Amikor
a végére értem a könyvnek, akkor úgy éreztem, ez nagyon nem tetszett. Becsuktam, és csak
néztem, és felmerült a kérdés: ennyi? Itt most nem a terjedelemre gondolok,
mert ennél rövidebb írást is olvastam már, ami sokkal ütősebb volt, hanem a
tartalomra. Ahhoz képest, hogy mennyire vártam ezt a könyvet, és hogy időközben
többek közt egy Nebula-díjjal is jutalmazták, amihez gratulálok a szerzőnek, hát, mit
mondjak sokkal többet vártam. Mindent egybe vetve közvetlen olvasás után nagyon
alacsonyan állt nálam. Aztán mikor kissé eloszlott a csalódottságom, találtam
benne néhány pozitívumot, főleg néhány jó ötletet. Például a gyilokdroid
szórakoztató műsormániája vagy az, hogy az ősszemszögéből láttuk végig az
egészet, ami egy jó megoldásnak tartok az író részéről. Még hellyel-közzel Öldöklő
gondolkodását is bírtam. Ezek azonban nem elegek egy igazán jó könyvhöz. A
probléma ugyanis ezeken felül veszi kezdetét. Sablonos, alulírt (túlírt – ez
nézőpont kérdése), a karakterek kidolgozatlanok, és ami a legkevésbé tetszett
az a könyv vége. Sokkal jobban ki lehetett/ki kellett volna dolgozni a
történetet, vagy lefaragni, hogy egy jó novella lehessen belőle. Ebből sajnos
egyik sem valósult meg.
Visszakanyarodnék
egy kicsit Öldöklő karakteréhez. Írtam fentebb, hogy szerettem, ahogy
gondolkodott, de csak részben. Mert az elején nagyon érdekesnek találtam, ahogy
az emberekhez és a világhoz viszonyult, de aztán, ahogy fogytak az oldalak és
haladtam előre a történetben egyre jobban laposodott a történet, és vele együtt
a cselekmény is. Egyre kevésbé érdekelt, mi fog történni, hogy kikerülnek-e a
szorult helyzetből vagy sem. A végén a droid utolsó döntése meg az egész,
meglehetősen vérszegény karakterfejlődését dobta a kukába. Ennek ellenére még
mindig ő volt a legérdekesebb karakter. Mellette a többiek teljesen
érdektelenek voltak számomra, sőt, már egyikük nevét sem tudom felidézni,
annyira felejthetőek.
Át
is térnék a karakterek semmilyenségének okaira. Az egyik a stílus. Értem én,
hogy egy droid gondolatait E/1-ben nehéz visszaadni, de olyan száraz stílusban
írta meg ezt a kisregényt a szerző, hogy pár fejezet után majdnem becsuktam, és
úgy gondoltam, többet ki sem nyitom. Aztán győzött a kíváncsiság, és a remény,
hátha jobb lesz. Nem lett, pedig több mesterséges intelligenciát, robotot,
mesterséges létformát felsorakoztató történetet olvastam/filmet láttam, ahol
sokkal jobban voltak megírva, szóval itt is megvolt a lehetőség, de mégse ért
vele az író, ami előtt értetlenül állok. A másik ok pedig a történet
kidolgozatlansága vagy túlírtsága, attól függ, honnan nézzük, mert ha
hosszabban kifejtés, akkor talán egy élvezhető regény kerekedett volna ki
belőle, ha feszesebbre, rövidebbre veszi az írónő, akkor pedig egy jó novella.
Így azonban egyik sem lett, hanem kikerült a kezéből egy félig-meddig összerakott
kisregény, ami sajnos ilyen formában szerintem eléggé felejthető.
Összességében
sokkal többet vártam ettől a könyvtől a fülszöveg alapján, de sajnos pont az
ellenkezője valósult meg, amit sajnálok, mert nagyon akartam ezt a könyvet
szeretni. A fentebb leírt negatívumok miatt azonban nagyon nem tudtam.
Sokaknak
tetszett ez a könyv, de én nem tudom jó szívvel ajánlani, bár ez szigorúan
magánvélemény. Aki szereti a droidos/mestrerséges intelligenciás történeteket
azért tehet vele egy próbát, hátha jobban tetszik majd neki, mint nekem.
Értékelés: 2,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése