Az illusztrátor, Buzási Viktória remek partner ehhez a képtelen ötlethez, egyszerű és tónusos ceruzarajzaival kíséri végig. De a borító a belső képeket is túlszárnyalja a bohókás, kalandos történet ígéretével, és ezt nagyrészt be is váltja. Ám akadnak mélyebb rétegei is, amikkel összetett művé áll össze. A szerző másik erőssége a sziporkázó humor, amit kiválóan támogatnak vagy épp fokoznak az illusztrációk. Így a szavak és a képek együttesen keltik életre Zapumát és lakóit, és vezetik be ezt a képzeletbeli országot az olvasók szívébe.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Zapumában elszabadult szellemvillamos járja a várost, fedélzetén két gyerekkel és egy pulival. Tomi nehezen találja a közös hangot az álomvilágban élő Bogival, ám a villamos rejtélyének felderítése érdekében kénytelen együttműködni a lánnyal. Bogi egy vérbeli kopó alaposságával veszi észre a bűntény kibogozásához szükséges apró jeleket, és csakhamar meglepő magyarázattal áll elő az elszabadult járművel kapcsolatban. Mindeközben a villamosigazgatóság központi épületében is nyomozás kezdődik, miután váratlan levelet kap a polgármester.
Miért indult el vezető nélkül a járat? Mi történik, ha eléri a város villamoshálózatának végét?
Hogy menekülnek meg a szerelvényen ragadt gyerekek? És egyáltalán, miért nincs rajta Zapuma a világon egyetlen térképen sem?
Légy részese a kóbor villamos kalandjának!
Az már a fülszövegből kiderül, hogy Zapuma a képzelet szüleménye, egyetlen térképen sem találkozhatunk vele. A történetben ez nagyon viccesen van elmagyarázva: Zapuma városa Csehszlovákia szétbomlásakor valahogyan elfelejtődött, és nem csatolták egyik országhoz sem, a polgármestere pedig különböző indokokra hivatkozva (lánya esküvője, kilyukadó kerekek, stb.) sohasem jut el oda, hogy rendezze városa ügyét, így hát egy idő után a lakók úgy döntenek, hogy kikiáltják a Zapuma Köztársaságot, ahol csak villamosokkal lehet közlekedni.
A kiindulópont önmagában zseniális, a történet előrehaladtával pedig egyre fokozódik, és a képzelet szárnyain végigszáguldunk egész Európán, legalábbis a főszereplők, Tomi és Bogi révén. Útközben felhőket nézegetnek, és próbálják megfejteni az elszabadult villamos rejtélyét. Az ő száluk teljesen elrugaszkodik a valóságtól, fantáziadús mesevilág, míg velük szemben ott a felnőttek szála, akik becsempészik a valóságot a fantáziába, ekképp életközelibbé válik a történet. Mindkét vonulatnak megvan a létjogosultsága, és a legtöbb helyen jól össze is fésüli a szerző. Összesimul a valóság és a képzelet, azonban akadnak kizökkentő momentumok. A legtöbb elenyésző, de van egy, amit meg kell említenem, mielőtt áttérnék a gyerekek szálára, ez pedig a felnőttek viselkedése, karakterábrázolása. A legtöbben negatív színben tűnnek fel, mintha a szerző szándékosan eltúlozva ábrázolná őket, egyesek fejlődnek, és a végére pozitívabb karakterré válnak, ilyen a szinte végig a közlekedési központban pöffeszkedő és fontoskodó Kelemen, akit kihagynak az ügy tényleges megoldásából, végül mégis ő oldja meg a helyzetet. De ő a szabályt erősítő kivétel, a többiek szinte végig sarkítottan negatívak maradnak. Ez önmagában nem lenne baj, ha a szerző nem esne át a ló túloldalára, ami már az élvezhetőség rovására megy. Bár azt el kell ismernem, hogy az elgondolás alapvetően nem volt rossz, csak a kivitelezés nem lett az igazi.
Áttérve a gyerekekre, ami a tényleges főszál, ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Noha ide is be-bevillan a valóság, de itt inkább a képzeleté, a Bogi fantáziájában gyökerező, és az események előrehaladtával Tomi által is elfogadott varázslatos történéseké a főszerep. Egymással harcoló felhők (istenek), elveszett királylány, és két gyerek, akik próbálják megoldani e rejtélyeket, mindezt egy elszabadult villamos fedélzetén. Megvallom, a terjedelem alapján először azt gondoltam, hogy nem jut mindenre kellő idő, de a végeredmény szerencsére gyökeresen más képet mutat. Az események kellően kidolgozottak, a történések közben a karakterek és a háttérvilág egyaránt szépen felépül, az apróbb döccenőkön kívül minden a helyén van, és Zapuma is elbűvölő a bohókás népével és az elszabadult villamosával. A végső, szilárd talajon álló magyarázat dacára végig mesés marad a történet, ennek megfelelően a lezárása is megnyugtató.
A zapumai kóbor villamos egy elragadó, végig játékos és bohókás gyerekkönyv. A szerző humora sziporkázó és intelligens, az illusztrációk pedig remekül támogatják. A gyerekszereplők ártatlanok és kedvesek, olyanok, akiknek szurkolhatunk. A felnőttek ábrázolását viszont néhol eltúlozza a szerző, ami kicsit ront az olvasásélményen. Viszont annak ellenére, hogy elsősorban az 5-8 éves korosztályt szólítja meg, felnőtteknek is élvezhető kikapcsolódást nyújthat.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése