2019. november 10., vasárnap

Baráth Viktória: A jófiú

A főnök nagy napja című novellát olvastam eddig az írónőtől, és nagyon megtetszett az, ahogyan ír. A stílussal itt sem volt bajom, mert ez a húsz oldalas szösszenet is olvastatta magát. A szereplők, az alapszituáció és a történet alakulása is felkeltették az érdeklődésemet, szívesen megtudnám, hogy mi lett a szereplőkkel, hogy folytatódik a történetük. Jó lett volna, ha kerek egész a történet, de sajnos nem volt így. Nagy hiányérzetet hagyott maga után, amit azért sajnálok, mert a szerző élvezhetően ír, de érzésem szerint ez a novella most nem állt össze.

Több mindennel volt problémám. Az egyikre fentebb már utaltam: hiányosnak éreztem. Pontosabban egy bevezető kedvcsinálónak, ami nincs befejezve, nem zárul le ennek a történetnek az íve, hanem félbe marad. Ezáltal nem egy rendes novella, hanem egy töredék. Értem én, hogy összekötő novella a két sorozata/világa között, de ennek ellenére is lehetett volna lezárt. Több oldalt elbírt volna a történet. Emellett az is érződött néhol, hogy kapkodott a szerző. Voltak részek, amiken átrobogott, és jobban kifejthette volna, de olyanok is, ahol túl sokat elidőzött anélkül, hogy igazán történt volna valami.



A fenti problémák részben annak tudhatók be, hogy az írónő regényeit még nem olvastam, viszont ezt nem jelenti azt, hogy a novellának nem kellene lezártnak lennie, így jogosnak érzem a fentieket. Viszont a hiányosságoktól eltekintve mégis jót szórakoztam a történet olvasása közben, mert Oliver Jones egy jó karakter és Hannah sem tűnik rossznak, így a figyelmet felkelti a regényei iránt, ami jó dolog. Másrészről viszont ez rosszul is elsülhet mint például az én esetemben, aki előbb futott bele, mint a regényekbe. Bevallom, olvasás előtt nem tudtam, hogy sorozathoz kapcsolódik, így egy önállóan is értelmezhető novellára készültem. Ebből az a tanulság számomra, hogy legközelebb olvasás előtt utána nézek.

A karakterek mellett a történet alapszituációja is tetszett, az ahogy az ügynök őrlődik a saját „jófiú” alaptermészete és a számára úgymond „tiltott gyümölcs” nő között. Ennek a leírása tetszett, az érzelmi oldal jól be lett vezetve. Ez az amiért a leginkább sajnálom, hogy egyébként a megvalósítás nem az igazi.

Összességében A jófiú egy kellemes nyelvezetű, jó stílusban megírt novella, ami hagy maga után nem kevés hiányérzetet. Főleg a befejezetlensége, de inkább az átkötő jellege miatt, amiért önállóan nem értelmezhető.

Ajánlom a Baráth Viktória rajongóknak, mert ők ezt is nagyon fogják szeretni. Akik most ismerkednének az írónővel, azoknak nem ezt ajánlom első olvasmánynak, mert sorozatátkötő novella.


Értékelés: 3

 
 



----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!