Élménybeszámoló: Ilyen volt a Csillagszóró Könyvkarácsony 2019-ben

A Csillagszóró Könyvkarácsony az Aranymosás Irodalmi Válogató kapcsán indult néhány éves kezdeményezés, amit a Könyvmolyképző Kiadó szervez. Könyvbemutatók, dedikálások váltják egymást. Az érdeklődők megismerhetik a kiadó új szerzőit, és találkozhatnak a régi kedvencekkel is. De, ami a legfőbb: megismerhetik a legújabb megjelenéseket, találkozhatnak a kiadó munkatársaival és íróival.

Az eddigi évek programjait is figyelemmel kísértem, de az idei volt az első, amin ténylegesen részt vettem. Leginkább a meseírók, On Sai és a kiadó új szerzői, Amira Stone és Hercz Júlia bemutatóit vártam, de értek kellemes meglepetések, és eddig általam kevéssé ismert írók is bekerültek a látókörömbe, akiknek ezentúl érdemes lesz követnem a munkásságát.

 A bejegyzésben szereplő képek a sajátjaim.

Ilyen volt a 90. Ünnepi Könyvhét

Négy dologra készültem az idei Könyvhét előtt: melegre(esőre), beszélgetésekre, vidámságra és tömegre. A múlt évi első alkalomtól eltérően most mindegyik bejött, sőt, még az előzetes könyvlistámhoz, négy könyv kivételével, is sikerült tartanom magam. A másik újdonságot, a helyszín mellett az jelentette, hogy ez alkalommal két nap (szombat-vasárnap) is kint voltam. Bár most szombaton az eső elmaradt, de vasárnap bepótolta, és kisebb megszakításokkal többször is eleredt az eső, ami már legendásan hozzátartozik a könyvheti hangulathoz. Ahogy a vidámság, a dedikálások, véletlen találkozások és jóízű beszélgetések is. A hangulatot továbbfokozta nálam az új helyszín, ami a Duna és a látnivalók miatt sokkal jobban bejött, emellett sokkal átláthatóbb volt, és a tömeg sem érződött akkorának, pedig a meleg/eső ellenére is voltak kint jócskám mindkét nap. Több íróval és Mollyal is sikerült találkoznom, akikkel már régóta szerettem volna, aminek különösen örültem. Köszönöm a beszélgetéseket, dedikálásokat és közös képeket!

Könyvhét 2018 - Eső, dedikálások, vidámság, könyvek

Életem első könyvhetének úgy indultam neki Veronnal szombat reggel, hogy már az indulási ponton, Szegeden is esett. De azért a baljós előjelek ellenére felszálltunk a vonatra. Végig az út során szakadt, ám azért némiképp reményt keltő módon Budapestre érve kissé alábbhagyott, így már egy esernyő alatt lehetett sétálgatni. Az eső következtében az elején nem volt olyan nagy tömeg, ami pozitívan hatott a kissé tömegiszonyos lelkemre, így az időjárás ellenére is örömmel vetettük bele magunkat a nézelődésbe. Itt jegyezném meg rögtön az elején, hogy az olcsó könyves/szépséghibás könyveket tartalmazó dobozok, állványok veszélyes képződmények, főleg a Trivium (3 könyv) és az Agave (2 könyv) standjánál. A vásárlást így nyugodtan el tudtuk intézni, simán odafértünk a standokhoz, sőt néhol szerencsénk volt, és egy-egy írót is levadásztunk aláírás ürügyén. Meg volt szelfizés is, de erről majd később bővebben. Így az elején annyit, hogy másabb, talán egy fokkal közvetlenebb élmény volt, mint a Könyvfesztivál. És az sem utolsó, hogy a strand ponyvák alatt az eső elől betévedvén sok jó moly kis helyen is elfér. :)

Puha boldog puffancson túl - Sarah Andersen dedikálásán jártunk

Nem mindennap érkezik Magyarországra az ember egyik szeretett képregényének az alkotója, így nagyon megörültünk, mikor kiderült, hogy pont Pesten leszünk, mikor Sarah Andersen hazánkba látogat. Nem is lehetett volna jobb az időzítés, mert az október 27-i beszélgetés és dedikálás pont a nászutunk első napjára esett. Nem is kezdődhetett volna jobban.

Noha az eleje az eseménynek nem úgy indult, ahogy azt elképzeltük, mert a szervezők érzésem szerint, nem voltak a helyzet magaslatán, volt részemről egy kis bosszankodás, de végül olyan szerencsések voltunk, hogy még a dedikálás előtti beszélgetésre is bejutottunk. Igaz végigálltuk az egészet, de kárpótolt az egésznek a hangulata, Sarah közvetlensége és a jobbnál jobb kérdések, ami valahol félúton elfogytak, így a közönség is kérdezhetett. Nagyon jó volt, hogy az én kérdésemre is sor került, ami a címadás

mikéntjére vonatkozott. Kiderült kikről mintázza a figuráit, honnan meríti a témákat a történeteihez, sőt, még a következő kötet színe is. Szóval minden tekintetben tartalmas beszélgetés volt.

Aztán jött a dedikálás, amin nagyon sokan vettek részt, de megérte kivárni azt a kb. egy órát, míg a férjemmel sorra kerültünk, mert mikor megtudta, hogy épp nászúton vagyunk nagyon belelkesült, és közös fotó is készült. Mindent összevetve egy nagyon jó élménnyel gazdagodtam.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!