Lovranits Júlia Villő: Lívió és a fehér sárkány

Nagyon szerettem Lovranits Júlia eddigi meséit, közülük is különösen a Macskakőt, így természetes, hogy Lívió és Gilice történetére is sort kerítettem, és alig várom, hogy a legújabb, idén megjelent könyvét is a kezemben tarthassam.

A Lívió és a fehér sárkány más, mint az eddigi könyvei, mert nem egy történetet mesél el, hanem mesék lazán kapcsolódó füzére állandó szereplőkkel. Ehhez mérten a szerző stílusa feszesebb, de ennek ellenére sem vesztette el játékosságát, pozitív életszemléletét. A vidámság is ugyanúgy áthatja a sorokat, mint az eddigi könyveinél. Viszont ez a kötet a többitől eltérően kísérletezőbb, ami leginkább a mesék keletkezéstörténetéből adódik. Az író egy volt osztálytársa kisfiának írta ezeket a meséket, amelyek hosszú üzenetváltások során formálódtak.

Számomra nagyon érdekes volt ez a kísérletezés, de érzésem szerint a keretek kissé visszafogták a szerzőt, és nem tudott annyira kibontakozni, nem jött át annyira az eddigi történeteiben megszokott saját egyedi hangja.

Élménybeszámoló: Ilyen volt a Csillagszóró Könyvkarácsony 2019-ben

A Csillagszóró Könyvkarácsony az Aranymosás Irodalmi Válogató kapcsán indult néhány éves kezdeményezés, amit a Könyvmolyképző Kiadó szervez. Könyvbemutatók, dedikálások váltják egymást. Az érdeklődők megismerhetik a kiadó új szerzőit, és találkozhatnak a régi kedvencekkel is. De, ami a legfőbb: megismerhetik a legújabb megjelenéseket, találkozhatnak a kiadó munkatársaival és íróival.

Az eddigi évek programjait is figyelemmel kísértem, de az idei volt az első, amin ténylegesen részt vettem. Leginkább a meseírók, On Sai és a kiadó új szerzői, Amira Stone és Hercz Júlia bemutatóit vártam, de értek kellemes meglepetések, és eddig általam kevéssé ismert írók is bekerültek a látókörömbe, akiknek ezentúl érdemes lesz követnem a munkásságát.

 A bejegyzésben szereplő képek a sajátjaim.

Catherine Rider: Csók New Yorkban

Néhány éve a szokásommá vált, hogy az ünnepek előtt elolvasok legalább egy karácsony témájú könyvet, és most erre az ifjúsági romantikus könyvre esett a választásom. Egyáltalán nem bántam meg, mert ez a könnyedebb történet nagyon jól esett a sci-fik, fantasyk és komolyabb témájú könyvek után. Amellett, hogy dúlnak benne az érzelmek, és szórakoztató is, azért tudott némi komoly vonulatot is felmutatni. Ez számomra növelte az élvezeti értékét, miközben ki is kapcsolt.

Ez a két szerző érdeme (a Catherine Rider név Stephanie Elliotot és James Noble-t takarja), akik csaknem tökéletes összhangban valósították meg az ötletüket, és mesélték el szereplőik történetét. Látszott, hogy tökéletesen ismerik a megelevenített helyszínt, mert nagyon érzékletesen ábrázoltak minden kis zegzugot, ahol a főszereplők megfordulnak. Emellett a YA vonal sem állt távol tőlük, legalábbis számomra hitelesnek tűnt a két fiatal problémáinak ábrázolása.

Az egyetlen apró szépséghibát az jelentette, hogy nem tudtak teljesen megszabadulni a kliséktől, ami az ilyen történetekben szinte kötelezően megjelenik, ami nem baj, de egy közülük számomra rontott az amúgy kellemes olvasásélményen és előhozta belőlem a kukacoskodó bétát.

A bejegyzés többi része spoilert tartalmazhat!

Kiss Attila Péter: Problémás hercegnők

Először az egyik molyos figyeltem beszerzései között tűnt fel a könyv, és a címe már akkor felkeltette az érdeklődésemet. A fülszöveg is érdekesnek tűnt, így amikor a szerző bloggereket keresett, akik írnának a könyvéről, jelentkeztem egy példányért. Bevallom, egyrészt örülök, hogy így tettem, másrészt meg nagyon nem.

A szerző ötletei nagyon jók, a stílusa néhány történetnél kifejezetten olvasmányos és kellemes, viszont az írásmód, a cselekmény kifejtése és a kusza történeti ív hagy némi kívánnivalót maga után. Kivitelezésben és a fókusz megtartásában még van mit fejlődnie a szerzőnek, mert hajszál híja volt, hogy nem esett szét a történet. Itt szerencsére a szövegkohézió még megtartotta, de csak hajszálon múlt.

Csigó Vivien illusztrációi viszont sokat javítottak a könyv megítélésén. Egyediek és szemléletesek, jó pillanatokat ragadnak ki a történetekből. A szerző ötletei és az illusztrációk némileg mentették a kötetet. Sokszínű és kreatív fantáziára vall a szöveg, és ezekre a víziókra az illusztrátor is jól ráérzett. A képek élnek, a színvilág egyedi, tetszik a képek kidolgozása. Ezek így együtt sokat hozzátesz az élvezeti értékhez.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

Bodor Attila: A tél menyasszonya

Az szerző nevét az első könyve, A ló, aki édességet tüsszentett kapcsán rögtön megjegyeztem, és érdeklődve vártam, milyen történeteket hoz még el nekünk. Az első meséje különlegességével és választékos nyelvezetével nyert meg magának. Már akkor feltűnt, hogy gyönyörűen ír, ami A tél menyasszonyánál még inkább elmondható. Még kiforrottabb a stílusa, jobb lett a történetvezetés, letisztultabb az ív. Ezáltal Zelka története még élvezetesebbé vált számomra, jobban át tudtam élni a mesét. A történetet itt is Szimonidesz Hajnalka illusztrációi teszik még élőbbé, amik miatt különösen öröm lapozgatni ezt a gyönyörű mesekönyvet.

Borítóleleplezés #16 – Tiszlavicz Mária: Mellékhatás

Ma egy különleges borítóleleplezést hoztam, amire a könyv szerzőjétől kaptam felkérést. Nagyon köszönöm ezt a megtisztelő lehetőséget!

Hamarosan megjelenik Tiszlavicz Mária BuKo történetek sorozatának második kötete, a Mellékhatás.

Íme, az új regény borítója!

Vivien Holloway: Forgandó szerencse

Míg a Mechanikus farkas értékelésében (ami ebben a bejegyzésben olvasható) arról írtam, hogy mennyit fejlődött a szerző az előző kötetekhez képest, addig ennél a résznél inkább visszafejlődést éreztem. Főleg a leírások terén éreztem ezt, mert míg az előző kötetben az írónő részletes helyszínleírásokat tárt az olvasók elé, addig itt ez teljesen visszaszorult, sőt, szinte el is tűnt. A legnagyobb baj az volt, hogy ennek ellenére sem éreztem pörgősnek a cselekményt, mi több, jó néhány helyen leült, és unatkoztam olvasás közben. Emellett azt láttam, hogy ebbe is, abba is belekapott a szerző, csak hogy kiteljen egy kisregénynyi szöveg, a legtöbb történést egyáltalán nem éreztem átgondoltnak, kivéve néhány jobban sikerült fejezetet, ami Harry helyett a Langtonokra vagy Willre koncentrált. Előbbi részeit ugyanis nagyon gyengének éreztem, mintha a karakterével nem tudott volna mit kezdeni a szerző, ezért nem tartom túl jó választásnak, hogy őt is megtette szemszögkarakternek. Will és Winie részei sokkal jobbak voltak. Előbbi még mindig a meg-megcsillanó humorával viszi a történetet, habár nagy sajnálatomra a cselekmény darálása miatt ebből sokkal kevesebb volt, utóbbi pedig lassú, de folyamatos karakterfejlődésével mindig tud újat mutatni. A szerelmi szálak beleerőltetése pedig a legrosszabb dolog, ami ezzel a sorozattal történhetett, főleg, ha maradnak ezek a párosítások, amiket az írónő elhintett. Bár a leírtak ellenére is várom a befejező részt, de remélem, valamelyest visszakanyarodik az előző kötetek stílusához, mert az sokkal jobban állt ennek a sorozatnak.

Borítóleleplezés #15 – Hercz Júlia: Arany és Ónix

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Hercz Júlia debütáló regénye, az Arany és Ónix, ami a 8. Aranymosás Válogató nyertes regénye.

Íme, az új Zafír Pöttyös regény borítója!

Nate Jackson: Kelj fel és járj!

Az alcím „Túlélni az NFL-t a rakás alján” jól reprezentálja a könyv hangulatát, a szerző saját életével kapcsolatos öniróniáját. Mivel ez részben önéletrajzi, részben sportregény, így mindkettőből kapunk jó nagy adagokban. Míg az önéletrajzi vonatkozásokat nagyon élveztem, az amerikai foci játékszabályainak, menetének leírásait eleinte nem annyira, mert nem ismerem eléggé a játékot ahhoz, hogy értsem, csak nagyjából vannak meg az alapok, így az elején nehézkes volt olvasni.

Ami áttörést jelentett az Nate őszintesége, amit az NFL nehézségeiről, körülményeiről leír. Ez ellensúlyozta azt, hogy nehézkesen lendültem bele. A szerző érdekes egy figura, olvasmányosan tárja elénk életének egy szakaszát, de néhol tényszerű, ahol bővebb kifejtés kéne, máshol meg bő lére ereszti, ahol nem kéne, bár ennek ellenére is megszerettem a végére, és bátor dolognak tartom, hogy mindezt leírta. Írt halálról, drogokról, sérülésekről, fájdalomról és sikerről is, bár ez utóbbi volt NFL-es pályafutásában a kevesebb. Mégis küzdött, és kitartott az álma mellett, amiért nagyon becsülöm.

Minden hibája ellenére egy érdekes könyv, ami betekintést enged egy brutális sportba.

Borítóleleplezés #14 – Amira Stone: Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Amira Stone debütáló regénye, ami egy sorozat indító kötet, a Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.).

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #13 – Ashley Carrigan: Az oroszlán árnyékában (Negin 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Ashley Carrigan Negin könyvsorozatának első kötete, Az oroszlán árnyékában (Negin 1.).

Íme, az új Zafír Pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #12 - Gyöngyfüzér antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál egy különleges válogatás, a Gyöngyfüzér antológia, melyben 14 szerző novellája olvasható.

Íme, az új Vörös Pöttyös borítója!

Borítóleleplezés #11 – Eszes Rita: Perkák (Illangók 2.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Eszes Rita Illangók könyvsorozatának legújabb kötete, a Perkák (Illangók 2.).

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

Baráth Viktória: A jófiú

A főnök nagy napja című novellát olvastam eddig az írónőtől, és nagyon megtetszett az, ahogyan ír. A stílussal itt sem volt bajom, mert ez a húsz oldalas szösszenet is olvastatta magát. A szereplők, az alapszituáció és a történet alakulása is felkeltették az érdeklődésemet, szívesen megtudnám, hogy mi lett a szereplőkkel, hogy folytatódik a történetük. Jó lett volna, ha kerek egész a történet, de sajnos nem volt így. Nagy hiányérzetet hagyott maga után, amit azért sajnálok, mert a szerző élvezhetően ír, de érzésem szerint ez a novella most nem állt össze.

Több mindennel volt problémám. Az egyikre fentebb már utaltam: hiányosnak éreztem. Pontosabban egy bevezető kedvcsinálónak, ami nincs befejezve, nem zárul le ennek a történetnek az íve, hanem félbe marad. Ezáltal nem egy rendes novella, hanem egy töredék. Értem én, hogy összekötő novella a két sorozata/világa között, de ennek ellenére is lehetett volna lezárt. Több oldalt elbírt volna a történet. Emellett az is érződött néhol, hogy kapkodott a szerző. Voltak részek, amiken átrobogott, és jobban kifejthette volna, de olyanok is, ahol túl sokat elidőzött anélkül, hogy igazán történt volna valami.

Borítóleleplezés #10 – On Sai: Artúr (Szivárgó Sötétség 3.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál On Sai Szivárgó Sötétség könyvsorozatának legújabb kötete, az Artúr (Szivárgó Sötétség 3.).

Íme, az új Arany Pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #9 - Vágyom rád! antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál a pár évvel ezelőtt elindított antológiasorozatuk legújabb darabja, a Vágyom rád! antológia, melyben 12 szerző novellája olvasható.

Íme, az új Rubin Pöttyös borítója!

Richard Morgan: A végzet barlangjai

Mielőtt hosszú tirádába kezdenék, hogy t. szerző miért rontotta el az általam szeretett trilógiája zárókötetét, inkább csak annyival kezdeném, hogy ezt a kötetet a többedik olvasás nem szépítette meg, mint a második kötetet, ami újraolvasva legalább, hanem még jobban tetszett, mint az első rész. Na, A végzett barlangjaival ez nagyon nem lett így. És hogy miért? Morgan ennél a kötetnél túlzásba vitte a szóhalmozást, és felesleges oldalak garmadáját állította elő, ami néhol unalmas és felesleges is volt, valamint vontatott és nyögvenyelős. Nagyon felerősödtek ebben a kötetben a már a másik két kötetben is észlelhető gyengeségek. Csak míg ott tudta tartani a fókuszt, addig itt ez nagyon nem jött össze. Egy szóval összefoglalva: túlírt.

Mi az, ami mégis megmenti a teljes katasztrófától? Az eddigi részekből ide is áthozott erősségek: a karakterek, a világépítés, az összefüggések, a harcok és rejtélyek. Meg az, hogy a sok mocskos jelenet mellé néha belefér egy-egy megható pillanat meg némi katarzis is. Hab a tortán, hogy ezeket mind a három főszereplőjénél külön-külön produkálja. Különösen tetszett, hogy nyitva hagyja a végét, így esélyt ad minden olvasónak arra, hogy saját maga értelmezése szerint zárja le a történetet. És a lezárás a maga nemében zseniális, számomra a kötet fénypontja.

Interjú Rusvai Mónikával

Amikor az egyszerű blogger egy sárkányábrázolás-kutatóval beszélget az nem egy mindennapi élmény. Rusvai Mónika első regénye, a Tündöklő (az értékelésemet ITT olvashatjátok a regényről) háttérvilágával és emberközeliségével nyűgözött le. Az írója pedig nem kevésbé hatott rám a közvetlenségével és lelkesedésével. Ismerjétek meg ti is a Tündöklő mögött lévő embert!

A szerzőről

Rusvai Mónika már egyetemi szakdolgozatában az európai kultúrában megjelenő különféle sárkányalakokat vizsgálta, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem doktoranduszaként kortás fantasyvel és szörnyelmélettel foglalkozik. Írásaiban a folklór, a mitológia, a mese és mesélés elemeit igyekszik átformálni és újragondolni, és ezáltal a valótlant a valóság megértésének eszközével alakítani.

Borítóleleplezés #8 – Kirsty Moseley: Nothing left to lose - Nincs vesztenivalóm (Szívek testőre 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Kirsty Moseley legújabb regénye, ami egy könyvsorozat nyitó kötete, a Nothing left to lose – Nincs vesztenivalóm (Szívek testőre 1.).

Íme, az új Rubin Pöttyös regény borítója!

Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka

Eddig két könyvet olvastam a szerzőtől, a Lea és a viharbanyákat és a Macskakőt. Mindkettő más-más korosztályt szólított meg, előbbi a kiskamaszokat, utóbbi a felnőtteket, és másért szerethető. A tündérkapu titka ismét egy újabb korosztálynak, a kisiskolásoknak íródott. A szerző pozitív életszemlélete és játékos, könnyed stílusa átviláglik a sorokon, miközben egy vidám, varázslatos történet tárul elénk, mely kalandok során át vezeti el a szereplőit a végcéljukhoz, miközben fontos tanulsággal is szolgál. Emellett fontos szerepet kap benne a barátság, kedvesség és a bizalom, és még sok más pozitív tulajdonság, melyek meghatározzák ezt a tündéri mesét, miközben arról is számot ad, hogy hová is vezethet a gonoszság. Teszi ezt a szerző úgy, hogy nagyon szerethető karaktereket alkot, akik élővé teszik az általa kitalált fantázia világot. A kaland közben az is kiderül, hogy mindig a látszat mögött van a lényeg. Ezt az illusztrációk is alátámasztják, melyek sokat tesznek hozzá a történethez. Szimonidesz Hajnalkát ismét csak dicsérni tudom, mert már sokadik alkalommal alkotott gyönyörű, szemet gyönyörködtető képeket, melyeket öröm nézegetni.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

Borítóleleplezés #7 – On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál On Sai legújabb könyvsorozatának nyitó kötete, az Álruhában (Vágymágusok 1.).

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

Rusvai Mónika: Tündöklő

Szeretem, mikor egy regény meg tud lepni, és Rusvai Mónika első regénye ezt tette. A fülszöveg alapján egy klasszikus sárkányos fantasykat idéző, és teljesen azok toposzait használó történetre számítottam, de kellemesen csalódtam. Felhasználja ugyan a meglévő írói elemeket, de azokat jól és okosan teszi, és többször eltér tőlük. Mert végső soron ez egy felnőtteknek szóló mese, amit áthat a mitológia, a babonák, az istenek, de inkább a nemlétük/tétlenségük, és az emberi hit ereje.

Éreztem rajta Tolkien hatását, ez viszont egyáltalán nem zavart, sőt, nagyon élveztem a barangolást az írónő Tolkien-értelmezésében, de úgy istenigazából az ettől eltérő részek fogtak meg igazán, és amikből volt szép számmal. Ezeken éreztem leginkább a magyar népmesék hatását. Látszik a sok kutatómunka a háttérvilágon, ami leginkább a sárkányábrázolásában és a köré épülő titkok kibontásában elevenedik meg. A választott szemszögkaraktert is jónak éreztem, mert az ő szűrőjén keresztül számomra érdekesebbek voltak az események. A lassú cselekményvezetés zavart kissé, tekintve, hogy egy alig több mint négyszáz oldalas regényről van szó, de az érzékletes, szinte megelevenedő leírások és a végére határozott ívet befutó, lezárt cselekmény ezt ellensúlyozta.

A bejegyzés többi része spoilert tartalmazhat!

Borítóleleplezés #6 – Colleen Hoover: November 9.

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Colleen Hoover regénye, a November 9.

Íme, az új Rubin Pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #5 – Lois Duncan: Locked in Time – Időbe zárva

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Lois Duncan regénye, a Locked in Time – Időbe zárva.

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

Interjú Jud Meyrinnel

A mostani interjú alanyommal, Jud Meyrinnel az első regényéről, A múlt bűneiről beszélgettünk (az értékelésem róla ITT olvasható). Emellett más témák is szóba kerültek, mint például az, hogy miért választott írói álnevet, hogy érte el végső formáját a regény, vagy hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve.

A szerzőről:

Harminchét éves vagyok, pénzügyi területen dolgozom, Fóton élek a kislányommal és a férjemmel. Gimiben szippantott be először az írás. Egy ideig újságírónak is készültem, de nyilván nem voltam elég elszánt, mert hagytam magam lebeszélni róla, és inkább nemzetközi kommunikációt tanultam, később pedig közgazdaságtant. Egyiket sem bántam meg, de a GYES alatt ösztönösen visszatértem az íráshoz. Akkor született meg A múlt bűneinek első verziója. Aztán az Aranymosásnak köszönhetően megismerkedtem nagyon kedves, hasonló érdeklődésű emberekkel, elkezdtem tudatosan tanulni írástechnikát, és innentől már nem volt megállás. Az írás a mindennapjaim részévé vált. 

Jud Meyrin: A múlt bűnei

Szeretem a kevert zsánerű történeteket, így nagy érdeklődéssel kezdtem bele ebbe a romantikus krimibe. A regénnyel először az Aranymosás válogatón találkoztam, ahová felkerült egy részlete. Rögtön feltűnt, hogy azóta nagy változásokon esett át az eleje is, az információk sokkal jobban eloszlottak, nem volt olyan egy tömbben az expozíció, mint az előző változatban, ami nagyon jót tett a történetnek. A dramaturgia javulása sokkal gördülékenyebbé tette a szöveget. Emellett a krimi és romantikus szál is sokkal jobban egyensúlyba került, bár egy kicsit a krimi felé dőlt a mérleg nyelve, amit egyáltalán nem bántam. A magam részéről jobban szeretem, ha a romantika csak mellékszál, amit itt meg is kaptam, mert a főleg a nyomozásra fókuszált az írónő. A karakterábrázolás is javult. Sokkal jobban éltek a karakterek, mint az első változatban. Külön kiemelném, hogy minden szereplőnek határozott karakterrajza volt, saját hanggal, ami egy első könyves szerzőtől nagyon ritka. Nem csak a karaktereken, de az egész regényen látszik, hogy sok mögötte a belefektetett munka, ami szükséges volt ahhoz, hogy egy ilyen élvezetes olvasmány születhessen.

A fentebbiek alapján tökéletesnek tűnhet a könyv, de koránt sincs így. Két számomra zavaró elem volt a regényben, és mindkettő agyon használt klisé, amiktől jobb szó híján általában a falat kaparom. Spoiler kezdődik! - Az egyik az amnézia, a másik, amikor a női főszereplő egyedül elrohan a volt pasija hívására, aki elvileg halott. – Spoiler vége! Ezek kicsit rontottak az olvasás élményemen, de ellensúlyozta, hogy ezektől eltekintve nagyon jól lett megírva a könyv.

A bejegyzés többi részében spoilerek előfordulhatnak!

Borítóleleplezés #4 – Istók Anna: Semmiért egészen

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Istók Anna új regénye, a Semmiért egészen.

Íme, az új Arany Pöttyös regény borítója!

Top 5 Wednesday #60 - Öt nagyon várt képregény 2019 őszéről

Ez a rovat hetente jelenik meg (nálam inkább két hetente vagy havonta) és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák (jelenleg a havi tematika kitalálója szünetelteti az új témákat). A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

Ismét saját témával jelentkezem a Top 5 Szerda keretében. Olyan képregényekről írtam, amiket már nagyon várok az októberi-novemberi megjelenések közül.

Borítóleleplezés #3 – Róbert Katalin: Keresd az igazit! (Lélekfény 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Róbert Katalin új regénye, a Keresd az igazit!, ami a Lélekfény sorozat első kötete.

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #2 – Sarah Addison Allen: Első fagy

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Sarah Addison Allen új regénye, az Első fagy, ami a Waverly család sorozat második kötete. A borítót Zsibrita László tervezte.

Íme, az új Arany Pöttyös regény borítója!

Top 5 Wednesday #59 - öt nagyon várt könyv 2019 őszéről

Ez a rovat hetente jelenik meg (nálam inkább két hetente vagy havonta) és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák (jelenleg a havi tematika kitalálója szünetelteti az új témákat). A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

Ismét saját témával jelentkezem a Top 5 Szerda keretében. Olyan könyvekről írtam, amiket már nagyon várok az októberi-novemberi megjelenések közül.

Richard Morgan: A holtak szava

Megviccelt ez a kötet, vagyis inkább az emlékezetem. Sokkal rosszabbra emlékeztem az előző olvasási élményem alapján, de meglepő módon egész jól elvoltam vele. A hangulat és a stílus, amiért az első kötetet szerettem itt is megvolt, sőt bizonyos szinten ez még jobban is tetszett, főleg úgy hogy tudom, mi a harmadik vége, és így leestek az apró utalások és elrejtett részletek, belső poénok. Mert azok vannak itt dögivel, ahogy vér és egyéb testnedvek meg a szexuálisan túlfűtött jelenetek is. Sőt, a három főszereplő, Ringil, Egar és Archeth is adott, de talán előbbi egy kissé haloványabb, mint az első kötetben, bár jobban meg is tépázzák szegényt mind testileg, mind lelkileg, így ez nem is csoda, bár a velős megállapításai és csak rá jellemző „gázoljunk át mindenem, ha kell” stílusa megmaradt. A világ rejtélyessége úgy szintén, aminek a működéséről itt kicsivel többet megtudunk, de mivel Morgan szereti homályban tartani az olvasóit, így csak éppen egy patikamérlegen gondosan kimért csipetet ad hozzá az eddigiekhez. Ahogy szereplőink is csak egy kicsivel kerülnek közelebb a nekik szánt végkifejlethez.

Ezzel az előbbi mondattal tulajdonképpen át is tértem a negatívumokra, ami miatt mégsem tudom jobbra, bár rosszabbra se értékelni ezt a sorozat közepi kötetet, mint az előzőt. A legnagyobb probléma a túlírtság, aminek előszelét az első kötet értékelésében már említettem. Itt elkezdünk dagonyázni a felesleges betűhalomban, mert t. író ennél a kötetnél már kezdte elveszteni a regénye fölötti gyeplőt, bár kételkedek, hogy egyáltalán volt, aki visszatartotta. A szerkesztői nyíróolló nemigen működött, maximum annyira, hogy még éppen egyben tartsák a dramaturgiai ívet, és végül is ez a regény és a szerző nagy-nagy szerencséje.

Interjú On Sai-jal

A második Könyvmolyképző Blogger szerzői nap keretében On Sait kérdezhettük, aki egy egész napon át fáradhatatlanul válaszolt a kérdéseinkre. Annyi kérdésem gyűlt össze, hogy végül egy vidám, kötetlen hangulatú interjú kerekedett ki a beszélgetésből. Ezt most megosztom veletek is.

A szerzőről:

1975-ben születtem Budapesten. Bármit elolvastam kamaszként, de a fantasztikum izgatott a legjobban, és íróként is imádok új világokat teremteni. Vannak kifejezetten humoros írásaim, és vannak, ahol a kalandos történet közepette elgondolkoztatni szeretnék. Az írás mellett nagy szerelmem a pszichológia, és ez sokszor visszaköszön a regényekben. Gyakran hallom, hogy a karakterek annyira élők, hogy szinte kisétálnak a lapokról. Szeretem, ha az olvasó nevet, drukkol, izgatott, vagy épp a főszereplő megdobogtatja a szívét. Élni jó, ez a mottóm, és remélem, ez az öröm a lapokon is visszaköszön.

Lois Lowry: A fiú

A harmadik rész után reménykedtem, hogy a sorozat méltó lezárást kap, de ehelyett elég felemásra sikerült. Az eleje és a vége nagyrészt beváltotta a hozzáfűzött elvárásaimat, de a középső rész nagyon nem. Értem én a funkcióját, de mégis feleslegesnek éreztem, mert ahelyett, hogy elmélyítette volna Cseremester karakterét, amit a Hírvivőben hiányoltam, inkább csak szándékosan arra kanyarította a szerző a cselekményt, hogy ő is szerepelhessen. Nagyon erőltetett volt az a mód, ahogy belekerült. A közepe helyett kifejthette volna inkább a végét jobban a szerző, mert kissé hirtelenek hatott a lezárást. A karakterábrázolást is kissé haloványabbnak éreztem.

Ami jó volt mégis, az a hangulat. A második kötethez hasonlóan itt is sokat javított a könyvön az utánozhatatlan Lowry-i atmoszféra, ami végigvonult az egész köteten. A közepén kívül a cselekménnyel sem volt baj, annak ellenére, hogy a lezárást jobban kidolgozhatta volna a szerző.

Interjú Novák Vicával

Mostani interjúalanyom a Minka-történetek szerzője, Novák Vica, aki vidám és tanulságos meséivel rögtön belopta magát a szívembe. Kalandos írásaival felhőtlen szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A szerzőről:

Novák Vica – 1989-ben született Várpalotán. Közgazdaságtant és marketinget tanult, azonban gyermekkora óta írónak készül.  Eleinte internetes íróközösségekben tette közé novelláit és regényrészleteit. Később egy oktatási stúdióban szerkesztést és kiadói ismereteket tanult, 2011-ben a Pannon Lapok Társasága által megjelentetett mesekönyvben publikálták első meséjét. 2017 decemberében jelent meg első mesekönyve Minka és a felhőfoltozók címmel, valamint egy romantikus novellája az Érints meg!-antológiában. 2018 decemberében megérkezett a második Minka kötet, Minka és a betűvetők címen, valamint egy újabb antológia, a Meghitt pillanatok, amelyben a Távol, mint a csillagok című novellája található. Tervei között szerepel tovább bővíteni a Minka-mesék sorát, és kipróbálni magát regényírás terén is.

Borítóleleplezés #1 - Bálint Erika: A nap csókja

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Bálint Erika második regénye, A nap csókja, ami egy mély lelki ábrázolással megírt történet a második esélyről és az újrakezdésről.

Íme, az új Arany Pöttyös regény borítója!

Novák Vica: Minka és a betűvetők

Már az első kötet is gyerekkori emlékeket idézett fel bennem, és ezt a folytatás csak fokozta. Anno én is nehezen és lassan tanultam meg olvasni, mint Minka, és én sem találtam a helyemet az iskolában, ezért ennek a résznek az alapszituációja sokkal jobban megérintett, mint az első részé. Ebből adódik, hogy ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint az előző, jobban tudtam vele azonosulni. A szerző továbbra is szórakoztatóan és kreatívan tárja elénk a fantáziájában megálmodott történetet. Amelynek ismét egy bájos, szerethető mese az eredménye. Emellett gyakorlati haszna is van, mert motivációt nyújthat az olyan kisiskolásoknak, akiknek olvasási nehézségei vannak, hogy megszeressék az olvasást, mert Minka jó példa arra, hogy ha nehézségek árán is, de végül célt lehet érni. Ennél a kötetnél szintén kiemelném az illusztrációkat, mert Szimonidesz Hajnalka képei ismét nagyban hozzájárultak a kellemes, szemet gyönyörködtető összhatáshoz, mert egyszerűen jó ránézni a könyvre. Sőt, ennél a kötetnél a színek még élénkebbek és intenzívebbek, még jobban vonzzák a szemet, ami figyelemfelkeltésnek sem utolsó. A szöveg és az illusztrációk összhangja által pedig ismét egy bájos, szerethető mesét kapunk, amit kicsik és nagyok egyaránt élvezhetnek.

Interjú Balatoni Józseffel

Fotó: Hajas Orsolya

Még régebben egy tv-s interjú kapcsán találkoztam a szerző nevével, akkor mint tanár kérdezték. Nem tudtam, hogy könyveket is ír, amíg a Jaffa Kiadó meg nem keresett, hogy írjak az Önharckép című könyvéről. Közvetlen, olvasmányos stílusával szinte azonnal megnyert magának. Olvasás közben több kérdés is felmerült bennem, így megkerestem a szerzőt, aki nagy örömömre, igent mondott az interjúra, amit ebben a bejegyzésben ti is olvashattok.

A szerzőről

Balatoni József, azaz Jocó bácsi, a televíziós vetélkedőből és a média különböző felületeiről jól ismert tetkós töritanár. Szakmai celebként már sokan találkoztak vele országszerte, csak úgy, ahogyan a korábbi, a Jaffa Kiadónál megjelent kötetei - Kamaszharc, Osztályharc, Tanulj szabadon, taníts szabadon– kapcsán is. Jocó bácsit több díjat is átvehetett már a szakmai munkájáért: Jövő reménysége-díj, Boldog gyermekekért, boldog családokért-díj, Forbes: 30 sikeres 30 év alatti-díj, Gránit Oroszlán Példakép Díj döntős. A WMN állandó szerzője, a Felelős Szülők Iskolájának szakértője és előadója, a gyerekek jó ügyeinek lelkes harcosa.

Balatoni József: Önharckép

Az első dolog, ami megragadja a szemet, az maga a cím. A címlapon kiemelt H betű miatt többféleképpen értelmezhető „önharcképként” és „önarcképként” is. Mindkettő a főszereplő magával való szembenézésére, belső vívódására utal és a harcára egy új, jobb életért. Ritkán olvasok olyan könyvet, ahol már magában a címben benne van az írói ígéret, hogy miről is fog szólni a regény, így már külön ez is különlegessé tette számomra. Ez a többféle olvasat a borítóban is kifejeződik, ami nagyon ügyesen fejezi ki a történet helyszínének, Haitinek a kettősségét. A nyitható borítón a kisfiú először a makulátlanul tiszta strandon ül, de ha kihajtjuk, akkor egy nyomornegyedben, ami jól mutatja ennek az országnak a két arcát, amire maga a könyv is több helyen reflektál. Egyben az újrakezdés könyve is, ahol az önkéntes munka közben a főhős keresi önmagát, és a helyét a világban. Mindezeket a szerző olvasmányos stílusban tárja elénk. Emellett közérthetően is, a szövegbe simulóan magyarázva meg az esetleges idegen szavakat, helyi ételeket, szokásokat. A könnyed, már-már felszabadult stílus miatt nagyon gyorsan haladtam a könyvvel, amely próbálja mindennek a pozitív oldalát keresni, még ott is, ahol első látásra nem látjuk. Ez teszi könnyen befogadhatóvá a könyvet. Az illusztrációk ehhez az élményhez külön hozzátesznek. A fekete-fehér képek jó kísérői a történetet körüllengő borús-vidám hangulatnak.

Ami hagy némi kívánnivalót maga után, azok a párbeszédek. Nem éreztem őket eléggé kidolgozottnak, sőt néhol, amikor több beszélő is megszólalt, bábeli zűrzavar uralkodott a kevés átkötő szöveg miatt. Bár szerencsére a legtöbb helyen a szerző egyben tudta tartani a párbeszédeket. A másik a karakterek hiányos kidolgozása. Szinte csak a főszereplőre fókuszál, ami tulajdonképpen nem baj, de kis hiányérzetet okozott, hogy a többi szereplőről alig tudunk meg valamit. Emellett, ennek ugyan értettem a funkcióját, kevés tulajdonsággal ruházza fel karaktereit a szerző, a legjellemzőbb, hogy mindenki nyitott, kedves, ami kell a munkájukhoz, de ez kevés. Nem ezen volt a fókusz, hanem az események bemutatásán, és olvasás közben igazából nem is zavart, csak utólag csapódott le hiányérzetként.

Népszerűtlen Vélemények Könyves Tag

AniTigernél (az ő bejegyzését ITT olvashatjátok) láttam ezt a Book Taget, ami nagyon megtetszett, ezért gondoltam én is kitöltöm. Azonban egy ideig csak szemeztem vele, ami nem volt véletlen, mert nehezen sikerült összeszednem a válaszokat, de végül mégis belevágtam. Ebben a bejegyzésben most ennek eredményét olvashatjátok.

Lois Lowry: Hírvivő

A második rész után féltem attól, hogy ebben a részben is csalódom, mert a Valahol messze nagyon nem tetszett. Szerencsére hamar kiderült, hogy ez a rész sokkal jobb, mint a második, noha Az emlékek őrét még ez sem közelíti meg. Nagy erőssége volt, hogy felbukkantak benne szereplők az előző kötetekből, valamint az, hogy a hangulata sokban hasonlított az első kötetéhez. Tetszett még, hogy ebben a kötetben már horrorba hajló elemek is megjelentek, ami feltételezi, hogy az olvasók is a sorozattal nőnek, ami növelte nálam az kötet élvezeti értékét. A főszereplő személye nagyon jó választás volt, habár az elején kissé szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de a végére kellemeset csalódtam.

Ami az előző részhez hasonlóan nem tetszett itt sem, hogy a cselekmény még mindig nem elég. Sokat javult, de az elsőhöz képest még mindig kevés. Illetve egy bizonyos szereplővel kapcsolatban azt éreztem, hogy direkt nem fedi fel róla az információkat a szerző, mert majd a negyedik részből kiderül. Értem én, hogy szükséges írói fogás, de itt nagyon direktnek és erőltetetnek éreztem az olvasó homályban tartását.