – jegyzete meg a német lány. – Én általában a negyedik napon szoktam elvonulni valahová bőgni. Talán a tánc miatt van. Ahogy kioldódnak a testből a feszültségek, a felgyülemlett érzelmek, az elraktározott stressz. Az összeomlás teljesen normális. Ha a padlón vagy, akkor van honnan felkelni.”
#7
„Láthatatlan buborék képződött körülöttük, ahogy táncoltak. Nem a mazurka közös elandalodása volt ez, vagy a vals szédítő-bódító forgása. Flóra ébernek érezte magát, fókuszáltnak és rugalmasnak egyszerre. Már nem görcsölt a lépéseken, nem agyalt azon, hol a hangsúly, mikor melyik rész jön. A zene diktálta az ütemet, ő pedig követte és játszott vele. Az utolsó taktust mindketten egy erőteljes, parkettrengető dum-dumm-mal fejezték be. Greg arca kipirult, szeme csillogott, szélesen mosolygott.”
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése