2018. augusztus 21., kedd

Sarah Andersen: Macskapásztor


Előző két gyűjteményhez képest ezt gyengébbnek éreztem. Kevesebb volt benne a vicces, ütősebb képsor. Néhol kicsit untam is, és több helyen éreztem azt is, hogy a témák is folyamatosan ismétlődnek. Nem tudom, hogy ennél a résznél miért éreztem így, mert az eddigi két kötetnél is megvoltak a központi témák. Itt valahogy a cím sem illeszkedett annyira a tartalomhoz, mint mondjuk a Puha boldog puffancsnál, aminek jobb címet nem is adhattak volna. Több macskás képsort vártam. Ennek ellenére azért még mindig érződött belőle a Sarah-féle szarkazmus és életszeretet, csak éppen minthogyha kicsit megfáradt volna.

A fentebbiek ellenére azért voltak itt is olyan képsorok, szövegek, amiken felnevettem, és többször elolvastam őket, mert annyira jól esett. A Puffancshoz hasonlóan itt is tetszett a tematikusabb rész a végén, elgondolkodtatott megint a képek alá írt szöveg. Több kellene az ilyen részekből.



Ami túl sokszor ismétlődött, azok az introvertáltakról szóló képkockák. Ezekkel alapvetően nincs
bajom, csak szerintem kissé túl van tolva érzésem szerint. Lehetett volna kevesebb is, változatosabbá téve a témafelhozatalt.

Nagyon tetszett viszont a végén Az alkotás a modern korszakban című rész. Sok jó tanácsot ad itt Sarah a feltörekvő művészeknek. Legyen szó az internet használatról, a trollokról és a fránya határidőkről, vagy éppen a fejlődésről. Mindezt teszi vicces, ironikus formában, a saját példáján keresztül bemutatva.

Minden gyengesége ellenére Sarah képsorai még mindig szerethetők. Érezhető belőlük az életszeretet, és az élethez szükséges szarkazmussal átitatott irónia.




Értékelés: 3,5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!