2025. szeptember 3., szerda

Philip Pullman: La Belle Sauvage

Azóta szerettem volna olvasni Pullmanntől, hogy láttam Az arany iránytű filmet. És hogy miért nem a trilógiával kezdtem? Talán azért, mert jobban érdekeltek az előzmények. Erre pedig A Por könyve első darabja a legjobb választás, noha itt még a trilógia főszereplője Lyra csak egy kisbaba. Viszont nagyon érdekes és izgalmas olvasmány, így végül nem bántam meg a választásomat. Már csak azért sem, mert ez egy nagyon részletgazdag világ, aminek itt egy másik aspektusát ismerhetjük meg, illetve a szerző a politikai hátteret is jobban kifejti, így több karakter már itt a helyére kerül, ami egyenesen meghozta a kedvemet a trilógiához, amit alkalomadtán biztosan el fogok majd olvasni.

De visszakanyarodva a La Belle Sauvage-hoz az tetszett benne a legjobban, hogy a már ismert szereplők is megjelennek, de itt még csak a háttérben, a főhősök mind itt felbukkanó újoncok. Körülöttük zajlik a cselekmény, így a trilógia olvasása nélkül is élvezhető volt a kötet, bár az élmény nem volt hibátlan, és akadtak benne hézagok, amiket a trilógia ismeretében kitölthettem volna, de ennek ellenére ez az előzmény csak még jobban megszerettette velem Az Úr Sötét Anyagai világát.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

A tizenegy éves Malcolm Polstead és daimónja, Asta a szüleivel él az Oxford környéki Pisztráng Fogadóban. A Temze folyó túloldalán – amelyen Malcolm gyakran hajózik imádott kenuján, a La Belle Sauvage-on – áll a Goodstow Apátság, az apácák otthona. Malcolm megtudja, hogy az apátságban féltve őriznek egy leány csecsemőt, Lyra Belaquát, akit többen is el akarnak rabolni… Közben a sűrű esőzések miatt az emberek soha nem tapasztalt árvíz közeledtéről beszélnek…

A szerző bevallása szerint mindig is meg akarta írni az előzményeket, és 2017-ben jelent meg ennek az első kötete, a La Belle Sauvage, ami kb. a trilógia előtt 11 évvel játszódik. Lyra itt még csecsemő, és passzív szereplője a történetnek. Ellenben ott van Malcolm, aki okos, nyílt szívű és barátságos, többet akar az élettől, mint átvenni az apja fogadóját, amiért tanulni sem szégyell. Ő és a daimónja aranyos párost alkotnak. Rögtön beleszerettem a párbeszédeikbe. A cselekmény is körülöttük bontakozott ki, noha eleinte csak szemtanúk, és nem ők mozgatják.

Miközben Malcolm története megelevenedik, Pullman világa is kibomlik, és fokozatosan megmutatkozik az olvasó előtt. A feszültségekkel teli politikai viszonyoktól kezdve a Magisztérium szervezeti hierarchiáján át az események közepette egyre jobban elhatalmasodó árvízig, ami az egyik legfontosabb eseménnyé válik a történetben. Illetve ott van még az Oakley Street is, ami a Magiszterium elnyomó törekvései ellen szervezkedik, és amibe Malcolm is belekeveredik. Ezekből látszik, milyen összetett A Por könyve világa, aminek csak egy szeletét látjuk ebben az előzménykötetben. De ez jól is van így, mert különben mi maradna a folytatásokra? Ettől még elég izgalmas és részletgazdag ahhoz, hogy az olvasó azonnal a következő kötetet követelje.

De nem csak a háttér erős, hanem a kalandregény jelleg is, mert az alapok kicsit lassú és elnyújtott lefektetése után egy igazi ifjúsági kaland bontakozik ki a lapokon, tele izgalommal, meneküléssel és megoldandó feladatokkal, miközben Malcolmnak fel kell nőnie a neki jutott felelősséghez. Ehhez kap egy társat is, aki pont az ellentétje, de pont ezért ki is egészíti. Ő Alice, akit nem nyűgöz le túlságosan a fiú, de a végére mégis közeli barátokká és szövetségesekké válnak. Mindez egy árvíz közepén, méghozzá úgy, hogy a kisbaba Lyráról is gondoskodniuk kell.

Malcolmék szála mellett még több lebilincselő dolgot megtudunk a daimónokról ezekről a különleges lényekről is, akiket már Az arany iránytű filmben nagyon megszerettem. Érdekes volt, ahogy a kisbabákét láttatta a szerző Lyra daimónja által. Ezekből látszik, hogy nagyon sok elmesélnivaló van még ebben a világban.

Viszont a történetvezetés kicsit rontott az összképen. Míg a történet eleje nagyon lassú, már-már vontatott volt, addig a vége túlságosan is felpörgött, néhol már-már kapkodásba ment át. De sajnos mind a lassabb, mind a gyorsabb részek történeti hézagokat hagynak maguk után, amiket sokszor még kikövetkeztetni sem lehet, így a könyvet némi hiányérzettel csuktam be. Azonban ezzel együtt is beszippantott, és nyitott vagyok a folytatásokra.

Összességében a La Belle Sauvage egy jó, de nem minden igényt kielégítő kiegészítő kötet, főleg akkor, ha valaki – hozzám hasonlóan – nem olvasta Az Úr Sötét Anyagai trilógiát. Ennek ellenére egy magával ragadó olvasmány szerethető szereplőkkel és izgalmas cselekménnyel.

A trilógia ismerőinek mindenképp ajánlom, mert alapvetően egy sikerült kiegészítő kötet Pullman világához. Aki pedig most ismerkedne a történettel, azoknak is jó belépő lehet.

 

Értékelés: 4


 


 

 

---- 

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Xen is! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése