Shane McCarthy – Simon Furman – Mike Costa – Andy Schmidt – Nick Roche – James Roberts – Denton J. Tipton – Zander Cannon – Josh Van Reyk – Shaun Knowler: Transformers: Éljen Megatron!

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb képregény élménye a Superman és az X-men mellett a Transformers volt. A Semic-es füzetek közül jó néhányat a mai napig gondosan őrzök a szekrényben, a többi füzetes képregény között, és alkalmanként szívesen olvasgatom őket.

Igaz, öcsém volt az igazi rajongó, de rám is nagy hatással voltak az Autobotok és az Álcák összecsapásai, a jó és rossz az egész franchise-t meghatározó küzdelme. Én magam Autobot párti vagyok, Optimus fővezér és Racsni a két kedvencem, Megatronék megmaradtak szükséges rossznak, ami minden efféle képregényhez elengedhetetlen.  Egészen addig, míg a kezembe nem került az Éljen Megatron!

Az első, egyben legszembetűnőbb különbséget a formátum jelentette. Nagyalakú, keménytáblás, masszív, öröm kézbe venni, a fekete-piros borító pedig csillagos ötös. Minden együtt van ahhoz, hogy egy igazán jó képregényt kapjunk. Azonban a külcsín nem minden, kell hozzá a történet is, ami csavar egy kicsit a fent felvázolt jó-rossz küzdelmen, méghozzá a lehető legjobbat hozva ki az alapvetésből.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

A ​Földön: megérkeztek az ÁLCÁK, és MEGATRON serege porig rombolja New Yorkot. Az AUTOBOTOK felett aratott győzelmüket követően könyörtelen pusztító hadjáratba kezdenek a városban. Az amerikai hadsereg pillanatok alatt alulmarad, és a támadások az ország más részeire is kiterjednek.

A Kibertronon: a vereség árnyékában az AUTOBOTOK elrejtőznek, és megpróbálják rendezni soraikat. Vezetőjük, OPTIMUS FŐVEZÉR megsérült, és ellátásra szorul. Energontartalékaik kifogyóban. Terjed a szóbeszéd, hogy áruló férkőzött soraikba, a Raj pedig elsöprő erejű támadásra készül. És az AUTOBOTOK többsége egyvalamit nem tud:
MEGATRON megszerezte azt az eszközt, amelynek birtokában övé lehet a végső győzelem.

De nincs minden veszve. A Földön előkerül egy óriási erejű fegyver, Spike Witwicky pedig titkos küldetésre indul az ÁLCÁK ellen. A Kibertronon harcedzett szövetségesek bukkannak fel, és az AUTOBOTOK előtt ismét megcsillan a remény szikrája. Ebben a vaskos gyűjteményben szemtanúi lehetünk győztes és vesztes csatáknak, történelemformáló eseményeknek, valamint az AUTOBOTOK és ÁLCÁK között időtlen idők óta dúló harc következő fejezetének.

 

Shane McCarthy sztorija, az All Hail Megatron immár magyarul is olvasható, így végre a magyar rajongók is megismerhetik ezt a nagyszabású történetet, ami több bolygón és Autobot, Álca és emberi sorson keresztül bontakozik ki. Ugyanis ez nem szokványos kaland, nem egyszerű összecsapás, hanem egy több síkon játszódó, összetettebb történet, ahol mind az Autobotok, mind az Álcák szemszögébe bepillanthatunk. Hozzájuk képest az emberi szemszög nem túl hangsúlyos, de ez nem különösebben zavaró, mert a másik két szál van olyan erős, hogy ezt ellensúlyozza. A fontosságához képest az emberi szál néhol mégis sok egy kissé, de erről majd később.

 

Kanyarodjunk vissza a gépekhez! A történet dióhéjban annyi, hogy Megatronék a Földön pusztítanak, míg az Autobotok a sérült vezérükkel a Kibertronon ragadtak, ahová az Álcák zárták őket, szóval csak egy szokványos kedd délután Transformers módra. Ám szerencsére nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel az az alapfelállás, hogy az Álcák megjelentek, és leamortizálják New Yorkot, vagyis a jó és a rossz párharcában az utóbbi győzött, a jók pedig elbuktak. Érdekes felvetés, hogy mi lenne, ha olyan hatalom érkezne a Földre, ami ellen az emberiségnek esélye sincs. Próbálkoztak már hasonlóval képregényben, de még egyiket sem éreztem ennyire erőteljesnek. Megatronék zúzása hirtelen és tényleg halálos, ráadásul szinte lehetetlen menekülni előle.

