Töredezés: Interjú Bartos Zsuzsával

Mai interjúalanyom Bartos Zsuzsa, akit Töredezés (ITT írtam róla) című második regénye kapcsán kérdeztem. A kérdezz-felelek során körüljártuk a regény főbb témáit, a szereplők motivációit, valamit arra is fény derült, hogy a szerző miért szereti ötvözni a krimit a sci-fivel.

A szerzőről

Bartos Zsuzsa 1980-ban született, Kézdivásárhelyen nőtt fel. Az Alkonyőrzők című debütáló regénye a IV. Aranymosás pályázaton került be a nyertes művek közé, és 2016-ban jelent meg. Leginkább a társadalmi sci-fik érdeklik, írásaiban szeret foglalkozni a fejlődési irányok emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásával.

Brassóban él férjével és két lányával.

Blogja: http://zsuzsyb.blogspot.ro

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/zsu.bartos/

Intagram: https://www.instagram.com/bartoszsuzsa/

 

1. Az első regényedben, az Alkonyőrzőkben sokat foglalkoztál a halállal, és ezt valamilyen szinten tovább viszed a Töredezésben is. Miért foglalkoztad téged ez a téma?

Tematikailag nem volt egy tudatos választás, emlékszem, az Alkonyőrzők megírása után mennyire meglepődtem azon, hogy a veszteség a témám. A Töredezés megírásakor is szinte sokkolt, hogy már megint az elmúlás foglalkoztat. Azóta tisztáztam magamban, hogy ez van, s talán rendjén is van így, hiszen a mulandósággal  való szembesülés nélkül aligha értenénk meg, mi mennyire értékes. Mindenkinek vannak veszteségei, ezerféle arca tud lenni. Aztán meg szeretjük elfoglalni magunkat, nem tudatosítani, hogy minden cselekedetünk mögött mennyire a halálfélelem húzódik, pedig hát a halál az ember egyik fő témája még a szerelemben is, és a halhatatlanság mindig is foglalkoztatott minket. Elég csak a vallásainkra vagy a mondáinkra gondolni, és most ezt felváltja a modern technológia fejlődési iránya, semmi sem változott ilyen téren. Nem is tudom, az elmúlás tisztelete nélkül létezhet-e az élet megértése és tisztelete.                                                                                                                     

2. Fontos szerepet játszik a Töredezésben a virtuális valóság és az abban való létezés. Ezzel reflektálsz a mai valóságunkra is. Mire szerettél volna rámutatni ezzel? Miért fontos ez számodra?

Szeretném most azt mondani, hogy igen, a valóságunkra reflektálok, csakhogy nem vagyok biztos abban, hogy ebben a virtuális valóságban mennyi a valóság.:)  Ezt átérezhetjük, amikor mindent kikapcsolunk s elég sokáig úgy maradunk. Én vágyom arra, megtanuljam, hogy virtuális lehetőségeket úgy használjam a valóságom alakításának szolgálatába állítva, hogy közben ne én váljak eszközzé, nem tudom, lehet-e. Ami mindenképp jó lenne, hogy majd életem végén vagy akár csak egy szép estén is ne kelljen azt mondanom zsibbadt érzékekkel és tompa aggyal, hogy a francba is, mennyit időt eltöltöttem értelmetlen dolgok nézegetésével, ahelyett, hogy átéreztem volna teljes lényemmel a pillanatokat.

3. Ha már említettem a virtuális valóságok szerepét, nem maradhat ki, hogy beszéljünk egy kicsit az élményszerzőkről és elménybérlőkről. Hogy született meg a fejedben ezek rendszere?

Harari „Homo Deus” könyvét olvasva ötlött fel bennem az a gondolat, hogy ha az örökéletre törekvő gazdagoknak vigyázniuk kellene az új testükre, akkor vajon hogyan is élhetnének át olyan izgalmasabb testi élményeket is, amiktől „élőeknek” érezhetnék magukat. Hiszen mennyi olyan élmény rizikós, amitől az ember azt érzi, hogy „él”.

4. A két csoport közötti élménytraszfer, ami a virtuális térben jön létre, olvasás közben nekem elég sebezhetőnek tűnt. Szándékosan alakítottad így, hogy megmutasd a rendszer hibáit, vagy csak számomra érződik így, és csak véletlen?

Szándékosan akartam rávilágítani arra, hogy ezzel mennyire könnyű visszaélni, nemcsak a személytelenedés miatt, hanem mert maga az „élmény” fogalma eleve relatív.

5. Olvasás közben felvetődött bennem a kérdés: Mikortól számít egy tudat önálló individuumnak? Ez főleg Milos kapcsán vetődött fel bennem. Mi késztetett arra, hogy kísérletezz az emberi tudat mélységeinek bemutatásával?

Az emberi tudat mibenléte még mindig rejtély számunkra, akármennyire is sikerül az elme működését feltérképezni, és ettől izgalmas. Nekem ebben a világban az adatok tárolása és feldolgozása szempontjából tűnt érdekes kérdésnek, hogy vajon a technológia által a személyes identitás és a kollektív tudatból célszerűen kiemelt elemek közötti határ hogyan válhat mozgathatóvá.

6.  És ha már említettem Milos nyomozót. Már az Alkonyőrzőkben is jelen volt egy erős nyomozási szál, és itt a Töredezésekben is ez volt az egyik meghatározó elem. Miért a sci-fit és a thrillert (krimit) szereted ötvözni? Melyik áll hozzád közelebb? A sci-fi vagy a krimi zsáner? Miért pont az?

A krimiben szeretem a kirakósdit megtervezni, a sci-fiben a társadalmi kérdések fejlődését továbbgondolni. Az előbbinek a cselekményszálak mozgatásában, a másodiknak a világalkotásban van több szerepe, és írás közben szeretem, hogy játéknak érezzem a kettő összeboronálását. Ha arról van szó, hogy mit választanék szükség esetén, szívem szerint továbbra is jövőt spekulálnék, mert a társadalmi kérdések izgatnak a leginkább, de akkor már lehet, több értelme lenne szociológusnak tanulni, mint sci-fit írni, és legfeljebb az ismerősöknek vizionáriuskodni tovább. (utálják, talán, mert működik) Aminek több értelmét látom írás szempontjából, és hamarabb választok ilyen jellegű filmet is a listákról, azok a pszichothrillerek. Izgalmasak, személyesebbek a ma emberének, és frissek.

7. Milos kapcsán részben rátértünk a karakterekre. Mi ihlette őket? Hogyan kezdtél hozzá a megalkotásukhoz? Mi formálta őket ilyenné? A történet alakította őket vagy már az írás kezdete előtt megvolt a személyiségük, motivációik a fejedben?

A szereplők motivációja általában megvan már az írás elején, bár Kishával rendesen harcoltam, hogy egyértelműsítsem: csak egy dolgot akarjon, de azt nagyon (akárcsak annak idején Zórával is). Még át kell gondolnom, miért indulnak annyira áldozat-szerepben a női szereplőim a motivációik között sodródva. Itt most a regény elején azt tudtam leginkább biztosra, hogy egyszerű embereket szeretnék, akiknek megvan a saját, szűkre szabott szerepük a társadalomban, de valahogy ütköznek és onnantól kezdve nem egyszerűek. És ahogyan hagytam őket interakciókban, ők is egyre inkább kiforrtak a szemem előtt gesztusaikkal.

8. Az első perctől kezdve nagyon megszerettem Kishát. Végig kitart az elvei mellett, egy nagyon erős nő, aki a bajok ellenére is végig emberi marad. Példaképnek szántad őt? Olyannak, akitől tanulhat az olvasó? Mitől lett az ő karaktere ilyen erős?

Kisha elsősorban számomra volt példakép. Egy túl érzelmes és érzékeny ember vagyok, és kicsit erősíteni akartam magamban Kishát, akit nehéz kihasználni, mert előbb lát át a szitán, s csak utána áll le kiértékelni a részleteket.

9. És ha már virtuális valóság, nem hagyhatom ki Proult, Milos virtuális asszisztensét, aki az elején nagyon gépnek tűnik, de a végére ő lesz az egyik legemberibb karakter. Miért lett ő ilyen? Erre részben választ ad a regény, de nekem nem tűnt teljesnek. Mi volt a célod Proullal? Rajta keresztül próbáltál rámutatni arra, hogy a virtuális társadalomban létező emberiség elvesztette azt, ami emberré teszi őket.

Én nem vagyok optimista, ijesztőnek tartom az algoritmusok és az MI fejlődését. Ami a leginkább ijesztő számomra a technológiában az a személyre szabhatóság. Félek, hogy beszűkítené a világomat (ahogyan annak idején tette a vallás vagy ahogyan bármilyen szűk kör vagy élethelyzet, esetleg egy szerep megpróbálta már). Leszűkítheti a lehetőségeket és csodákat, befolyásolja a döntéseket, és ezek által az identitást. Proul emberivé válása azt tükrözi számomra, hogy majd nem számít, milyen hangosan kiáltozom, csak a saját hangom fogom hallani visszhangozni, hisz nincs kitörés a személyre szabhatóság buborékából, bezárt kör. A virtualitás annyira kiszolgál és hozzánk alakul, hogy nem marad hely a kérdéseknek és a kísérletezésnek, a random felfedezések örömének, a szinkronicitás csodáinak, az önismereti kihívásoknak és a változásnak.

10. Egy dologra még nagyon kíváncsi vagyok, amire annyira nem tér ki a regény. Az emberek többsége nyomorog. Ezt nálad a túlnépesedés okozza vagy a környezetszennyezés, esetleg más tényező? Valóban csak a halálkultusz miatt hódít a nyomornegyedekben az öngyilkosság vagy más okai is lehetnek, amire a regény nem tér ki? Nagyon kíváncsi lennék ennek a hátterére részletesebben.

Az erőforrások szűkössége már most egyre nagyobb gazdasági egyenlőtlenségeket és mélyülő szakadékokat ás, ehhez nem kell különösebb képzelőerő vagy elképzelt jövőre való kivetítés sajnos. Az elmúlás témájában csak feltettem a kérdést, hogy lehet, az öngyilkosság lehetősége is átértékelődhet, ha az embertől megfosztják a halálhoz, a megnyugváshoz való jogot, és bezárják egy elképzelt végtelenségről szóló, de igazából statikus és tartalmatlan dobozba?

11. És végezetül a bónusz kérdés: Milyen történetek várhatóak tőled a jövőben? Van-e már előkészületben új regényed? Ha igen, elárulnál-e róla valamit?

 

Jelenleg egy életkrízis utáni átértékelésben vagyok, annyira gyorsan változik minden. Új irányokat és célokat szeretnék keresni. Ennek az átmeneti időszaknak persze az is része, hogy keresem a csendes, önmagáért megszülető kreativitás nyers öröméhez való visszatalálást, de közben érzelmileg most már teljesen megbékéltem azzal, hogy elsősorban a megélhetésre kell fókuszálnom. Időszűkében elsőbbséget élvez a novellákkal való kísérletezés, persze, van egy elkezdett regényem is, egyfajta Thelma és Louise történet, egy olyan pszichothriller, amelyikben két nő virtuális sisakokkal házal, hogy könnyebbé tegye az emberek számára az apokalipszist, de nem tudom, hogy sikerül befejezni. A Töredezés megjelenése és az AI népszerűsödése kapcsán is láttam, hogy a világ sokkal gyorsabban változik, mint ahogyan én írok. J Szóval lehet, most csak annyit kellene mondanom, hogy gyakorlatilag bármi lehetséges a jövőmben.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Én is köszönöm a kérdéseket.

 

---- 

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!