Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka

Eddig két könyvet olvastam a szerzőtől, a Lea és a viharbanyákat és a Macskakőt. Mindkettő más-más korosztályt szólított meg, előbbi a kiskamaszokat, utóbbi a felnőtteket, és másért szerethető. A tündérkapu titka ismét egy újabb korosztálynak, a kisiskolásoknak íródott. A szerző pozitív életszemlélete és játékos, könnyed stílusa átviláglik a sorokon, miközben egy vidám, varázslatos történet tárul elénk, mely kalandok során át vezeti el a szereplőit a végcéljukhoz, miközben fontos tanulsággal is szolgál. Emellett fontos szerepet kap benne a barátság, kedvesség és a bizalom, és még sok más pozitív tulajdonság, melyek meghatározzák ezt a tündéri mesét, miközben arról is számot ad, hogy hová is vezethet a gonoszság. Teszi ezt a szerző úgy, hogy nagyon szerethető karaktereket alkot, akik élővé teszik az általa kitalált fantázia világot. A kaland közben az is kiderül, hogy mindig a látszat mögött van a lényeg. Ezt az illusztrációk is alátámasztják, melyek sokat tesznek hozzá a történethez. Szimonidesz Hajnalkát ismét csak dicsérni tudom, mert már sokadik alkalommal alkotott gyönyörű, szemet gyönyörködtető képeket, melyeket öröm nézegetni.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

A történet kezdésében nagyon tetszett, ahogy a szerző bevezette Boróka karakterét és a Kaput. Pár mondattal képes volt a teljes alapszituációt felvázolni, miközben megalapozza a főszereplő hátterét is. Sok minden kiderül a kislányról már az első oldalon, többek közt az, hogy képes a dolgok mögé látni, és kapunak tartani két, egyszerű téglaoszlopot. Ez a dolgok mögé látás a történet fő mozgatórugója. Nem csak a Kapu esetében, hanem az osztálytársa Mirkó vagy éppen a Gombóc, a tündér miatt is. Ez a „túllátási” képessége az, amiért végül összebarátkoznak, és együtt segítenek a tündérhercegnőnek. Boróka ezen tulajdonságán áll vagy bukik az egész történet. A szerző jó érzékkel épített erre. Ahogy a csodák erejére is.

Kép: Szimonidesz Hajnalka

A másik motiváló erő a történetben a kedvesség és a bizalom, ami átjárja a történetet és a barátság mellett nagyon erősen jelen van. Ebben jelenik meg legjobban a szerző pozitív életszemlélete, mely átsüt ezeken a részeken. Ezt már a Macskakőben is nagyon szerettem, de itt talán még hangsúlyosabb.

Kép: Szimonidesz Hajnalka

Másik erénye, hogy a „gonosz” karakterre, akit inkább befásultnak mondanék, is másként tekint, mint más mesékben. Nem ítélkezik felette, annak ellenére sem, hogy végül megkapja méltó „büntetését”, ami egyben esély is egy új életre. Meg kell tanulnia szeretni. Ez számomra nem is igazi büntetés volt, hanem inkább feloldás, mert Arednát nem "elpusztítják", hanem lehetőséget kap arra, hogy jobbá váljon. Ez a gondolkodásmód nagy erénye a történetnek, mert arra tanít, hogy, ha küzdünk érte, és akarjuk, akkor kijavíthatjuk a hibáinkat. Ehhez persze az kell, mint ebben a történetben, hogy kapjunk rá egy új esélyt és legyen rá hajlandóságunk, mert anélkül nem megy.

Összességében A tündérkapu titka egy tündéri, varázslatos olvasmány, melyben fontos szerepet játszik a bizalom, a barátság és a dolgok mögé látás képessége. Mindez a szerző kellemes és pozitív életszemlélettel átitatott stílusában tolmácsolva, Szimonidesz Hajnalka gyönyörű illusztrációival.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti Lovranits Júlia Villő könyveit, mert ebben a történetben sem fognak csalódni. Illetve mindazon gyerekeknek és felnőtteknek, akik egy kedves, tanulságos mesével szeretnének kikapcsolódni.

Értékelés: 5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!