Lovranits Júlia Villő: Bűntény a Sas-hegyen

Nagyon szeretem Lovranits Júlia Villő mesekönyveit, mert mindig vidámságot sugároznak és finoman adagolják a maguk tanulságát, ráadásul átérezhető, átélhető módon fogalmazzák meg azt. A Bodza, a természetmentő sorozattal egy komolyabb témába fogott, a természet szeretetét próbálja átadni a gyerekeknek. A természet és az ember kapcsolata nagyon fontos téma, érdemes róla beszélni, és minél hamarabb meg kell ismertetni a természetvédelem fontosságával a gyerekeket, főleg azért, mert ők sokkal fogékonyabbak az új dolgok iránt, jobban átadható számukra az üzenet.

Erre tesz kísérletet ezzel a sorozatával, melynek nyitánya, a Bajban az öreg tölgy, amelyről EBBEN a cikkben írtam, nagyon jól sikerült. Olyannyira, hogy „ez a kötet máig a szerző legjobb műve, mert olvasás közben végig érezhető Júlia természet iránti odaadó szeretete. Csak úgy sugárzik a szövegből, így a szándék célt ér. Sőt, nem csak a gyerekek élvezhetik, és lesz számukra tanulságos a mese, hanem a felnőttek számára is értéket közvetít a nagymama pozitív, laza hozzáállásával, amit az unokája felé tanúsít. Emellett a természet szépségeire is rámutat, ami minden korosztály számára univerzális.” – ahogy az első kötetről szóló értékelésemben írtam. Ez pedig a második, Bűntény a Sas-hegyen című kötetben sincs másként. Talán annyi különbséggel, hogy ebben a részben a humor kissé háttérbe szorul az akcióval és a nyomozással szemben, és Vica nagyi is mellékszereplővé avanzsál.

 

 

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!