Már régóta érdekelt ez a könyv, egyrészt
a gyönyörű borító, másrészt a fülszövege miatt, ami felkeltette az
érdeklődésemet. A Hősök vagyunk, avagy olvasási maraton! második könyveként
olvastam el, mondván, hogy ez biztos nekem való lesz, mert disztópia és sci-fi
meg a téma is nyerő. Na, aztán persze ez nem egészen lett így. Elkezdtem olvasni, és nem igazán úgy haladtam vele, ahogy
szerettem volna. Ennek egyik oka a fordítás, amiről elöljáróban annyit, hogy
nem éppen a legjobb, a másik a sci-fi vonal. Ott volt, ott volt, próbálkozott,
de a “sci” valahogy nem igazán akart megjelenni, csak hellyel-közzel.
Viszont azért van, ami megmenti a
könyvet: a téma és a cselekmény meg részben a karakterek is. Ami viszont még
ezeknél is jobb a mondani való és a hangulat. Ez a két dolog majdnem feledtette
velem, hogy ez alapvetően nem egy jó könyv, de ez így nem pontos, mert van
benne jó is, inkább fele más érzéseim vannak. A fentebb leírtakból is látszik,
hogy nem egyszerű értékelni ezt a könyvet. Visszatérve a hangulatra:
érfelvágós. Kegyetlen és felkavaró. Nem egyhamar fogom újraolvasni.