 

Forrás: Éljen Megatron beleolvasó

Persze, van, aki menekül, és szembeszáll a támadókkal, de ez a történet szempontjából egészen a végéig nem lényeges, az igazán érdekes helyzeteket ugyanis a gépek szolgáltatják. Mindkét oldalon csak úgy sorakoznak az olyan meghatározó momentumok, amik mélységet adnak az eseményláncolatnak. Ezek nem kevés drámával, kétségbeeséssel, moralizálással vannak átitatva, amik nem csak az Autobot-Álca szembenállás miatt, hanem a kontextusból kivéve is elgondolkodtatók. Ilyen például az, hogy Üstökös miért nem árulja el Megatront, vagy az, amikor Napcsillantó feláldozza magát az Autobot bajtársaiért, miután rájön, hogy ő árulta el őket. Utóbbinál igazán figyelemreméltó az idáig vezető út, hiszen megmutatja, mennyire ártalmas lehet az emberi beavatkozás.

 

Ha már az embereknél tartunk, akkor ebben a Transformers-sztoriban is megvan az ügyeletes emberi hős Spike Witwicky személyében, aki természetesen tud a hadsereg egy olyan fegyveréről, ami hatásos lehet a gépek ellen és be is veti, mikor lehetősége nyílik rá. Ez a szál csöppet klisésre sikeredett, ami lehetett volna másként is, mert az embereket akár teljesen ki is hagyhatták volna a történetből.

 

 

Forrás: View Comic

Viszont, ha már behozták őket, lehetett volna jelentősebb is a száluk, így viszont a jelentéktelenségükhöz képest túl sok képkockát pazarolnak rájuk és a szervezkedésükre. Inkább mutathattak volna többet az Álcák belső hatalmi viszályaiból, vagy a vezérük sérülése után az Autobotok soraiban beálló káoszról. Ez a két szál ugyanis sokkal érdekesebb volt bárminél, amit az emberek csinálnak, és szerencsére ezekből sokkal többet kapunk. A végén pedig Megatron Optimushoz intézet kérdése – „Minek segíti az embereket, amikor megölték az egyik Autobotot?” – nagyon elgondolkodtató. Mire eljutottam idáig, sok mindent átértékeltem, főleg a jó és rossz viszonyával kapcsolatban, vagy éppen azt, mennyire képlékeny ez a két fogalom, és kinek is érdemes követni a példáját. Ezek önmagukban is nehéz kérdések, de a könnyebben emészthető képregényes közegnek hála befogathatóbbak, és a szereplők révén ki-ki megtalálhatja a válaszokat.

 

Ráadásul, ahogy arra korábban már utaltam, a képregény vizuálisan is nagyon ott van. Fantasztikus képekkel és elképesztő színekkel ábrázolja a történetet. A látvány filmszerű, már-már mozgóképre kívánkozik. Szívesen megnéznék belőle egy filmes feldolgozást, bár csak akkor, ha nem az eddigi felfogás szerint készítik el (kivéve az Űrdongót, mert az egy jól sikerült darab volt).

 

Az Éljen Megatron! összességében egy kiváló vizuális és történeti élmény, ami elszórakoztat, ugyanakkor el is gondolkodtat. A gépeken keresztül több morális kérdést is feszeget, amiből nem egyet mi, emberek is sokszor felteszünk magunknak. Mellesleg az is kifejezetten tetszett, hogy a kötetet záró rövid történetek visszautaltak a fősztorira, így sokkal élvezhetőbbek voltak.

Ajánlom az Éljen Megatront minden Transformers- és képregényrajongónak, mert egy kívül-belül gyönyörű és erős kiadványt vehetnek a kezükbe.

 

Értékelés: 4,5

 

 

 

 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!