Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác

Hajdú-Antal Zsuzsanna érzékenyen és finoman nyúl komoly témákhoz, műveinek általában valamilyen valós esemény vagy élethelyzet az alapja, ebből kell a szereplőinek kikecmeregnie. Erre jó példa előző könyve, a Visszatérünk (ITT írtam róla) is, mely az első könyvem volt tőle, és  olyan hatást gyakorolt rám, amit ritkán tapasztalok, de akkor örökre velem marad mind a könyv, mind a késztetés, hogy nyomon kövessem a szerző további életútját.

Vártam is az újabb könyvét, és amikor megláttam a szerzői oldalán, hogy jön a Belvárosi srác, nagyon megörültem. Már csak azért is, mert a témája nagyon megfogott, hiszen nagyon keveset beszélünk a Down-szindrómáról, de mondhatni bármilyen születési rendellenességről, vagy arról, hogy ez mivel jár. Mindenki próbálja szőnyeg alá söpörni, pedig ezek fontos témák, de mivel kevés információ jut el ezekről az állapotokról a nem érintett emberekhez, sok a megbélyegzést és kirekesztést szülő tévhit. Az írónő többek közt ezeket a kérdéseket is érinti, miközben az olvasó elé tárja egy Down-szindrómás kisfiú és az őt egyedül nevelő édesapja történetét.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Hajdú-Antal Zsuzsanna most is az életből merít. Ezúttal egy újságcikk volt az ihletője egy orosz férfiról, aki egyedül maradt sérült kisfiával. Az olvasottak nem hagyták nyugodni, így ez szolgáltatta az alapot főhőse, Vozár Balázs megalkotásához.

Balázsnak megvan mindene: jó állás, jövőkép, csinos feleség, akivel ráadásul gyereket várnak. Misa világra jön. Down-szindrómával. Az anya ezt nem tudja megemészteni, elhagyja őket, és Balázs élete fenekestül felfordul. Ott marad egy kisbabával kettesben, feladja állását, és egy blogban próbálja feldolgozni, milyen lett a világ a downos Misa mellett.
De vajon lehet-e így esélye egy harmonikus családi életre, boldogságra?
És mit keres körülötte a tévés műsorvezetőnő, akivel talán csak elsőre tűnik úgy, hogy megértik egymást?

Balázs egy esendő, hús-vér karakter, aki példaértékűen küzd a mindennapokkal, és próbál átlendülni az élet nehézségein. Mindezt teszi iróniával és nem kevés szarkazmussal átitatott humorral, ami szükséges is ahhoz, hogy ne dobja be a törülközőt olyan helyzetekben sem, amikor más már rég feladta volna. A stílusának hála volt olyan oldal, hogy egyszerre csordult ki a könnyem a nevetéstől meg a kezdődő sírástól, ami nálam ritkaság, sőt most így hirtelen egy ehhez fogható példát sem tudnék említeni. De a szerző és Balázs vagy, ahogy magamban hívom és a barátai is becézik a könyvben, „Vozi” elérte. Mert ugyan a szerző előző könyve is nagy hatást gyakorolt rám, de össze sem hasonlítható a Belvárosi srác által kiváltottal. Ha egyetlen szóval akarnám leírni, akkor elsőként a lehengerlő jut az eszembe. Elkezdtem olvasni, és azon vettem észre magad, hogy szerves része vagyok a történetnek, és nem tudtam abbahagyni, míg meg nem tudtam, hogy alakul a kis Misa és Balázs sorsa.

Hajdú-Antal Zsuzsanna ugyanis mesterien ért az olvasó bevonásához. Ezt közvetlen, érzékeny stílusával éri el, miközben finoman, alig észrevehetően érzékenyít és ismerteti meg az olvasóval az élet olyan aspektusait (fogyatékosság, születési rendellenességek témaköre), amiről tudjuk, hogy jelen van a mindennapokban, de nem szeretünk róla beszélni. És miközben az írónő sikerrel adja át az értéket közvetítő, megszívlelendő gondolatait, a szemszögkaraktere révén csavar is rajta egyet. A történet ugyanis végig Balázs szemszögében íródik, aki viszont nem finomkodik, hanem elgondolja/leírja/kimondja, ami a szívét nyomja, általában nyersen és kendőzetlenül. Más szóval az érződik, hogy a szerző sokszor adja át a főszereplőnek a gyeplőt, de az is, hogy élvezi, mikor Balázs elszabadul, és rajta keresztül szabadabban áradhatnak az olvasóknak címzett gondolatai. Ehhez pedig Vozi tökéletes szemszögkarakter. Kicsit A marsiban Mark Watney-jára emlékeztetett. Könnyeztem a röhögéstől, közben mégis halálra aggódtam magam miatta, a végére pedig nagyon megkedveltem, és igen, megölelném, ha tehetném. Egyszerűen zseniális szemszögválasztás, ennél jobb dolog nem is történhetett volna ezzel a könyvel. Főleg azért, mert a szerző írásmódja annyira uniszex, hogy egyáltalán nem tűnik fel a kettejük ellentétes neme. Erre sok szerző nem képes, de Hajdú-Antal Zsuzsannánál ez a belehelyezkedés meglehet, ösztönből jön, ami egy írónak felbecsülhetetlen adomány, az olvasóknak pedig öröm.

A főszereplő és rajta keresztül a szerző stílusának taglalása után kitérnék a többi karakterre is, mert a történet nem lenne teljes nélkülük. Elsőként Lacit és Nellit említeném, Balázs egyedüli megmaradt barátait, akik Misa állapota ellenére is kitartottak mellette, és néha segítenek neki kiengedni a gőzt. Kettejük közül is főleg Laci lopta be magát a szívembe az állandó latin idézeteivel meg a laza stílusával, ami sokszor életmentőnek bizonyult Balázs számára a nehezebb szituációkban. Lacit kitűnően kiegészítette a felesége, Nelli, amolyan tipikus zsák a foltját effektus érvényesült az esetükben. Aztán ott volt Kata, akivel kapcsolatban az elején még kettős érzéseim voltak, de aztán a történet előrehaladtával Balázzsal együtt megismertem a személyiségét és a motivációit, nagyon megszerettem. Neki is hasonlóan nehéz sors jutott, mint Balázsnak, bár az ő helyzete teljesen más volt, viszont pont ez a különbség tereli közös útra őket. Aztán végül ott van Rita, Balázs volt felesége, aki nem tudott megküzdeni a teherrel, és elhagyta a fiát és a férjét. Ő talán a legőszintébb karakter a történetben, akit bizonyos fokig meg lehet érteni, de ennek ellenére sem volt számomra szerethető. Kicsit úgy éreztem, hogy rajta keresztül fogalmazódnak meg a sérült gyerek felnevelése kapcsán megfogalmazódó kételyek. Menjek vagy maradjak? Fel tudom nevelni vagy képtelen vagyok rá? Rita is biztosan feltette magának ezeket a kérdéseket, mielőtt a családja elhagyása mellett döntött. Ilyen esetekben nincs könnyű válasz, és bizonyos szinten meg tudom érteni a menekülését, valahol még sajnáltam is, viszont annyira nem volt szimpatikus számomra, hogy borzongtam, mikor a könyv végén megjelent. A főszereplőre gyakorolt hatása rám is átragadt. Hajdú-Antal Zsuzsanna ezt is mesterien adta át.

A Belvárosi srác összességében egy lendületes, humoros regény, amit átjár a szeretet, az odaadás és a mindent elsöprő remény egy jobb életre. Egy finoman csepegtetve érzékenyítő könyv, amit bárkinek szívből ajánlok, aki egy szeretetre méltó történetet szeretne kézbe venni.

A könyvet a szerző és az Erawan Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

Értékelés: 5

 

 

 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!