2019. szeptember 1., vasárnap

Balatoni József: Önharckép


Az első dolog, ami megragadja a szemet, az maga a cím. A címlapon kiemelt H betű miatt többféleképpen értelmezhető „önharcképként” és „önarcképként” is. Mindkettő a főszereplő magával való szembenézésére, belső vívódására utal és a harcára egy új, jobb életért. Ritkán olvasok olyan könyvet, ahol már magában a címben benne van az írói ígéret, hogy miről is fog szólni a regény, így már külön ez is különlegessé tette számomra. Ez a többféle olvasat a borítóban is kifejeződik, ami nagyon ügyesen fejezi ki a történet helyszínének, Haitinek a kettősségét. A nyitható borítón a kisfiú először a makulátlanul tiszta strandon ül, de ha kihajtjuk, akkor egy nyomornegyedben, ami jól mutatja ennek az országnak a két arcát, amire maga a könyv is több helyen reflektál. Egyben az újrakezdés könyve is, ahol az önkéntes munka közben a főhős keresi önmagát, és a helyét a világban. Mindezeket a szerző olvasmányos stílusban tárja elénk. Emellett közérthetően is, a szövegbe simulóan magyarázva meg az esetleges idegen szavakat, helyi ételeket, szokásokat. A könnyed, már-már felszabadult stílus miatt nagyon gyorsan haladtam a könyvvel, amely próbálja mindennek a pozitív oldalát keresni, még ott is, ahol első látásra nem látjuk. Ez teszi könnyen befogadhatóvá a könyvet. Az illusztrációk ehhez az élményhez külön hozzátesznek. A fekete-fehér képek jó kísérői a történetet körüllengő borús-vidám hangulatnak.

Ami hagy némi kívánnivalót maga után, azok a párbeszédek. Nem éreztem őket eléggé kidolgozottnak, sőt néhol, amikor több beszélő is megszólalt, bábeli zűrzavar uralkodott a kevés átkötő szöveg miatt. Bár szerencsére a legtöbb helyen a szerző egyben tudta tartani a párbeszédeket. A másik a karakterek hiányos kidolgozása. Szinte csak a főszereplőre fókuszál, ami tulajdonképpen nem baj, de kis hiányérzetet okozott, hogy a többi szereplőről alig tudunk meg valamit. Emellett, ennek ugyan értettem a funkcióját, kevés tulajdonsággal ruházza fel karaktereit a szerző, a legjellemzőbb, hogy mindenki nyitott, kedves, ami kell a munkájukhoz, de ez kevés. Nem ezen volt a fókusz, hanem az események bemutatásán, és olvasás közben igazából nem is zavart, csak utólag csapódott le hiányérzetként.



A történetről nem sokat szeretnék elspoilerezni, így röviden csak annyit, hogy Dr. Horolovszky Tamás, jogtanácsos megtalálja régi naplóját, ami szembesíti kamaszkori önmagával, és álmaival. Ez olyan lavinát indít el, hogy végül otthagyja addigi életét, és próbálja követni a kamasz Hori álmait, és önkéntes munkát vállal egy Haiti-i árvaházban. Innen indul ki a történet, ami végigvezeti kamaszkori emlékein, miközben próbál beilleszkedni egy számára eddig ismeretlen országban. Eközben pedig saját belső harcát is megvívja a démonaival, miközben a gyerekeknek próbál segíteni. Haiti bemutatását, az önkéntes munkáról szóló részeket a főszereplő, Hori belső vívódásai, visszaemlékezései szakítják meg. A különböző részek jó összhangban vannak egymással, nem lógnak ki egymás közül. Az új tapasztalatok indukálnak régi emlékeket, így a múlt és a jelen jól összefonódik a könyvben.

Hori egy kitalált karakter, de a problémái, az, hogy a külső elvárások hatására választott szakmájában (jogtanácsos) nem találja a helyét, mert végig ott motoszkál a fejében, hogy igazából nem ez az ő igazi útja, így végül kiég, nagyon is valóságosak. Bárkivel megtörténhetnek, ahogy az is, hogy néha számot vetünk és elgondolkodunk az eddigi életünkön vagy egyes rossz döntéseinken, és ez önmagában nem kellemes. Sokszor az élet kierőszakolja a változást, mert különben megfojtanak a hétköznapok, ahogy ezt Hori esete is bizonyítja. Végül egy új közösségben megoldást és megnyugvást talál, ami részben feloldozást is nyújt számára.

Hori mellett megismerhetjük egy távoli szigetország, Haiti nyomorral és természeti katasztrófákkal sújtott mindennapjait, ahol mindennapos a hivatali korrupció és a megélhetési bűnözés. Noha nem ezen van a fő fókusz, de elég alapot teremt a regény kesernyés vidám hangulatához, amely körüllengi az egész történetet. Mert ugyan a gyerekek révén sok a mosoly és az önkéntesek is alapvetően vidámkedélyűek, de mindegyik nevetés mögött ott egy fájdalmakkal teli történet. Szülők, testvérek elvesztése a gyerekek, míg árulás, megalázottság a felnőttek részéről. Minden fontosabb szereplő mumusára fény derül. Ezek miatt az Önharckép egy összetett könyvé válik. Egyszerre egy fiatal férfi útkeresése, az önkéntesek életének bemutatása, miközben egy országot is próbál bemutatni. Elég sokat vállal a regény nem egészen kétszáz oldalon, de ezeket zömmel teljesíti is, ami jelzi, hogy az író jól tud tömöríteni, ami nem megy az élvezhetőség rovására.

Fentebb már említettem, hogy a mellékszereplőkről nem sokat tudunk meg, ami némi hiányérzetet hagy maga után, viszont a főszereplőt Horit jól bemutatja a könyv. Szinte teljesen rá fókuszál, ami a terjedelmi korlátok végett érthető is. Megvallom annak ellenére, hogy úgy tűnik, sokat kesereg, ami egyébként a magyar ember sajátja, hamar megkedveltem, és szinte azonnal érdekessé vált az útja. Akikről még többet megtudunk, az az önkéntesek mentora, Timeo, aki szívén viseli az összes kollégája és az árvaház sorsát, így nagy teher nehezedik rá, a másik pedig Klorena, akiben Hori szerető társra lel. Mindkettejükről pont eleget tudunk meg, hogy szimpatizáljon velük az ember. A többiek viszont a homályba vesznek, amit nagyon sajnálok, mert szívesen megtudtam volna róluk többet is.

Összességében az Önharckép a komoly téma ellenére egy kellemes olvasmány, ami még a legnyomorúságosabb helyzetben is próbálja az élet pozitív oldalát nézni. Ez a szemlélet átviláglik a lapokon is és az olvasóra is átragad, ahogy halad előre a történetben.

Ajánlom mindenkinek, akik szeretik az elgondolkodtató, de könnyen emészthető történeteket, mert ez az ő könyvük.

A könyvet a Jaffa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.


Értékelés: 4

 

Ha felkeltette az érdeklődésedet a könyv, IDE KATTINTVA megrendelheted! 






----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!