A bejegyzés spoilereket tartalmazhat!
Ecsédi Orsolya eddig megjelent könyveit nagyon szerettem (ITT, ITT és ITT írtam róluk), mert modernek és aktuális, a gyerekeket érintő és érdeklő témákkal és problémákkal foglalkoznak, a korosztály befogadóképességéhez illeszkedő módon. Emellett nem kevés humorral és nyelvi játékkal fűszerezi meg a történeteit. Ezen összetevők és előzmények után nagyon vártam a Pokkernapló-sorozat nyitókötetét is.
A Meleg a helyzet! hangulatában a Cirrus a tűzfalonhoz áll a legközelebb, főleg a főszereplő, Goni miatt, mert Cirrushoz hasonlóan ő is más, mint a többiek, és viselkedésével, tetteivel kilóg a hozzá hasonló ördögfiókák közül, amit nehezít, hogy sátán apjának nagy elvárásai vannak főhősünkkel szemben. További párhuzam Cirrusszal, hogy Goni is egyedi módon jut el a saját megoldásáig, és suta próbálkozásai végül célt érnek. Ezért némileg a történeti ív is hasonló a két kötetnél, a szerző jól bevált írástechnikai elemekkel dolgozik, amik ennél a regénynél is működnek, viszont a cselekmény teljesen más, így nem éreztem önismétlőnek.
De kicsoda is a főszereplő, akit fentebb említettem? Goni egy totál rossz ördögkölyök, aki képtelen leszokni a jóságról. Rémálom tud lenni az élete, mert folyton elbukik a gonoszságban. Vajon lesz belőle vérbeli pokolfajzat? Ez a könyv a naplója, ahol leírja mindennapjait és egy ördög számára nem mindennapi kalandjait a Földön. Mindezt egy kisördög szemszögéből követhetik végig az olvasók.
A szerző ismét remek ötlettel állt elő, amihez a megszokott egyedi stílusával és világlátásával nyúlt hozzá, nem hagyva ki a védjegyévé vált szójátékokat sem. Árad a sorok közül a pozitív életszemlélet és a vidámság, miközben felhívja a figyelmet a jóság és a barátság fontosságára. Valamint azt is megmutatja a gyerekeknek, hogy a számukra kijelölt úttól ne féljenek eltérni, ha úgy jobban boldogulnak és jobban illik hozzájuk. Mindezen mondanivaló szórakoztató formában van tálalva, ami mosolygásra késztet gyereket és felnőttet egyaránt.
De miért is tetszett nekem az alapötlet? Leginkább azért, mert egyszerű. Röviden összefoglalva a Sátán fiának mindennapjai a Földön. Mindig is érdekesnek találtam az olyan történeteket, amikben bibliai szereplők, legyen az Isten, vagy éppen az Ördög megjelennek a Földön, és az emberek között tevékenykednek. Ezekkel eddig felnőtteknek szóló filmekben találkoztam, ahol általában valamilyen véres eseményt idéztek elő ezek a megjelenések, démonok csaptak össze az angyalokkal, vagy betörtek a Földre a Pokol teremtményei és pusztítottak, stb. De egy gyerekeknek valóval sem találkoztam. Eddig. Mert Ecsédi Orsolya fogta ezt a témát, és 10-11 éves gyerekeknek (de inkább bárkinek) szóló mesét gyúrt belőle, amiben számukra is befogathatóan dolgozza fel a témát.
A cselekmény teljes mértékben az ötlethez igazodik. Egy naplóregény Goni szemszögéből. A szövegben nincsenek párbeszédek, csak leírások, az egyes részeket a naplóknál megszokott dátum vezeti be. Az egyes napok történéseinek leírását a gyermeki szemszög bájjal és ártatlansággal fűszerezi meg. Az ördögi lét nehézségei mellett megjelennek az iskolai hétköznapok, a tanulás, csúfolódás, csínytevések, és persze Goni több-kevesebb sikerrel zajló sugalmazási próbálkozásai. Ezzel szemben a barátkozás egészen jól megy neki, mert Ágó és Gyöngy személyében hamar barátokra lel.
A szerző megcsillogtatja színes fantáziáját, legyen szó a Pokol leírásáról, az olyan Pokolban űzött sportokról, mint a vasvillahajlítás, a földrengetés vagy éppen a lávaátúszás, vagy éppen arról, hogyan képzelte el a Pokol fejedelmének és fiának a budapesti mindennapjait.
Ha már szóba kerültek a szereplők, essen pár szó róluk. Goniról, a főszereplőről már írtam föntebb, de abban a bekezdésben még csak érintettem a jellemét. Sokat bizonytalankodik és kételkedik magában, de ugyanakkor vidám, jóravaló ördögfióka, aki próbál boldogulni a helyzetben, amibe az apja juttatta. Noha ennek tanító célzata van, de ez teher is a kis pokolfajzat számára, főleg mert egyáltalán nem megy neki a gonoszkodás. Mint az a történet során hamar kiderül, hogy igazából a „Shátánh”, ahogy nevezni szeretné magát, sem túl gonosz. Legalábbis a szó klasszikus értelmében nem, ő csak felerősíti az emberekben már amúgy is szárba szökkenő gondolatokat, és egyébiránt leginkább egy jó fej rockernek néz ki. Ez pedig nem egyszer vicces helyzetet szül, amik a leghumorosabb jelenetek a könyvben.
Ha már humor, akkor meg kell említenem a szójátékokat, amik szerves részei a regénynek. Ilyenek például a szavak jelentéséhez kapcsolódó szóviccek. A kedvencem: „Feleslegesen aggódtam, Papi tök normálisan viselkedett. Még számítógépezni is hagyott minket. Igaz, a gépünk olyan lassú, hogy valószínűleg abból az időből származik, amikor Papi még kígyó alapjában jött-ment. Szerintem ezért Apple.”
Ezen hosszú percekig visítva nevettem, és még a bejegyzés írása közben is vidám perceket szerzett. De ilyenek voltak a vezeték- és keresztnevekből összeolvasott szavak is, innen a kedvenceim: Prokap Zsigmond -> kapzsi és Falus Tas Ágoston -> lusta.
A humoros leírásokhoz tökéletesen illeszkednek Szabó-Nyulász Melinda illusztrációi. Legyen szó a szereplők ábrázolásáról vagy az egyes jelenségek megjelenítéséről, mind-mind tökéletesen kiegészítik a szöveget, és nem egy helyen hozzá is tesznek az összképhez.
A Meleg a helyzet! összességben egy jól megírt nyitó kötet, ahol a humoré és a nyelvi virtuozitásé a főszerep; amolyan Ecsédi Orsolyásan egyedi regény. Apró szépséghibája, hogy hirtelen van vége, mintha egyszer csak elvágták volna. Értettem az okát (sorozatról van szó), de mégis igényeltem volna egy teljesebb lezárást.
Ajánlom mindenkinek korhatár nélkül, főleg egy nehéz nap után, mert biztosan felhőtlen perceket szerez a kis Goni első szárnypróbálgatása.
A könyvet a szerző és a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 4,5
----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése