2021. január 31., vasárnap

Stjepan Šejić: Harleen

Vannak olyan képregényes karakterek, akiknek a sorsa nem, vagy csak kis mértékben tud megérinteni, illetve egész egyszerűen közömbösek maradnak. A Harleen elolvasásáig így voltam Harley Quinn-nel és Jokerrel is. Mert hiábaérdekes a karakter eredettörténete, de nem váltott ki belőlem különösebb érzelmi reakciót. Legalábbis eddig. Jött ugyanis a Šejić-féle újraértelmezés, ami megváltoztatta a két karakterhez való hozzáállásomat. Sikerült izgalmassá tenni őket, olyannyira, hogy a képregény végére azon kaptam magam, hogy olvasnám tovább is. Főleg azért, mert a szerző egyszerűen annyira megfogott a stílusával, a képi világával, hogy még hetek múltán is ez pörög az agyamban, és fel-felvillannak a fejemben az ütősebb jelenetek. Mindezt úgy éri el, hogy újraértelmezi azt, amit már láttunk/olvastunk, de teszi ezt olyan módon, ami hosszú ideig emlékezetes marad. Mondom ezt úgy, hogy ritkán maradnak meg az emlékezetemben képregények cselekményei, maximum csak halványan, de ami mégis, az nagyon erőteljesen, még évek múltán is. Ehhez a nem túl népes táborhoz csatlakozott a Harleen is.

A legendás antihős, Harley Quinn születéséről és Joker iránti, kifacsarodott szerelmének döbbenetes nyitányáról szól a Harleen. Dr. Harleen Quinzel, az ifjú pszichiáter úgy érzi, megtalálta a gyógymódot a bűnözés visszaszorítására Gothamben. Forradalmi elméletét azonban csak úgy tudja bizonyítani a kétkedő szakmai elit számára, ha fejest ugrik az Arkham Elmegyógyintézet legveszélyesebb ápoltjainak elméjébe. Minél több időt tölt el betegesen őrült vizsgálati alanyaival, annál jobban vonzza őt magához az egyik páciens.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Első ránézésre a történet egyszerű eredetsztorinak tűnik, ahogy az fülszövegből is kiolvasható, viszont pár oldal után világossá válik, hogy sokkal több ennél. Betekintést nyerhetünk ugyanis egy nő lelkébe és a pszichiáterből gyilkossá válásának történetébe. Az író-rajzoló mindezt részletekbe menően, intelligensen megalkotott szimbólumvilággal, impozáns festménykölteményekkel megtámogatva teszi, amik egyszerűen vonzzák a szemet, és a történettel együtt beszippantják az olvasót. Tökéletesen mutatja be Harleen Quinzel metamorfózisát. 

Sok hős/antihős eredetsztorijánál megfigyelhető, hogy csak az első pár óráját/napját követhetjük végig az adott karakternek, és nem fektet elég hangsúlyt a miértekre, vagy túlságosan hirtelen a külső behatás (pl.: Hulk esetében a gammabomba), hogy elég idő maradjon az átalakulás előtti személyiség megismerésére. Ez az, amit Šejić másképp csinál, a karakterhez igazítja az okok és okozatok szövevényének kibontását és annak időtartamát. Ehhez a lélektani történethez pedig mindenképp szükséges volt a hosszabb, kb. öt hónapot felölelő cselekményszál. Így jobban megérhető, miért is lett Harleenból Harley, amihez a körülmények szerencsétlen összjátéka és a főhős alapszemélyiségének sötétebb jegyei is nagymértékben hozzájárultak. Ám ahhoz, hogy ezt érzékeltessem, megemlítek bizonyos, Harleen szempontjából fontos cselekményrészleteket, amikből az is megmutatkozik, hogy az alkotó milyen zseniális szimbólumrendszert alkotott, ami a szövegben és az illusztrációkban egyaránt tetten érhető.

A történet elején Dr. Harleen Quinzel a Kriminálpszichológiai Kutatóközpont munkatársa, ahová

pályakezdő pszichiáterként került. Telve van ambícióval, lelkesedéssel és segíteni vágyással, de ugyanakkor a felszín alatt bizalmatlanság, bizonytalanság és szorongás bújik meg, aminek gyökerei egészen a gyerekkoráig visszanyúlnak, és amit egy egyetemi affér az egyik tanárával még jobban felerősített, majd mindezt betetőzte a traumatikus éjszaka, amikor Joker majdnem megöli.

Kezdetben azonban még úgy látszik, van remény a számára, és éppen felfelé ívvel a karrierje és van egy barátnője, aki biztatja. Egy elméletet dolgozott ki arról, hogy a sanyarú körülmények következtében az agyban leépül az empátiáért felelős terület, és többek közt ez az oka, hogy olyan nagymértékű a bűnözés Gothamben, és ehhez szeretne támogatókat szerezni egy konferencián. El-elakad előadás közben, mert folyamatosan a közönsége reakcióját figyeli, és nem bízik abban, hogy sikerrel járhat. Szerencsére ekkor még a barátnője, Shondra a felszínen tartja, és tanácsokkal látja el.

Az ő karakterét fontos megemlítenem, annak ellenére is, hogy összesen csak pár képkockán szerepel, mert ő az, aki még úgy, ahogy a valóság és a józan ész mezsgyéjén tartja Harleent, és egyedüliként nem hagyja, hogy teljesen bezárkózzon. Ő tökéletesen látja barátnője bizonytalanságait, és azt is, hogy túlságosan kedves és őszinte személyiség ahhoz, hogy alakoskodjon. És ez elégnek is bizonyul egészen a konferencia utáni estéig, amikor is Harleen először találkozik Jokerrel.

Ez pedig sorsdöntő pillanat Harleen életében, mert innentől meghatározza az egész további sorsát. Ugyanis a Jokerrel való találkozás örökre beleivódik az elméjébe, és kísérti, először csak éjszaka álmok, majd nappal gondolatok formájában, és teljesen magába fordítja az amúgy is bizalmatlan, zárkózott nőt, akinek távol a családjától nem volt senkije, és sóvárgott a szeretet, az elismerés után.

Ez a megrázkódtatás alapjaiban rengeti meg a nő világát. Innentől kitörölhetetlenül vele marad, és fokozatosan felszínre hozza a sötétebbik énjét, amitől először mélyről jövő rettegés fogja el, de később befogadja azt.

Ahogy Batman Jokert veri, életében először vért kíván, elégtételt azért, mert ez a gyilkos rettegést okozott neki. Ezen a ponton kezd megváltozni a tekintete, amiben egyszerre látható rettegés és sóvárgás, és ez a későbbiekben csak fokozódni fog, ahogy mind a nézése, mind az elméje egyre jobban elsötétül, és az egész lénye a mélybe hull. Ez az átmenet másban is megmutatkozik. Az egyik ilyen Harleen öltözködésének és hajviseletének ábrázolása. Az elején még visszafogottabb színű ruhákat választ, általában feketét valamilyen világosabb, leginkább pasztellszínnel kombinálva, aztán ez fokozatosan megváltozik, egyre sötétebb színű öltözékeket vesz fel, amiknél a világos színeket felváltja a piros, ami a feketével együtt az eddigiekhez képest harsány és kihívó. Ehhez igazodik a hajviseletének és a sminkjének változása is. Ezek mind az elméjében végbemenő hanyatlást hivatottak aláhúzni, megerősíti az átalakulását.

Azonban visszakanyarodva a Joker okozta traumához, azon a ponton még lenne remény Harleen számára, de a bizalmatlansága gátat szab annak, hogy a gyógyulás útjára léphessen, mert nem beszél senkinek a történtekről, nem fordul szakemberhez, hanem magában őrlődik. Ám eleinte még ez sem tűnik problémának, mert ajánlatot kap egy ösztöndíjra, mert Bruce Wayne fantáziát lát az elméletében, így kerül át Harleen az Arkhamba, ahol végre megkezdheti az interjúkat a kutatásaihoz. Bizakodva lép be az intézmény kapuján, azonban ez pár percen belül megváltozik, amikor újra találkozik Jokerrel, akit épp akkor hoznak be az elmegyógyintézetbe. A fiatal pszichiátert ez indítja el véglegesen a lejtőn, és hiába figyelmeztetik többen is, hogy légvárakat épít, ő módszeresen halad előre, mígnem Joker teljesen az ujja köré csavarja kihasználva a gyenge pontjait, és lelkének felbukkanó sötétségét.

Stjepan Šejić legnagyobb erőségei a karakterábrázolás mellett a hangulatteremtés és a

nézőpontválasztás (ebben volt egy kis megingás, de erről később). Ez utóbbi kettő ugyanis szorosan összekapcsolódik, ahogy Harleen egyre jobban közelít a lejtő aljára, és sodródik a gyilkosság felé, úgy lesz a történet és az illusztrációk hangulata egyre nyomasztóbb, ami mind jobban rátelepszik az olvasóra is, és hosszú ideig vele is marad. A főszereplő gondolatait olvasva egyre közelebb került hozzám a karakter. Egyre jobban megismertem, és megértettem a motivációit. Ez pedig elsősorban a szerző érdeme, mert szerethetővé és megérthetővé tette a karakterét, olyan mélyen láttatva egy őrületbe hajló bizonytalan női elmét, ami párját ritkítja.

Az atmoszféra megteremtésének és Harleen átalakulásának kifejezéséhez nagyban hozzájárultak Šejić festményei, amelyek tökéletes egységet alkotnak a szöveggel. Ez abból is eredhet, hogy mind a szöveget, mind az illusztrációkat ugyanazon alkotó jegyzi, így nem ment át semmilyen másik szűrőn a szöveg, így közvetlenül elevenedik meg az elképzelt jelenet. Az alkotó képei pedig pazarok. Jó rájuk nézni, emellett kifejezőek és részletgazdagok, együtt lélegeznek a szöveggel.

Eddig hosszú bekezdéseken keresztül méltattam a Harleent, viszont nem tudok elmenni egy apróság mellett, ami kissé kilóg az egyébként egységes koncepcióból. Ez pedig szintén a nézőponthoz kapcsolódik, mégpedig amikor az a főszereplő észlelésén túlra tágul, és más szereplő szemszögéből látjuk a dolgokat. Ilyen karakter volt kisebb mértékben Batman és Joker, bár az ő szemszögükben elég keveset vagyunk. Annál több szerepet kap Harvey Dent. Az ő aláhullását is követhetjük Harleenéval együtt, noha nem ugyanolyan részletesen, és közvetetten az ő karaktere miatt válik a főszereplő gyilkossá. Viszont az ő megőrülésére a címszereplő személyéhez képest túl sok időt áldoz a szerző, amivel gyengíti Harleen karakterének bemutatását. Megértem, hogy dramaturgiai szempontból szükség volt erre, és egy pontig jól is csinálta Šejić, például amikor Harleen a TV-ből értesül a Dent elleni támadásról, de amikor teljesen átmegy Dent szemszögébe, azzal némiképp megtörte a történeti ívet, ami enyhe zavart okozott az olvasásban, és az ilyen részek után kellett pár oldal, hogy visszazökkenjek.

A Harleen összességében egy majdnem tökéletesen újramesélt eredettörténet, amely egyedi módon nyúl az ismert és hírhedt antihős, Harley Quinn megszületéséhez. Az író/rajzoló Stjepan Šejić betekintést nyújt egy fiatal nő elméjébe, aki feltörekvő pszichiáterből őrült gyilkossá válik. Teszi mindezt úgy, hogy közben végig a könyvhöz szegezi az olvasót.

Aki még nem ismeri Harley Quinn eredettörténetét, annak mindenképp ajánlom a Harleent, mert tökéletesen bemutatja a karaktert. Akik pedig már ismerik, maximálisan elmerülhetnek a történet újraértelmezésében, mert a hangulat és a csodálatos festmények mind adottak hozzá.

 

Értékelés: 4,5


 


 

 

----


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

2 megjegyzés:

  1. Hű, de jó képregény recenzió! Miattad meg kell szereznem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy jónak találtad. :) Ez azonban nem recenzió, legalábbis nem a kiadótól kaptam a könyvet, kölcsönkönyvként olvastam. :)

      Törlés

Kövess E-mailen is!