Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Lea és a boszorkák története felidézte a gyerekkoromat, amikor képzeletben seprűn repültem együtt a sok boszorkánnyal. Mindhárom viharbanya különböző egyéniség, de mindhárom nagyon szerethető a maga módján. A kedvencem Frugilega lett, aki gorombának tűnik ugyan, de a maga módján mégis barátságos. Pont ez a kettősség, ami miatt nagyon megszerettem.

Érdekesek volt a boszorkány szokások megjelenítése, ahogy ezek keveredtek a népi hiedelmekkel, népmesei elemekkel. A kedvencem az volt, hogy a boszik bármin képesek voltak repülni. Ezen nagyokat nevettem. Főleg, a porszívón vagy a kenyérpirítón, de az állatok se voltak semmik vagy éppen az emberek.

A két kislány jó néhány kalandba keveredik a három viharbanyával, de leleményességükkel és bátorságukkal minden akadályt leküzdenek. És a végén Lea és Angika tökéletes boszorkány barátnak bizonyult.

Könyvhét 2018 - Eső, dedikálások, vidámság, könyvek

Életem első könyvhetének úgy indultam neki Veronnal szombat reggel, hogy már az indulási ponton, Szegeden is esett. De azért a baljós előjelek ellenére felszálltunk a vonatra. Végig az út során szakadt, ám azért némiképp reményt keltő módon Budapestre érve kissé alábbhagyott, így már egy esernyő alatt lehetett sétálgatni. Az eső következtében az elején nem volt olyan nagy tömeg, ami pozitívan hatott a kissé tömegiszonyos lelkemre, így az időjárás ellenére is örömmel vetettük bele magunkat a nézelődésbe. Itt jegyezném meg rögtön az elején, hogy az olcsó könyves/szépséghibás könyveket tartalmazó dobozok, állványok veszélyes képződmények, főleg a Trivium (3 könyv) és az Agave (2 könyv) standjánál. A vásárlást így nyugodtan el tudtuk intézni, simán odafértünk a standokhoz, sőt néhol szerencsénk volt, és egy-egy írót is levadásztunk aláírás ürügyén. Meg volt szelfizés is, de erről majd később bővebben. Így az elején annyit, hogy másabb, talán egy fokkal közvetlenebb élmény volt, mint a Könyvfesztivál. És az sem utolsó, hogy a strand ponyvák alatt az eső elől betévedvén sok jó moly kis helyen is elfér. :)

Top 5 Wednesday #36 - Kedvenc világfelépítés

Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

Ebben a hónapban csatlakozok a Réta által kitalált témákhoz, így ezen a héten a kedvenc világfelépítéseimet hozom el nektek az Építők napja (június 3.) tiszteletére.

Deme László: Orsi és a tankok

A valóság és a mese tökéletes találkozása. Ez jutott eszembe, mikor a végére értem Deme László mesekönyvének, ami nem is annyira mesekönyv, inkább egy korrajz gyerekszemszögből. Ami ilyen szempontból egy hiánypótló mű. Legalábbis még nem olvastam az ’56-os eseményekről egy gyerek szemén át.

Ismerkedésem a könyvvel érdekesen kezdődött. Először a címmel találkoztam, amire felkaptam a fejem. Orsi és a tankok, mégis mi lehet ez? Miről szólhat a könyv egy ilyen címmel? El nem tudtam képzelni. Aztán kikerült a fülszöveg is, aminek olvasása után sok minden világossá vált, és egyre jobban kezdett érdekelni a könyv. De a végső lökést abba az irányba, hogy mindenképp be kell szereznem, ha megjelenik, a borító adta meg. Dudás Győző rajzai mind a borítón, mind a könyv belsejében nagyon kifejezőek, és jól hozzák a mese néhol humoros, néhol megható, néhol izgalmas hangulatát. Deme László könyve tanulságos szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Ahogy a fülszöveg kezdi: ”Matyi nem mindennapi ló.” Valami hasonlóra gondoltam először a könyv kapcsán, mikor megláttam a címét. Ez egy nem mindennapi könyv lesz, jutott eszembe, és a sejtésem beigazolódott. Bodor Attila egy egyedi ötletre, ötletből alkotta meg mesevilágát, és jó érzékkel ezt az ötletet adta címnek is, ami rögtön felkelti a figyelmet a könyv iránt. Matyi története hol viszontagságos, hol vidám, hol pedig hihetetlen kalandokon vezet keresztül, míg nem a végén minden újra a helyére kerül. Bodor Attila meséje tele van szeretettel, törődéssel, kalanddal. Mindehhez itt is kiváló kiegészítést nyújtanak Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzai, amiket már a Minka és a felhőfoltozókban is megcsodáltam. Ezt a könyvet is öröm volt lapozni olvasás közben. Sokat tesznek hozzá a történet hangulatához illő illusztrációk.

Novák Vica: Minka és a felhőfoltozók

Ez a könyv egy bizonyíték arra, hogy a jó kéziratok előbb-utóbb mindig beérnek. Novák Vica történetével az Aranymosás válogatóján találkoztam először, és már akkor felkeltette a figyelmemet a szöveg, és nagyon szurkoltam érte, hogy a kezemben tarthassam. Nagyon örültem, mikor 2017 decemberében megjelent. Ami először feltűnt, hogy sokat fejlődött a szöveg az első találkozásunk óta, ami nagyon az előnyére vált, mert egy szórakoztató, élvezetes mese került ki Novák Vica keze alól. A kellemes, szemet gyönyörködtető összhatáshoz nagymértékben hozzájárulnak Szimonidesz Hajnalka illusztrációi is, amiket csak úgy simán nézegetni is jó élmény. Egyszerűen jó lapozgatni ezt a könyvet, mind a képek, mind a kalandos, szívmelengető történet miatt, amin keresztül végig kísérhetjük Minkát és Szélvészt, és velük együtt kereshetjük a megoldást. Bájos, szerethető mese kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon

A történettel először az Aranymosás oldalán találkoztam, és már ott megragadott Cirrus egyedi világa. Nagyon drukkoltam, hogy a kis vírus történetéből könyv legyen. Amíg a válogató döntésére vártam, vissza-visszatértem az oldalra és újra és újra elolvastam a felkerült részletet. Aztán kiderült, hogy a szerző verseket ír, amikből jó néhányat elolvastam Molyon. Azok is nagyon tetszettek, így nem volt kérdés, hogy megvegyem-e a könyvet, amikor kiderül, hogy megjelenik.

Ennyi bevezető után elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, sőt régen szórakoztam ilyen jót, mint Cirrus kalandjainak olvasása közben. A rakoncátlan víruskezdemény az elejétől kezdve mosolygásra késztetett, és befészkelte magát, ha nem is a számítógépembe, de a szívembe biztosan. Nagyon kellemes olvasmány, virtuóz nyelvezettel, humorral, amiket a versbetétek és az illusztrációk tesznek igazán teljessé.