
Az
első pillanattól kezdve látszik, hogy egy nyugalmazott haditengerésztiszt az
író, ami egyszerre előnye és hátránya is a könyvnek. Bár a hátrány rész az
inkább szubjektív meglátás, és az írói stílushoz köthető, ami nekem kissé
száraz volt és nyers, sokszor tényszerű. Nyomokban az Elit alakulat stílusához
hasonlított. Azért csak nyomokban, mert sok mindenben más, és később, amikor
belejön az író, főleg a csatajeleneteknél, akkor lazul egy kissé. Habár az is
lehet, hogy akkorára én voltam az, aki belerázódott. Nehéz lenne ezt eldönteni,
mert a szerző katonai múltjának előnyei hamar elsöpörték a stílussal
kapcsolatos aggályaimat. Mert a különböző alakzatok, flottamozgások leírásán
látszott, hogy nagy tapasztalata van a szerzőnek ezekben, ami nagy előnyére
vált a könyvnek. Még arra is ügyelt, hogy belevegye a hadtáp fontosságát vagy
azt, hogy milyen fontos a morál, és annak fenntartása. De ami az i-re igazán
felteszi a pontot, az a csatajelenetek leírása, ahogy képes volt érdekessé
tenni az űrhajókötelékek mozgásának leírását, vagy a taktikai leírásokat és még
az alakzatgyakorlást is. Faltam ezeket a részeket. Itt kanyarodnék vissza az
értékelés elejéhez; a stílus nagyon illet ezekhez a részekhez, megvan a maga
funkciója, így végül is a hátrányt előnnyé fordította a szerző nálam a végére.
Amit kiakarok ebből hozni az az, hogy nem fogok sokat várni a sorozat
folytatásával, mert nagyon érdekel egy ilyen kezdés után, mi lesz ezzel a
flottával.