Forrás: Szerző Facebook oldala | |
Az interjú első részében a szerzőt Macskakő (ITT olvasható) című könyvéről kérdeztem. Ezúttal a Könyvmolyképző Kiadónál megjelent gyerekeknek írt könyveiről faggattam. (A Lea és a viharbanyákról ITT, A tündér kapu titkáról ITT, a Lívió és a fehér sárkányról ITT, a Bajban az öreg tölgyről pedig ITT, a Bűntény a Sas-hegyenről ITT írtam.)
A szerzőről:
A
meséket, madarakat, erdőket, jó könyveket mindennél jobban szereti. Főleg állatos népmeséket mesél, amelyekbe
valós madárvédelmi, ismeretterjesztő részeket is belesző. Egyes meséihez
kézjeleket, indiai mudrákat és ázsiai kéztrükköket is használ, a gyerekek
vele együtt játszhatják el a kézjelek segítségével megjelenített állatokat.
Rajong a tündéres mesékért, boszorkányokért, népi hiedelmekért is. A
Könyvmolyképző Kiadónál eddig megjelent, gyermekek számára írt mesekönyvei a A tündérkapu
titka, a
Lea és a
viharbanyák,
a Lívió és a fehér
sárkány,
a Bajban az öreg
tölgy
és a Bűntény a
Sas-hegyen.
Felnőttek számára is írt mesét, ez pedig a rendhagyó módon, magánkiadásban
megjelent Macskakő.
- Mi motivált arra, hogy jelentkezz az Aranymosás Irodalmi Válogatóra?
Sohonyai Edit motivált. Megnyertem egy fehérvári városi novellapályázatot, ahol ő volt a zsűri. Novella pályázat volt, de Edit azt kérdezte, „Miért nem írsz te regényt?”, így írtam meg a Leát. :)
- Az első könyved, a Lea és a viharbanyák Lovranits Júlia név alatt jelent meg, viszont a másik négy már Lovranits Júlia Villő néven. Miért lett két írói neved?
Csak a Molyon van kettő. :) Utólag valahogy működésileg jobb így, könnyebben megtalálható tőle az első könyvem. Később találtam ki a Villőt, most már csak így használom.
- A Lea és a viharbanyákban fontos szerepet játszik három boszorkány. Te magad szereted a boszorkányokat? Melyikük a kedvenced?
Természetesen Frugilega! :) Előbb volt, mint a könyv, még gimiben találtam ki egy hosszú vonatúton.
- Ha már mesefigurák, dolgozol tündérekkel, sárkányokkal is. Melyeket szereted legjobban írni?
Mindig azt, amelyiken éppen dolgozom. De Lívió meséit írni, talán, mégis a legjobb, mert a kisfiú és a családja mindig nagyon örül neki. (Karácsonyra is kapnak új részt.)
- A tündérkapu titkát átjárja a pozitív életérzés. Fontosnak tartod, hogy ezt a világlátást közvetítsd a gyerekek felé?
Mindenképpen! Ez nálam életszemlélet.
- Honnan jött a kapu ötlete? Miért a tündéreket szerepelteted a történetedben?
A kapu létezik: Az Árpád hídnál található Budapesten. :)
- Áttérve a Lívió és a fehér sárkányra. Ez a meséd eltér a többitől olyan szempontból, hogy felkérésre írtad. Mennyire volt nehéz megfelelni az elvárásoknak?
Semennyire. Ez egy nagyon könnyed, közös játék Lívióval meg az édesanyjával, Rékával.
- Nehezebb volt nem saját ötletre írni vagy az írói metódusod nem különbözött az eddigiektől?
Furcsán hangzik, de üres papírra a legnehezebb írni. Jobban szeretem, ha van egy pályázat vagy valaki kér tőlem valamit. A kedvenc béna hasonlatom erre a kagyló esete az igazgyönggyel. A gyöngy valami köré épül, ami a kagylóba került. Leginkább így szeretek írni!
- Miért pont Lívió lett a főszereplő kisfiú neve?
Mert a valóságban is így hívják. Létező kisfiú.
Forrás: Szerző Facebook oldala |
A barátaim, akik rendszeresen nyúztak: „madarász vagy, hol van tőled egy madaras könyv?”
- Tetszett, hogy az egész történet nagyon mai, és hogy a nagymama is képes haladni a korral. Fontosnak érezted, hogy életképes, pozitív szemléletű szereplőket alkoss, akik sosem adják fel?
A maiság, az életképesség és a pozitivitás is fontos volt. Szeretem a retrót, érezhető is szerintem a világomon, hogy Csukás István, Janikovszky Éva könyvein nőttem fel. Viszont én már a mai gyerekeknek írok, igyekszem olyan elemeket megjeleníteni, amik számukra ismerősek.
- Érződött a történeten a természetszeretet, és az, hogy nagyon szereted a választott szakmádat. Mióta tervezted, hogy ismeretterjesztő mesekönyvet írsz?
Nem túlságosan régen. De olvasói igény volt rá, és jogosan!
- Mennyire volt nehéz úgy beletenni a történetedbe a természetről, madarakról, fákról való tudnivalókat, hogy a gyerekek számára is élvezhető legyen?
Nem volt nehéz, igyekeztem a fentebb említett nagy elődökhöz hasonló, derűs, kalandos, bohókás hangulatot elkapni. Inkább Az égig érő fű meg a Kemény kalap és Krumpliorr világát idézni, mint egy száraz lexikont.
Forrás: Szerző Facebook oldala |
- Január elején jelent meg a Bodza, a természetmentő-sorozat 2. része, a Bűntény a Sas-hegyen. Mennyiben viszi tovább az előző történetet? Esetleg ez egy teljesen különálló történet? Mit lehet tudni a kötetről?
Külön álló történet, de Bodza személyisége fejlődik, bátrabb, kezdeményezőbb lesz egy gyerekcsapat élén.
- És végezetül: Milyen történeteket várhatunk még tőled a jövőben? Van-e már előkészületben új könyved?
Egy pályázatra terveztem regényt beküldeni, de sajnos kicsúsztam a határidőből magánéleti okok miatt. Most ez egy lassan újraéledős időszak nekem. Kis lépésekben gondolkodom. Nem baj, hogy buktam a pályázatot, majd beadom a kiadónak a tervezett ifjúsági regényt. (Nagyragadozós ifjúsági fantasyt tervezek.) Szeretnék csapatban dolgozva írni, „írni cimborákkal” és „húzni egymást” vasárnaponként és együtt írni kávézóban, domboldalon. Ez a tervem! :)
Köszönöm a válaszokat!
----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése