Az alapsztori nem túl acélos, de a körítés, a mögötte kirajzolódó cyberpunk világ jobb szó híján fenomenális. A teremtett háttér kifejezetten életszerű, tekintve, hogy a jelenünk egy hasonló jövő felé tart, ha nem vesz más irányt, amire jelenleg nem sok esély mutatkozik. A látványvilág élő, a jelenetek már-már lerobbannak a lapokról. Sean Murphy képei részletgazdagok, a karakterek egyediek, az alapvetően szögletes arcformák illenek a történethez, csakúgy, mint a helyszínek színvilágának komorsága.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
A történet mindazonáltal nem váltja meg a világot, eléggé sablonos. Adott ugyanis két gyerek – Debbie és Teddy –, akik egy szebb jövőről álmodoznak, ebbe fektetik minden reményüket. Ez azonban sosem jön el, mert minden csak még rosszabbá válik, így felnőttként egyetlen céljuk a túlélés egymásért és a szerelmükért.
Amikor is elérkezünk 2089-be, helyszínünk pedig a Los Angeles-i szigetek, ahol az emberek többsége kórosan technológiafüggő, a szennyezett világ elől jótékony tudatlanságba menekült élvhajhász, aki lop, csal és öl, csak hogy hozzájusson a következő digitális adagjához. Kiberizgalmak a nyomasztó valóság helyett – ez a nép új ópiuma, és egyetlen nagyvállalati gengszter, egy drótbáró uralja az egész hálózatot. Uralmának fenntartását pedig a rendbiztosok, akikhez a főszereplő páros is tartozik, szavatolják.
Ebből is látszik, hogy Rick Remender történetének van mondanivalója, nem is kevés, de emellett egyenletes történetvezetéssel, határozottan tárja elénk a vízióját, amihez Sean Murphy rajzai kitűnően illenek, és minderre Matt Hollingsworth színei teszik fel a koronát. A hangulat azonban még a mondanivalónál is jobban magával ragadott, és vitt egészen a végéig. Nyomasztó, de ugyanakkor a végére mégis reményteljes a lapokból áradó légkör, amit a körforgásra utaló, váratlan lezárás tesz teljessé.
A Tokió szelleme összességében egy kitűnően összerakott képregény, amit a Fumax ismét kiváló kivitelben tett a magyar olvasók elé, ami csak fokozza az élményt. A fordítás is remek, a jó szójátékok még élvezetesebbé teszik a magyar kiadást. Remender története és Murphy rajzai egy felejthetetlen elegyet alkot, amit még sokszor le fogok venni a polcról.
A képregényt mindenképpen 18 éven felülieknek ajánlom! Ezt azért fontos megjegyeznem, mert képi világa nem csak sötét, de eléggé véres és vulgáris is, és története sem gyerekeknek való. Felnőtt cyberpunk kedvelőknek, vagy a keményebb sztorikat preferálóknak mindenképp ajánlom, mert érdemes elolvasni.
Értékelés:4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése