Előző
két gyűjteményhez képest ezt gyengébbnek éreztem. Kevesebb volt benne a vicces,
ütősebb képsor. Néhol kicsit untam is, és több helyen éreztem azt is, hogy a
témák is folyamatosan ismétlődnek. Nem tudom, hogy ennél a résznél miért
éreztem így, mert az eddigi két kötetnél is megvoltak a központi témák. Itt
valahogy a cím sem illeszkedett annyira a tartalomhoz, mint mondjuk a Puha
boldog puffancsnál, aminek jobb címet nem is adhattak volna. Több macskás
képsort vártam. Ennek ellenére azért még mindig érződött belőle a Sarah-féle
szarkazmus és életszeretet, csak éppen minthogyha kicsit megfáradt volna.
A
fentebbiek ellenére azért voltak itt is olyan képsorok, szövegek, amiken
felnevettem, és többször elolvastam őket, mert annyira jól esett. A Puffancshoz
hasonlóan itt is tetszett a tematikusabb rész a végén, elgondolkodtatott megint
a képek alá írt szöveg. Több kellene az ilyen részekből.
