Könyveken túl - Filmajáló - Noé (2014)

A Könyveken túl rovatba, ebben a hónapban, egy Aronofsky filmről hoztam ajánlót. Maga a cikk a film moziban való megtekintése után íródott, amin nem változtattam, ezért érdemes, a cikket, ezt figyelembe véve olvasni.

A bejegyzés spoilert tartalmazhat!

Azzal kezdeném, hogy Aronofsky rendezésében eddig két filmet, a Rekviem egy álomértot és a Fekete hattyút láttam, mindkettő eléggé művészi, és mindkettőben fontos szerepet játszik bizonyos fokú őrület. Na, ez a momentum a Noéra nem jellemző. Valami újat tett hozzá az eddigi munkásságához a rendező, bár nyomokban azért felsejlik a képkockák közül, ki is dirigálja ezt az alkotást, ami nem vált hátrányára.

Műfaj/kategória/besorolás: A film lényegében érdekes hibridje a bibliai történetmesélésnek, a sci-finek, a fantasynek, a katasztrófafilmnek, az akciónak és a családi drámának. Igaz, mivel a rendező ennyi mindent bele akart szuszakolni a látomásába, nem minden momentum kap ugyanolyan hangsúlyt, ugyanolyan mélységet, ami néhol szükséges lett volna.

Látvány/zene: Azért veszem egy kalap alá, mert a zene és a látvány harmonizál egymással, néha a dallamok beleolvadnak a filmbe, így nem terelik el a figyelmet a lényegtől. Voltak jó megoldások, pl.: a madarak beszállása a bárkába, ennél a jelenetnél szívem szerint nyomtam volna egy print screent, hogy betegyem háttérképnek, ha nem moziban nézem. Viszont volt pont ennek az ellentettje is, amikor majdnem elszédültem, mert gyorsan körbefordult a kamera, ráadásul szuperközelivel, közben teljesen homályos volt a kép. Nem irigylem azt, aki 3D-ben nézte, amit a film egyébként nem igényel, pláne, hogy túl sok a sötétebb képkocka, amiből 3D-ben semmi sem látszana. A CGI-ről annyit, hogy jobban odafigyelhettek volna az állatok és egyéb fantasy elemek kidolgozására, mert nem volt az igazi.

Történet: Nagyon tetszett, hogy a készítők visszanyúltak az özönvíztörténet eredetéhez, a teremtéstörténethez, a kiűzetéshez. Ádámhoz, Káinhoz és a leszármazottaikhoz. Ezzel a lépéssel alátámasztották a filmet, és nem csak úgy lógott a levegőben, mint egy valahonnan kiemelt családi dráma. Ez nagyon tetszett, ahogy  Noé útjának, vívódásainak a bemutatása is. Persze jó sok tanmesével teletűzdelve, amik közül néhányat nagyon erőltetetten tolnak az arcunkba, ahogy a jelenkori társadalmi problémákra is elég szájbarágósan hívja fel a figyelmet, majdhogynem csak a transzparensek hiányoztak, hogy ne pusztítsd a környezetet, ne ölj, stb, De végül nem volt annyira szembetűnő, mint azt a film megtekintése előtt gondoltam. Végül is erős volt a családi dráma- meg a fantasy-vonal is, de nem voltak a teljesen egyensúlyban. Az eleje pörgős volt és akciódús, a második óra meg inkább a családi konfliktusokról, a vívódásról szólt, így aki ezt a műfajt nem szereti, az a utolsó harmadban lévő bossfight-ig halálra unja magát, aki viszont hozzám hasonlóan igen, az tobzódni fog.

Karakterek: Noé (Russell Crowe) eléggé erőteljesre sikeredett, Crowe alakítása a Gladiátort idézi, bár itt más küldetése van, de ha úgy tetszik ez is egy férfi útjának a története. Noé küldetéséhez nagyon nagy elhivatottság szükséges. Sikeresen teljesíti, még olyan áron is, hogy majdnem elveszíti a családját, a józan eszét (itt szinte láttam villogni az Aronofsky védjegyet :D) és a hitét. Bár akadályozzák is, nem is kicsit. De ott van mellette az erős asszony, Jennifer Connelly, aki szintén jól alakít, széles érzelmi skálával, néha a háttérben igazgatja a nem kicsit kusza szálakat, de persze jó szándékkal, ami nem mindig sül el jól. Egy igazi anyatigris, főleg mikor a gyerekei boldogságáért harcol. A harmadik legerősebb karakter Emma Watson Ila szerepében. Sokan szidják, hogy túl nagy falat volt neki, és nem játszott jól, de én nem ezt láttam. Nagyon nehéz kenyér jutott neki, egy nagyon összetett karaktert kapott, egy tragikus szerepet, amit szerintem nem lehetett könnyű ilyen fiatalon eljátszani. Egy meddő fiatal nőt kellett alakítania, aki legalább annyi dilemmával küzd, mint a főhős, és a háttérben nagyon erőset alakít. Engem meggyőzött, már csak miatta újranézném a filmet. A másik alakítás, ami nagyon tetszett egy színesítő karakteré, akit Antony Hopkins játszott. Egy feszültséget oldó, már-már vicces karakter volt, aki feldobta a film első harmadát. De jó volt, amit csinált. A többi karakter nem sok említést érdemel, Noé ellenlábasa és fiai szinte teljesen érdektelenek, pedig Logan Lermanért kár, a Különös srác feljegyzéseiben nagyon szerettem, itt annál kevésbé.

Összességében: Kellemeset csalódtam. Nem tökéletes film, de a hibákat nagyjából ellensúlyozzák a jó pillanatok. A bibliai történetek ismerete nélkül is ajánlom minden érdeklődőnek, mert mindent elmagyaráz, ami a megértéséhez szükséges. Jó szórakozás, mert egyszerre többféle réteg igényét kielégíti, érdemes rászánni azt a 134 percet.

 

 

 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!