Először
az egyik molyos figyeltem beszerzései között tűnt fel a könyv, és a címe már
akkor felkeltette az érdeklődésemet. A fülszöveg is érdekesnek tűnt, így amikor
a szerző bloggereket keresett, akik írnának a könyvéről, jelentkeztem egy
példányért. Bevallom, egyrészt örülök, hogy így tettem, másrészt meg nagyon
nem.
A
szerző ötletei nagyon jók, a stílusa néhány történetnél kifejezetten
olvasmányos és kellemes, viszont az írásmód, a cselekmény kifejtése és a kusza
történeti ív hagy némi kívánnivalót maga után. Kivitelezésben és a fókusz
megtartásában még van mit fejlődnie a szerzőnek, mert hajszál híja volt, hogy
nem esett szét a történet. Itt szerencsére a szövegkohézió még megtartotta, de csak
hajszálon múlt.
Csigó
Vivien illusztrációi viszont sokat javítottak a könyv megítélésén. Egyediek és
szemléletesek, jó pillanatokat ragadnak ki a történetekből. A szerző ötletei és
az illusztrációk némileg mentették a kötetet. Sokszínű és kreatív fantáziára
vall a szöveg, és ezekre a víziókra az illusztrátor is jól ráérzett. A képek
élnek, a színvilág egyedi, tetszik a képek kidolgozása. Ezek így együtt sokat
hozzátesz az élvezeti értékhez.
A bejegyzés további részében spoilerek
előfordulhatnak!
A
történet több országban, királyságban játszódik, és az azokban uralkodó
hercegnők életéről, döntéseiről szól. Ezek a fiatal lányok krízishelyzeten
mennek keresztül, amit csak úgy tudnak megoldani, ha kiszakadnak az addigi
életükből, és megtapasztalják, hogy a világ nem csak az egójuk körül forog, és tenniük
kell valamit, ha úgy hozza a szükség, nem várhatnak mindig másra, hogy éljen, cselekedjen
helyettük. A világ részét képezi a mágia, ami eléggé kiszámíthatatlan, így a
legtöbb esetben inkább összekuszálja a szálakat, minthogy segítene.
Már
a fülszövegből is kitűnt számomra, hogy több szálon fog futni a történet,
amiben nem is csalódtam. Több országot is megismerhetünk, több különböző szálon
indul el a szerző, amik később összeérnek. Ezzel alapvetően nem lenne gond,
mert már több ilyen felépítésű történetet is olvastam, ahol ez jól működött, és
ebben a történetben is voltak ilyen részek. Viszont a legtöbbnél nem ez a helyzet.
A szálak összeérése kusza, nem is tudni mindig, hogy éppen melyik hercegnő
találkozott kivel, csak többedik olvasás után, kapkodó a cselekményvezetés vagy
éppen nagyon vázlatos. Utóbbit főleg a végénél éreztem.
Ezen
felül nagyon zavartak a szerző kiszólásai az olvasóknak. A könnyed, vidám
hangvétel ellenére sem éreztem indokoltnak, egyáltalán nem illett ehhez a
meséhez az, hogy az író sok helyen áttörte a negyedik falat.
Illetve
az sem, hogy folyamatosan a mi világunkban létező, de a történet világában
létezhetetlen utalásokat használt. Ilyen volt például: „A drámák vígjátékok
lettek, a vígjátékok pedig Müller Péter-féle önsegítő könyvekké változtak.”
Vagy a „Sokan azt mondják, hogy igazából az út az, ami fontos, és nem a cél”
Buddha időtálló bölcsessége, ami nekem eléggé kilógott a szövegből. Vagy ott
voltak a megemlített zeneművek, amik szintén kizökkentettek a meséből a
valóságba. Habár értem, hogy az utalásokkal az ismeretterjesztés lett volna a
szerző célja, de ehhez túl random kerültek bele a kötetbe, és a végső
tanulsághoz sem volt sok közük, így egy gyerek figyelme elsiklik ezek fölött,
mert csak lógnak a levegőben.
Ez
utóbbi gondolatmenet vezet a következő problémához, a korhatár kérdéséhez.
Voltak olyan részek, köztük az utalások is, amik inkább felnőtteknek szóltak,
leginkább a mészárlást, háborút taglaló jenetek, viszont a nyelvezete ezeknek
is gyerekeknek szólóan volt megfogalmazva, ezért a nyelvi szint (a választott
zsánernek, korcsoportnak megfelelő nyelvezet, szóhasználat) nem volt mindig megfelelő,
a felnőtteknek szóló részeknél kirívóan alacsony volt. Az ingadozás miatt nem
igazán tudtam megállapítani, hogy igazából melyik korosztályt célozná meg a
könyv, de a 10-12 évesre tippelnék, viszont nekik ez a könyv nem eléggé
kidolgozott.
Összességében
a Problémás hercegnők egy jó ötleteket felvonultató, fantáziadús mese szép
illusztrációkkal. Az összképen azonban sokat ront a kivitelezés. A szerzőnek
még sokat kell fejlődnie írástechnika terén, hogy egy igazán élvezetes
történetet adhasson az olvasóknak. Az alapok megvannak, a stílusa már most is
olvasmányos, de ez még korántsem elég egy igazán jó történethez.
A kötetet a szerző jóvoltából volt
lehetőségem elolvasni.
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése