2021. január 24., vasárnap

Bodnár Gyöngyi Gina (szerk.): Stigma

Szabó Borka kért fel még december közepén, a Közösségi Írók Céhének alapítója, Tóth Győző nevében a Stigma című antológia előolvasására, aminek örömmel tettem eleget, mert már rögtön a kötetben szereplő témák (ezekre később visszatérek) felkeltették az érdeklődésemet. Mielőtt olvasni kezdtem, felmerült bennem, hogy mi is az a KIC, mert még soha nem hallottam róla azelőtt. Bizonyára a cikk olvasói közül is sokan így vannak ezzel, így elsőként álljon itt egy rövid ismertető arról, milyen kezdeményezés is a Közösségi Írók Céhe.

 

A KIC-ről:

A világ kezdő írói mind telve vannak kreatív energiával, mégis a legtöbben félbehagyják, fiókba teszik, esetleg szégyellik műveiket. Csoportunk arra vállalkozik, hogy egy közösségbe gyűjtse ezt a sok kreatív energiát, és kézzel fogható eredményre juttassa.

Segít önbizalmat önteni a kétkedő tehetségekbe, megszervezni a nálunk alkotott művek megjelenését.

A Stigma antológia az első ilyen alkotás, melyet csapatunk írói és a vezetők önkéntes munkája hozott létre.

ITT csatlakozhattok hozzánk.

A lelkes szavakat olvasva nagyon megtetszett ez a kezdeményezés, mert kifejezetten a kezdő írókat célozza közvetlen, befogadó módon. Ugyan a kötet elolvasása után látszik, hogy itt is válogatáson estek át a művek, és a legszínvonalasabbnak ítélt novellák kerültek be, de látszólag nincsenek olyan szigorú kritériumok, amik elriaszthatnák a kezdő szerzőket, mégis minőségi szövegeket válogattak be. Ezáltal ez a kezdeményezés nagyon jó löketet adhat akár az eddig fióknak író szerzőknek is.

A kötetről:

Mi születik abból, ha harmincnégy kezdő író egy közös cél érdekében írásra adja a fejét? Mi az, ami megmozgatott és cselekvésre késztetett ennyi elmét?

A világon számos olyan ember él, aki magán viseli a társadalom előítéleteit, sztereotípiáit.

Az írók a történeteken keresztül bepillantást engednek ezen sorsokba, élettörténetekbe és tragédiák fondorlatos szövevényébe.

A kötetben szereplő témák: Mentális-betegségek és személyiségzavarok, introvertáltság, LMBTQ, tudatos gyermektelenség és hajléktalanság. A novellák főhősei szemén keresztül megismerhetjük, milyen az életük úgy, hogy egy kicsit mások, mint a többiek.

A művek szerzői: Alex L. Hooper, Andy T. Miller, Barbara Liney Woods, Bodnár Gina, Broklynn Lee, Cain Godrich, Czipó Petra, Friewald Ruben, Jáger Dorottya, Julia RedHood, Kovács Kelemen Zoltán, Kucsora Zsolt, Lekli Medárd, L. J. Wesley, Majcher Artúr Bendegúz, M. Z. Chapelle, Molnár Regina, Németh Tünde, Palcsó László, Papp Vera, Papp Zsuzsi, Pengő Edit, S. Fischer, S. A. Locryn, Shadow, Surányi Gabriella, Szabó Cintia, Szili Petra, Szinayné Rigó Éva, Takács Dóra, Tom Bone, Tóth Győző, Vasvári Tamás

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Az értékelés elején kitértem arra, hogy felkeltette a figyelmemet a kötet tematikája és a főbb irányvonalak, mert ezek mind fontos, napjainkban szinte kikerülhetetlen témák. De mielőtt belemennék a részletesebb elemzésbe, érdemes körüljárni magát a címet és annak jelentéstartalmát. A stigma szó eredeti jelentése vallási eredetű. Ahogy a Wikipedia írja: „A stigma testi jegy vagy fájdalom, amely olyan testtájakon jelenik meg, ami Jézus keresztre feszítését idézi.” Itt azonban inkább átvitten, mint megbélyegzés értendő, de ez esetben a stigmák a vallási értelmezéstől eltérően láthatatlanok, és emberek sütik rá többek közt a kötetben szereplő csoportokra, de akár a végtelenségig folytathatnánk a sort, mert mindenki talál olyan közösséget, amit valamiért megbélyegez. Ez sajnos egy általános emberi tulajdonság.

A kötet az általam is felsorolt témákat járja körül pártatlanul, mindenféle ítélkezés nélkül, különféle véleményeket, élethelyzeteket felvonultatva. A szerzők intelligensen, értő módon nyúltak a saját témáikhoz, szívügyükként kezelve azt. Ez érződik az összes szövegen, ahogy az egész kezdeményezésen is.

Azonban nem minden a szív, mert a pozitívumok mellett vannak kisebb elcsúszások, aránytalanságok, amik mellett nem tudok elsiklani. Ez tetten érhető az egyes témák kidolgozottságán és a rájuk szánt novellák mennyiségén. Míg ugyanis az első rész, a Mentális-betegségek, LMBTQ vagy a hajléktalanság nagyon részletesen kidolgozott, és főleg az első és az utolsó kimondottan erős szövegekből áll, addig maradék két témakört, főleg a Tudatos gyermektelenséget kissé alulreprezentáltnak éreztem, nagyon kevés írás szólt erről, pedig lehetett volna több véleményt is felvonultatni ebben a témában, legalábbis a magam részéről szívesen olvastam volna. Vagy ott voltak az introvertáltság témakörét feldolgozó művek, amik közül néhány már-már inkább a mentális-betegségek témakör felé hajlik.

Viszont ezektől az apróbb aránytalanságoktól eltekintve egy gondosan összeválogatott kötetet kapunk, ahol sok-sok új írói hang fér meg egymás mellett; megannyi egyedi ötlettel felvértezve, és jól megszerkesztve, ami nem elhanyagolható szempont, sőt az egyik legfontosabb kezdő szerzők esetében, hogy a szerkesztő kihozza az erősségeiket. Ez itt érzésem szerint maximálisan megvolt. Az írók és a szerkesztő (ennyi szövegnél inkább szerkesztők) maximális összhangba kerültek egymással, így egy viszonylag egyenletes színvonalú kötetet sikerült létrehozniuk, amin látszik a lelkesedés.

A témákról bővebben:

Először gondoltam arra, hogy minden novellát külön értékelek, de ezt aztán elvetettem. Ennek oka az első, Mentális-betegségek kategória, ahol mindegyik novellában volt egy azonos szereplő, akinek a novellákon keresztül megismerhettük az élettörténetét. Ezért ezt a részt csak egyben tudnám értékelni, mert annyira összefüggnek és kiegészítik egymást ezek az írások. Így viszont úgy döntöttem, hogy a többi témát is egységében fogom nézni, és mindegyikből csak a számomra emlékezetes szövegeket emelem ki.

Mentális-betegségek

Ez a rész a legerőteljesebb és legkidolgozottabb a kötetben. Az írások lazán összefüggnek egy visszatérő szereplő, Dr. Grace Shelby pszichiáter révén. Az ő betegeit, családtagjait, és ezen mozaikokból az életét, munkáját ismerhetjük meg. A némi vázat alkotó laza kapcsolat miatt azt éreztem, hogy ezek a szövegek jobban összetartanak, erősebb közöttük a kohézió, mint a másik négy rész esetén. Mert ugyan különböző betegségeket, élethelyzeteket dolgoznak fel, és a legtöbbnél mások a szereplők is, mégis egységet alkotnak. Ezt az összhangot hiányoltam egy kissé a többi témánál. Szorosabb összefüggésre egy példát is hoznék: Majcher Artúr Bendegúz: Őszülni vágyik mindig a nyár és Alex L. Hooper: A hercegnő és a béka című novellája egy érme két oldalát meséli el, kvázi egymás folytatásai eltérő szemszögből és perspektívából. Összeköti őket, hogy mindkettőben fontos szerepet játszik a személyiségzavar egy-egy különböző formája. De egy kissé előreszaladtam, mert érdemes szót ejteni a nyitó novelláról, ami rögtön egy egyedi ötlettel vezeti fel a témakört. Pengő Edit: A lány, aki esőerdőt nevelt a szobájában című történetében egy fikusz szemszögéből látjuk az eseményeket, emiatt nagyon beszűkül szemszög, mégis sok minden kiderül a gazdája, Emma mentális betegségéről. Ezt a szerző nagyon jól pár mondattal, gondolattal megragadta, és okosan adta a növény szájába. azonban ezek csak felvezetések voltak az olyan igazán kemény témákhoz, mint a gyász (Barbara Liney Woods: Végpont, Broklynn Lee: Cassé), a lelki instabilitás (Szabó Cintia: Tulajdonképpen senki), a testképzavar (Papp Zsuzsi: Inverz testkép) vagy éppen a bipoláris zavar (Kovács Kelemen Zoltán: Pite). Közülük kiemelkedik Papp Zsuzsi: Inverz testkép és Kovács Kelemen Zoltán: Pite című története, mert mindkettőben közös vonás, hogy a szerzők húsbavágó érzékletességgel ábrázolják az általuk felvázolt élethelyzetet. Megvallom, az előbbinél borzongtam, utóbbi meg főleg a vége felé nagyon para volt. Az Inverz testképnél az volt különösen érdekes, hogy az anorexiának nem a szokványosabb típusát (a kövérnek látja magát a beteg, és ezért nem eszik) ábrázolta a szerző, hanem a sokkal ritkább (túl vékonynak látja magát) típust, méghozzá úgy, hogy teljes mértékben elhittem, hogy a szerző által tényleg belelátok egy testképzavarban szenvedő nő fejébe. A Pite pedig abban emelkedik ki, hogy megmutatja, hogyan fordul át a bipoláris zavar paranoiába, majd skizofréniába, és hogyan hatalmasodik el egy férfin az őrület, és készteti sorozatgyilkosságra. Mindezt olyan mélyen ábrázolja a szerző, hogy nehéz volt kiszabadulnom a novella hatása alól.

Introvertáltság

Az erős kezdés után ez a kategória kissé visszafogottabbra sikerült, akadnak itt is ütős szövegek, de olyanok is, amik csak úgy átfolytak rajtam, és már szinte semmit nem tudnék belőlük felidézni, vagy éppen kirínak a tematikából. Ez utóbbira rögtön az első novella, Cain Godrich: Hogyan lettem Szürke című írása jó példa. Ebben a főszereplőt elhanyagolják, bántalmazzák a szülei, kirekesztik az iskolában, és kvázi szellemeket képzel magának, hogy ne legyen egyedül. Az alapkoncepció, hogy naplóbejegyzéseken keresztül ismerjük meg a lány történetét, nagyon tetszett, viszont nem tudtam eldönteni, hogy mentálisan épp volt-e a főszereplő, emiatt a szöveg kissé a Mentális-betegségek téma felé hajlott. Bár a szerkesztő valószínűleg átvezetésnek szánta, viszont annyira nem tér el az előző témától, hogy biztosan rámondjam, az introvertáltság okozza a szereplő viselkedését. Hasonló érzésem volt Surányi Gabriella: Apa dolgozik című novellájánál, ahol az angyalokkal való társalgás és az egyéb furcsaságok miatt inkább tűnt valamiféle betegségnek, mint introvertáltságnak a kislány viselkedése, és ezt a külvilágról, tanárokról, osztálytársakról leírtak is erősítették bennem. Ezektől az megbicsaklásoktól eltekintve azonban ezek is jól megírt szövegek. De Szinayné Rigó Éva: Egy óvónő élete és Lekli Medárd: TK30879 M10 című novellája kiemelkedő darabok, ezek fedik le a legjobban az introvertáltság témakörét. Az Egy óvónő életében egy óvónő mindennapjaiba nyerünk betekintést. A szerző részletekbe menően ábrázolja a nő érzelmeit, hogy mikor mit gondol és mit miért tesz, mikor mi okoz neki nehézséget. Néhány apróságban magamra ismertem (én is inkább az introvertáltság felé hajlok), így könnyű volt beleképzelnem magam a  főszereplő helyébe, és ezáltal átélhetőbb volt a történet. A TK30879 M10 az introvertáltság, de úgy általánosságban az eltérő viselkedés társadalomra gyakorolt hatását, esetünkben a tinik reakcióját elemezgeti. A főszereplő egy alapvetően introvertált fiú, aki próbál másnak látszani, és szenved tőle, mindezt azért, hogy a bulizós, piálós, a másféle viselkedést kitaszító osztályközössége befogadja. Közben pedig őrlődik, nem találja a helyét, és a végén olyan lesz, mint egy elnyűtt könyvtári könyv, amit a szertelen tinik megtaposnak. E kép miatt különösen tetszett a novella zárása, mert tökéletesen átjött belőle ez az életérzés.

LMBTQ 

E téma felé nem igazán kellett tovább érzékenyíteni, mert azt már megtette az a pár száz (ezer) LMBTQ fanfic, illetve könyv, amiket elolvastam, ebből kifolyólag különösen vártam ezt a fejezetet, mert érdekelt, hogy milyen problémákat, élethelyzeteket járnak körül a szerzők. Nem csalódtam, mert elég színes palettát sikerült felvonultatniuk. Különösen tetszett, hogy a rész finomabb szövegekkel nyit. Rögtön két nő-nő történettel (Szili Petra: Hinta a víz fölött, Papp Vera: Angyal a Sziklánál) indul a kategória, aminek azért örültem meg nagyon, mert ezekből sokkal kevesebb van, olyanból meg pláne, ami jól is van megírva. Aztán a leszbikusokról átevezünk a traszneműségre, ami még az előbbinél is ritkábban megjelenő téma az irodalomban, de lehetne belőle sokkal, de sokkal több is, főleg olyan, ami legalább olyen jó, mint Czipó Petra: Kedves Dominik! című írása, ami az egyik legjobb szöveg nemcsak ebben a témában, hanem a kötetben is. Nagyon érzékletesen adja át egy másik ember szemszögéből milyen egy ilyen élethelyzet, milyen döntéseken megy át egy transznemű. Aztán elérkezünk a férfi-férfi novellákhoz is, amik közül a legkiemelkedőbb M. Z. Chapelle: Duna-parti elágazás és S. A. Locryn: Merre tovább? című novellája. A Duna-parti elágazás egy érdekes történet olyan szempontból, hogy a főszereplője éppen házasodni készül, de előző este még bolyong Budapest utcáin, hogy összeszedje a gondolatait, végül egy Lánchíd alatti bárban köt ki. Innen veszi kezdetét a történet, ami egy meleg férfi életét, félelmeit követi végig, míg végül úgy-ahogy megtalálja az útját. Nagyon tetszett a novella szimbólumrendszere, ahogy a szerző megszemélyesítette a bűntudattal vegyes félelmet, és egy keménykalapos kis ember képébe bújtatta, aki mindig megrovón néz a főszereplőre. A Merre tovább? című novella viszont ennek pont az ellenpólusa, mert ott a főszereplő már túl van azon, hogy felvállalja a nemi identitását, viszont a családja emiatt megkeserítette az életét, így a párja családjánál talál pótszülőkre, testvérre. Viszont még évek múltán is előhozza az elszenvedett traumát egy e-mail, amit a nővére küld, és amiben találkozót kér. A szerző nagyon erős érzelmeket jelenített meg, a kétségbeeséstől és a rosszulléttől egészen a reménykedésig, tökéletes érzelmi ívet alkotva.

Gyermektelenség

Ezzel a résszel vagyok a leginkább bajban, és nem a novellák minőségéről van szó, mert azokkal nem volt semmi gondom. De a rész végére úgy éreztem, hogy jó,jó, de kevés… Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a témából, mert annyiféle aspektusa van, hogy a végtelenségig jöhetnének ide a novellák. Viszont ezzel az öt történettel ez a rész nagyon alulreprezentált, mintha ehhez nem lett volna annyi ötlete a szerzőknek, mint a többihez, bár ez a kategória olyan szempontból is nehéz, hogy fejtörést okozhat érdekessé tenni, ezért adódhatott az is, hogy volt olyan novella az ötből, amiről csak halvány emlékfoszlányok maradtak meg. Ennek ellenére ebben a részben is volt több olyan írás, ami kiemelkedett a többi közül. Az egyik ilyen Palcsó László: Csak egy beszéd című története, ami azért különleges, mert férfi szemszögből mutatja be a miérteket, méghozzá egy előadás keretei között. Továbbá az is tetszett, hogy a szerző apró mozzanatokkal azt is érzékeltette, hogy a főszereplő harmonikus kapcsolatban él a párjával, és nem hiányzik az életükből a gyerek. A másik itteni kedvencem pont a Csak egy beszéd ellentettje, S. Fischer: Kíváncsi süket fülek című novellája, amelyben egy nő szemszögéből ismerhetjük meg a gyermektelenség okait. Nagyon jól megjelenítette mindkét oldalt, a tudatosan gyermektelen negyvenes nőt és a többgyerekes volt osztálytársat, akik közül az utóbbi mindenáron a gyermekvállalás mellett kardoskodik és, ahogy a cím is sugallja, meg sem hallja a másik érveit. A szerző nagyon erőteljesen jelenítette meg ezt a fajta csökönyösséget. Egy novella viszont kissé kilógott a sorból, Tom Bone: Én, John című története inkább illett volna a Mentális-betegségek témakörbe, annak ellenére, hogy érinti a gyermektelenséget is.

Hajléktalanság

Az indító Mentális-betegségek részhez hasonlóan részletesen kidolgozott rész. Bizonyos szempontból talán még az első kategóriánál is erőteljesebb, legalábbis ami a szövegminőséget illeti, mert érzésem szerint itt vannak a legegységesebb színvonalon a szövegek, így nehéz közülük bármelyiket is kiemelni. Az itt szereplő történetek változatos szemszögből járják körül a hajléktalanság témáját, miközben finoman érzékenyítenek. Találkozhatunk hajléktalan szemszöggel (Tóth Győző: Átlagosan különleges, L. J. Wesley: Karma, Vasvári Tamás: A szabadság fogságában, Vasvári Tamás: Narratívák), a nekik segítők perspektívájával (Molnár Regina: Károly bácsi), de állat (Németh Tünde: Én is érzek) nézőponttal is. Az első két novella átütően indít. Mind a Karmában, mind a Narratívákban hangsúlyos a hajléktalan szemszög és a szereplők élettörténete, utóbbinál egy fotós szemszöge is becsatlakozik, ami még jobban erősíti a hatást. Noha szövegileg  ezek a legerősebb történetek, de mégis egy másik, Molnár Regina: Károly bácsi című írása lett a kedvencem.  Egészen megdöbbentő, ugyanakkor megható is az az erőteljes szeretet, amivel a kislány viszonyult a kerekesszékes, hajléktalan férfihoz. Ez a segíteni akarás példaértékű. Külön pluszpont, hogy a kötetben egyedüliként megjelenik a koronavírus, mint bonyolító tényező, ami aktuálissá teszi a szöveget.

A Stigma összességében egy jól összeválogatott kötet, amiben vannak kisebb elcsúszások és a választott témából kirívó szövegek, de mindent egybevetve egy minőségi antológiát kapunk. Maximálisan megfelel az alap célkitűzésének, ami nem más, mint az érzékenyítés. Ezt azonban nem erőszakosan, hanem finoman, de azért hangsúlyosan, a témákat minden oldalról körüljárva teszi.

Ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti a tabunak számító témákat, vagy éppen most ismerkedne velük. Előbbieknek azért, mert jó pár újabb történettel gazdagodhatnak, utóbbiaknak pedig azért, mert a kötet egyik témánál sem ront ajtóstul a házba, hanem fokozatosan és finoman érzékenyít.

Az e-könyvet a Közösségi Írók Céhe jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

 Értékelés: 4


 


 

 

----


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése