Előző
két gyűjteményhez képest ezt gyengébbnek éreztem. Kevesebb volt benne a vicces,
ütősebb képsor. Néhol kicsit untam is, és több helyen éreztem azt is, hogy a
témák is folyamatosan ismétlődnek. Nem tudom, hogy ennél a résznél miért
éreztem így, mert az eddigi két kötetnél is megvoltak a központi témák. Itt
valahogy a cím sem illeszkedett annyira a tartalomhoz, mint mondjuk a Puha
boldog puffancsnál, aminek jobb címet nem is adhattak volna. Több macskás
képsort vártam. Ennek ellenére azért még mindig érződött belőle a Sarah-féle
szarkazmus és életszeretet, csak éppen minthogyha kicsit megfáradt volna.
A
fentebbiek ellenére azért voltak itt is olyan képsorok, szövegek, amiken
felnevettem, és többször elolvastam őket, mert annyira jól esett. A Puffancshoz
hasonlóan itt is tetszett a tematikusabb rész a végén, elgondolkodtatott megint
a képek alá írt szöveg. Több kellene az ilyen részekből.
Ami
túl sokszor ismétlődött, azok az introvertáltakról szóló képkockák. Ezekkel
alapvetően nincs
Nagyon
tetszett viszont a végén Az alkotás a modern korszakban című rész. Sok jó
tanácsot ad itt Sarah a feltörekvő művészeknek. Legyen szó az internet
használatról, a trollokról és a fránya határidőkről, vagy éppen a fejlődésről.
Mindezt teszi vicces, ironikus formában, a saját példáján keresztül bemutatva.
Minden
gyengesége ellenére Sarah képsorai még mindig szerethetők. Érezhető belőlük az
életszeretet, és az élethez szükséges szarkazmussal átitatott irónia.
Értékelés: 3,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése