Lea és a boszorkák története
felidézte a gyerekkoromat, amikor képzeletben seprűn repültem együtt a sok
boszorkánnyal. Mindhárom viharbanya különböző egyéniség, de mindhárom nagyon
szerethető a maga módján. A kedvencem Frugilega lett, aki gorombának tűnik ugyan,
de a maga módján mégis barátságos. Pont ez a kettősség, ami miatt nagyon
megszerettem.
Érdekesek volt a boszorkány
szokások megjelenítése, ahogy ezek keveredtek a népi hiedelmekkel, népmesei
elemekkel. A kedvencem az volt, hogy a boszik bármin képesek voltak repülni.
Ezen nagyokat nevettem. Főleg, a porszívón vagy a kenyérpirítón, de az állatok
se voltak semmik vagy éppen az emberek.
A két kislány jó néhány kalandba
keveredik a három viharbanyával, de leleményességükkel és bátorságukkal minden
akadályt leküzdenek. És a végén Lea és Angika tökéletes boszorkány barátnak
bizonyult.
Amit rögtön az elején kiemelnék,
hogy nagyon tetszett a nyelvezete a történetnek és az írásmód, hangvétel, amit
a szerző az egész történeten végigvezetett. Jó alapot adtak a történethez.
Ehhez sokat hozzátettek a történetben megjelenő versek, versrészletek, amik
sokat színesítettek a történeten, különlegessé téve azt.
A jó nyelvezeti elemekkel
párhuzamosan az is feltűnt, hogy történetvezetés kissé döcögött. Főleg a
hangulatváltásoknál, időugrásoknál. Érzésem szerint nem sikerültek olyan jól az
átvezető részek, mint azok, amikor a szerző folyamatában mesél. Azért emlegetem
ezt a nyelvezettel együtt, mert a jó írásmód sok helyen áthidalja ezt a
hiányosságot, így feljavítva a cselekményvezetést. A történeti ív is emiatt nem
törik meg végül.
A történetben az tetszett a
legjobban, hogy a mesés kalandok mellett megjelent benne egy komoly téma is,
egy kiskamasz lány útkeresése. Lea a történések közepette végig önmagával küzd.
A lelkében dúló dilemmával, ami a gyermek lét és a felnőtt lét közötti
választás fájdalmas döntéskényszere. A kislány foggal-körömmel tiltakozik az
ellen, hogy felnőtt legyen, és mindent elkövet, hogy gyerek maradhasson.
Azonban minél jobban ellenkezik, annál jobban sodródik a felnőttség felé, egyre
önállóbb, felelősség teljesebb döntéseket hoz, és jó segítsége a három
boszorkának.
A történt végén felmerül a jogos
kérdés: Jó, de mi történt végül Leával? Az, mint minden hozzá hasonló álmodozó
kislánnyal, felnőtt lett belőle, ám egy része örökké őrzi azt a gyereket, aki a
boszorkák útitársa volt a mesés kalandok során.
Ahogy az értékelést kezdtem azzal
is zárnám: a történet felidézi a gyerekkor álmodozásait, a mesés fantázia
világot, amit ki-ki maga színezett alakított gyerekként. Érdemes próbát tenni
ezzel az aranyos történettel, hogy pár órára kiszakadjunk a mindennapokból, és
újra gyerekek lehessünk. Mind kiskamaszoknak, mind felnőtteknek felhőtlen
szórakozást nyújt Lea és a viharbanyák története.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése