Darvas Petra: Ikrek Mágiája

Kifejezetten szeretem az ifjúsági fantasyket, így örültem mikor a szerző felkért a kötet elolvasására. Az elején kissé bajban voltam ezzel a könyvvel, mert nagyon darabosnak éreztem, és nehezen indult be, de úgy a századik oldal környékén elkapott, és egészen a végéig nem eresztett. A korai döcögést abban látom, hogy a szerző túl sok szereplőt akar bemutatni, túl sok információt akar átadni, és nem találja a ritmust. Aztán magára talál, és onnantól kezdve a világépítési információk is jobban belesimulnak a történetbe, így egy nagyon élvezetes, olvasmányos ifjúsági regény kerekedik ki belőle.

A túl sok szereplő miatt az elején senkit nem tudtam megkedvelni, talán csak Garyt a kezdeti esetlensége miatt, de a többiek eleinte közömbösek maradtak, pedig a szerző sikeresen próbálja árnyalni őket, és szépen ki is rajzolódtak a jellemek. Ám a többiek csak később tudtak utat találni hozzám, mikor már letisztultabb lett az információadagolás, és nem vesztem el annyira az infótengerben.

 

Gary szerint a lány, aki az előbb pattant ki a szomszédos ágyból, legalább annyira nem illik ebbe a középkori környezetbe, mint ő.
Aggasztó a helyszín: szokatlan időjárás, furcsa növények, titkolózó, szorongó emberek. Ráadásul ott van velük egy néma, csuklyás fickó, na meg az a barátságtalan fiú is. Aztán újabb lány érkezik a világukból, akinek már sokkal jobban tetszik Navatlon városa és a királyi kastély.
Végül nincs más választásuk, elindulnak az erdei úton egy elátkozott várban nyugvó mágikus kőért, a gloxánért. Annak varázsereje az egyetlen, mely megvédheti a népet a gyilkos tűzmágustól, őket pedig hazajuttathatja.
Vagy nem.

A fülszöveg kitűnően vázolja fel az alapállást, és a szerző jól rá is játszik a beharangozóban keltett bizonytalanságérzésre. Ebben a történetben kb. semmi és senki nem az, aminek/akinek látszik, mindent a titkok és a mágia, na meg, a felfedetlen családi kapcsolatok és egyéb kötelékek hatnak át. Egyes rejtélyekre fény derül a kötet során, másokra nem, ezek megválaszolása a folytatásokra marad. Ám az Ikrek mágiája mégsem hagy hiányérzetet maga után, mert az első rész történetszála kielégítően lezárul, ráadásul a kötet megágyaz a folytatásnak/folytatásoknak is. Más szóval fordulatokban, váratlan helyzetekben nincs hiány, amiket hol a gyerekek felébredő mágikus képességei, hol pedig a napvilágra kerülő titkok indukálnak, a végeredmény pedig egy izgalmas, akciódús, néhol lelkizős, érzéki vagy éppen megható történet. Ez az elegy pedig egy kiváló recept egy jó regényhez.

A történet nyelvezete választékos és igényes, a gördülékeny stílusa miatt könnyen és gyorsan olvasható. A nyelvi szintje magas, ezáltal bevonzhat idősebb olvasókat is, amit az erős karakterábrázolás és a részletes, szép leírások is megtámogatnak. Olyan részletességgel ábrázolta a helyszíneket és az embereket, hogy szinte kiemelkedtek a lapokról, és megelevenedtek előttem. Azonban ez nem ment a cselekmény vagy a párbeszédek rovására, mert a szerző tökéletesen megtalálta az egyensúlyt a különféle elemek között, és a leírások jól belesimultak a cselekménybe, megfelelően színesítették azt.

A történet alapfelállása (a szereplők egy portálon keresztül átkerülnek egy másik dimenzióba) nem épp újkeletű, a tálalás teszi egyedivé, és ebben a szerző kifejezetten jó. Tetszett, hogy a mágia segítségével hamar áthidalta a nyelvi különbségeket, így senkinek nem kellett egymás, vagy az új világ nyelvének megértésével bajlódni. Így átugorhattuk a kezdeti „nem értjük egymást” helyzetet, aminek örültem, mert a szerző rögtön rátérhetett a fő cselekményre, ami nagyon izgalmas és fordulatos, és temérdek kalandon át vezeti a szereplőket a céljuk felé. Tetszett, hogy a karakterek mind különböző személyiségek, mindenkinek van mélysége, egyikük sem lett kétdimenziós, amiért külön köszönet jár a szerzőnek. Az ilyesmit nem könnyű összehozni egy első regényben, de Darvas Petrának szerencsére sikerült.

A cselekmény kibontakozásával egyre jobban elmerülhettem egy szépen kidolgozott fantasy világban, ami ugyan sok ismert elemet tartalmaz (avagy nincs új a nap alatt), a műfaj számos toposzát használja fel és gyúrja össze, de olyan egyedi módon teszi, hogy az rövid úton elfeledteti az agyonhasználtság érzetét. Mindezt olyan újszerű írói hanggal, amit egész egyszerűen élvezet volt olvasni, és a befejezés után úgy éreztem, ha lehet, kérek még belőle.

Az Ikrek Mágiája összességében egy korrektül megírt, minden hibájával együtt szerethető debütáló regény. Bár döcögősen indul, de miután beindul a történet, egy olvasmányos ifjúsági fantasy regény kerekedik ki belőle, ami részletgazdag leírásaival és mély karakterábrázolásával magával ragadja az olvasót.

Ajánlom az ifjúsági fantasyt kedvelőknek, illetve idősebb olvasóknak is, akik szeretik az igényesen megírt ifjúsági köteteket.

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

Értékelés: 4

---- 

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!