Múlt héten az idei kedvenc magyar szerzős könyveimről írtam nektek (ITT olvasható). Ebben a bejegyzésben a kedvenc külföldi szerzős olvasmányaimat gyűjtöttem össze. Található köztük képregény, olyan szerző, akivel az első ismeretség nem volt túl fényes, de egy másik könyvének hála pozitívba fordult a vélekedésem vagy éppen olyan, aki ismét bizonyított nálam.
5. Sarah Crossan: Darázsfészek
A szerző Egy (ITT a véleményem róla) című könyvét nagyon szerettem. Igaz, hogy a Darázsfészek témája teljesen más, de ebben a kötetben is megtalálhatóak a Crossnant szerethetővé tevő stílusjegyek. Ezzel a verses elbeszéléssel nehéz témához nyúl. Nem könnyű a megcsalásról és a következményeiről írni, már csak azért sem, mert nehezen be- és elfogatható, viszont a Darázsfészek szokatlan aspektusból mutatja be, méghozzá olyan mélyen, ami döbbenetes egy verseselbeszéléstől. Részletesebben ITT írtam erről.
4. Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
Zafón első olvasásra (A Köd Hercege, amiről ITT írtam) nem lopta be magát különösebben a szívembe. De adtam neki még egy esélyt, hátha megváltozik a véleményem. Ez olyannyira sikeres volt, hogy az Éjféli palotát alig tudtam letenni. Egyértelműen fejlődést mutatott, ami egy izgalmas, érdekes ifjúsági regényt eredményezett. ITT olvashattok róla bővebben.
3. R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
A Mákháború felemás érzéseket keltett bennem, de ez nem vette el a kedvem a folytatástól, mert bíztam benne, hogy Kuang fejlődőképes. A második kötetet olvasva ez be is bizonyosodott, mert sokkal jobban élveztem a végeredményt. Minden téren fejlődött, ami érződik a végeredményen. Jobb lett a történetvezetés, a karakterábrázolás, sőt a világépítés is, bár egy kicsit még megmaradt a túlírtság. Bővebben ITT írtam a Sárkányköztársaságról.
Nagy hatást gyakorolt rám ez a könyv, meg úgy általánosságban Brooks stílusa és történetvezetése. Én kimaradtam a nagy World War Z hype-ból, különösebben a filmváltozat sem tetszett, így az Ösztönlények volt az első könyvem a szerzőtől, de érzésem szerint nem az utolsó. Hátborzongatóan ír, de pont az a kegyetlenség tetszett a legjobban, ahogy lehántja a szereplői emberi mivoltát.
Amikor év elején olvastam a Harleent, nem gondoltam volna, hogy ez lesz számomra az év olvasmánya, pláne azt nem, hogy ennyire velem marad a képi világa és a története, és időnként bevillan egy-egy kockája. Az okát abban keresném, hogy leginkább Harley lelkivilágával foglalkozik, és elénk tárja egy lassacskán megbomló elme gondolatait. A műfajhoz képest olyan mélyen, hogy még így decemberben is beleborzongok. Šejić nagyon tud valamit, amit remélem, gyakran megtapasztalhatok a jövőben. A Harleenról bővebben ITT olvashattok.
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése