Borítóleleplezés #89 – Alice Oseman: This Winter – Az idei tél

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Alice Oseman: This Winter – Az idei tél című könyve, ami kétféle borítóval is megjelenik, és a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

 

Íme, a Vörös pöttyös kötet borítói!

Az új borítók

 

 

 

A fülszöveg

 

– Gyűlölöm a karácsonyt – mondja Tori.

– Nem, nem gyűlölöd – felelem.

– Az ideit gyűlölöm.

– Az ideit mindenki gyűlöli.

Az idei tél kemény Tori, Charlie és Oliver Spring számára. Mindannyian igyekeznek a lehető legkevesebb drámával átvészelni a karácsony napját. Olivernek ez azt jelenti, hogy Mario Kart-ozik a bátyjával és a nővérével, Tori és Charlie számára pedig azt, hogy maguk mögött hagyják az elmúlt néhány hónapot.

Vajon ez a karácsony szétszakítja a Spring családot, vagy elkezdi összekovácsolni őket?

Érzékeny látkép a 21. századi diszfunkcionális családokról, akik szeretik egymást, de fogalmuk sincs, miként fejezzék ezt ki.

Olvasd el ezt az újabb megható Heartstopper-történetet!

 

Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, IDE KATTINTVA előjegyezheted az amerikai borítós, IDE KATTINTVA pedig az angol borítós változatot, később megrendelheted!

Ha pedig várólistára/kívánságlistára tennéd, azt ITT teheted meg.

 

A szerzőről

Alice Oseman díjnyertes író, illusztrátor és forgatókönyvíró, 1994-ben született az angliai Kentben. Négy YA kortárs regényt írt tinédzserkatasztrófákról: Solitaire–Pasziánsz, Radio Silence, I Was Born for This és Loveless. Ő a híres LMBTQ+ YA románc képregény, a Heartstopper – Fülig beléd zúgtam alkotója, és ő az írója, alkotója és vezető producere a Heartstopper televíziós adaptációjának, amely a Netflixen fut.

Alice első regénye, a Solitaire – Pasziánsz tizenkilenc éves korában jelent meg. YA regényeit jelölték a YA Book Prize-ra, az Inky Awards-ra, a Carnegie Medalra és a Goodreads Choice Awards-ra.

 

Exkluzív idézetek:

#1

„Évente néhány alkalomnál többször nem látjuk az unokatestvéreinket, de az elmúlt évek során világossá vált számomra, hogy nagyon különböznek Charlie-tól és tőlem. Főképp mert úgy tűnik, hogy ők állandóan barátságosak és szórakoztatóak.”

#2

„– Én csak… akartam egy szép napot – mondom, és érzem, hogy megint felszínre tör belőlem a sírás.

– Oké – mondja, átkarolja a vállamat, és kisétál velem a szobájából, aztán megcsókolja a fejem búbját. – Akkor tegyük azzá!”

#3

„– Néha azt gondolom – mondja Nick –, annyira félsz attól, hogy teher leszel, hogy rettegsz segítséget kérni. De egy csomó ember van körülötted, aki ott lenne neked, ha megnyílnál azzal kapcsolatban, hogy milyen segítségre van szükséged.

Felnézek rá. Szeretem őt. Istenem, szeretem a pasimat!”

#4

„Először Charlie tűnt el, aztán Tori tűnt el, én pedig azon kezdek tűnődni, vajon én leszek-e a következő. Senki nem mond semmit az egészről, amitől felmerül bennem, hogy a családom áll az egész mögött, és mindannyiukat megszállta valami szellem, vagy gonosz dinoszauruszok, vagy hasonló.”

#5

„Tudom, hogy egy csomó ember azt gondolja, a tinédzserkapcsolatok nem maradnak fenn, vagy nem olyan „mélyek”, mint a felnőttkapcsolatok, de én és Nick… Azt hiszem, ez valami más.

Valami nagyszerű.”

#6

„Egyedül lenni testvér nélkül, furcsa lenne. Nem hiszem, hogy tetszene. Kivel játszhatsz, vagy kit kérsz meg, hogy érjen el neked dolgokat? Nem lenne senki, aki cipelne engem.”

 

 

 

---- 

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!