2021. július 13., kedd

Könyveken túl - Filmajánló - Elveszett jelentés (2003)

Az Elveszett jelentés című filmet 2003-ban mutatták be Sofia Coppola rendezésében. A két főszereplő, Bill Murray és Scarlett Johansson, előbbi kitűnő játékáért Oscar- és Golden Globe-jelölést kapott, utóbbi pedig 18 évesen megalapozta színésznői pályafutását, nem is akárhogy. Műfajilag megtalálhatóak a filmben a komédia elemei, de alapvetően drámáról van szó. A film két éppen Japánban tartózkodó amerikai ember megismerkedéséről és barátságáról szól. A fő témája a meg nem értettség, valamint a kulturális különbségek miatti jelentéstorzulás, -vesztés. Ehhez hozzájön a magány is, mint jelentős motívum. Így a film tulajdonképpen egy életképet mutat be, egy adott élethelyzetet, amelybe a két főszereplő belekényszerül, de végül pont ez hozza össze őket.

 

A történet, szereplők

Bob Harris (Bill Murray) és Charlotte (Scarlett Johansson) amerikaiak, s mindketten éppen Tokióban - egy számukra teljesen idegen kultúra világában - tartózkodnak. Bob filmsztár, aki egy whisky-reklám forgatására érkezett a városba, Charlotte pedig a megszállott munkamániás fényképész férje nyomában lohol. Az álmatlanság valahogy egymás mellé sodorja a két elveszett embert: Bob és Charlotte útjai egy éjszaka a luxusszálló bárjában keresztezik egymást. A véletlen találkozásból rövidesen meglepő, titokzatos barátság szövődik a középkorú filmszínész és a hamvasan fiatal lány között. Charlotte és Bob együtt kószálva fedezik fel Tokiót, s a helybéliekkel való találkozások révén számos harsányan vidám élményben lesz részük. Végső soron pedig valami újat fedeznek fel: az élet lehetőségeibe vetett friss hitet.

Japán életérzés

A film harmadik szereplője Japán, amit legalább annyira telibe talált a zseniális rendezőnő (Sofia Coppola), mint a két főszereplő karaktert. Japán, illetve Tokió a feltupírozott, elszabadult, és tegyük hozzá, teljesen értelmét vesztett fogyasztói világ megtestesítőjeként van ábrázolva. A japánok teljes idióták, mindenki totál meg van őrülve, a szállodai személyzet hajlongása ugyanolyan abszurd, mint az ottani tévécsatornákon bohóckodó műsorvezetők tucatjainak bábuszerű vihogása. Ez a világ teljesen kész van, mindaz, ami pl. az USA-ban vagy Európában esetleg valósnak tűnik, itt felnagyítva, feltupírozva teljesen értelmét veszti, nem utolsósorban azért, mert ez nem a valódi, hanem egy adaptált kultúra (hoppá: a film címe). Sofia Coppola a legkisebb erőfeszítést sem teszi azért, hogy Japánt kicsit is értelmes helyként mutassa be, s ez a film egyik legjobb tulajdonsága. Ha Japánban létezne érzékeny mai film, akkor nyilván abban is hasonlóan ábrázolnák Tokió és a konzumkultúra világát.

Miért érdemes megnézni?

A film egyik legjobb tulajdonsága az, hogy könnyen átélhető a szereplőkkel együtt. Ez biztosan azért van, mert Sofia Coppola nő, és azért is, mert a film abszolút alacsony költségvetésű. Nagyon családias közegben készült, ami meglátszik a belőle áradó hangulaton, és a székhez szegezi a nézőt. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy jó, nem klisés és egyedi szerelmi történetet akar látni. Felejthetetlen kikapcsolódás.

Források:

http://cspv.hu/04/61/lost/

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=59963

http://en.wikipedia.org/wiki/Lost_in_Translation_%28film%29

 


 

 

----


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!