2019. december 29., vasárnap

Lovranits Júlia Villő: Lívió és a fehér sárkány


Nagyon szerettem Lovranits Júlia eddigi meséit, közülük is különösen a Macskakőt, így természetes, hogy Lívió és Gilice történetére is sort kerítettem, és alig várom, hogy a legújabb, idén megjelent könyvét is a kezemben tarthassam.

A Lívió és a fehér sárkány más, mint az eddigi könyvei, mert nem egy történetet mesél el, hanem mesék lazán kapcsolódó füzére állandó szereplőkkel. Ehhez mérten a szerző stílusa feszesebb, de ennek ellenére sem vesztette el játékosságát, pozitív életszemléletét. A vidámság is ugyanúgy áthatja a sorokat, mint az eddigi könyveinél. Viszont ez a kötet a többitől eltérően kísérletezőbb, ami leginkább a mesék keletkezéstörténetéből adódik. Az író egy volt osztálytársa kisfiának írta ezeket a meséket, amelyek hosszú üzenetváltások során formálódtak.

Számomra nagyon érdekes volt ez a kísérletezés, de érzésem szerint a keretek kissé visszafogták a szerzőt, és nem tudott annyira kibontakozni, nem jött át annyira az eddigi történeteiben megszokott saját egyedi hangja.



A kötetben hat mese olvasható, amikről általánosságban elmondható, hogy jól megtervezett, kerek történetek, amik lazán, egy-egy utalással kapcsolódnak egymáshoz. Az is közös bennük, hogy Líviónak mindegyikben segítő szerepe van, ő az, aki megmenti a helyzetet, amihez Gilice, a kis sárkány szegődik társául. Segít tündéren, angyalon, Anyin (az édesanyját becézi így), sőt, még a múltban is Galileinek. Közben izgalmas kalandokat élnek át.




A legtöbb mesét nagyon szerettem, mert volt bennük egy-egy egyedi gondolat. Kedvenceim a Boldog karácsonyt Lívió! – avagy angyalmentés kamionnal és a Motoros karácsony – Jótett helyébe jót várj. Mindkettőben tetszett a váratlanság, hogy meg tudott lepni a szerző. Az előbbi a kamionos angyalmentéssel, az utóbbi pedig a különleges motorral. Mindkettő nagyon ötletes. Azonban a mesék között volt egy mélypont is, a Lívió, a szuperhős. Ez volt az egyedüli történet, ami nekem nem állt össze, és valahogy kilógott a többi közül.

Az illusztrációk aranyosak, de Ráduly Csaba munkái annyira nem illenek a szerző stílusához, mint Szimonidesz Hajnalka képei A tündérkapu titkában.





Összességében a Lívió és a fehér sárkány egy jó kísérlet, amit áthat a szeretet és a kaland, emellett a váratlan ötletek nagyon egyedivé teszik. Kellemes perceket szerezhet kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Ajánlom azoknak, akik szerették Lovranits Júlia eddigi könyveit, mert ők ebben sem fognak csalódni. Illetve ajánlom olyan szülőknek is, akiknek a gyereke odavan a sárkányokért, mert Gilice el fogja bűvölni őket.


Értékelés: 4,5 


----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!