Szemezgető #11 – Művelt Nép Könyvkiadó megjelenései

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a Művelt Nép Könyvkiadó megjelenéseiből válogattam. A könyvek között zömében Ázsiai BL könyveket találtok, de akad néhány egyéb megjelenés is a válogatásban.

Szemezgető #10 – Agave Könyvek március-április-május

Szemezgető rovatom keretében ezúttal az Agave Könyvek máciusi-áprilisi-májusi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok fantasyt, sci-fi, antológiát és történelmi regényt is.

Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

A szerző első regénye, A nép igazsága (ITT írtam róla) a 2020-as évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt, ráadásul a Twister Média Kiadó révén egyenesen előolvasója lehettem. Azóta a regény nagy utat járt be, több díjon is helyezést ért el, mind közül a legrangosabb a Margó-díj jelöltjei közé kerülése.

Ilyen előzmények után nagyon vártam a szerző következő regényét, A rendszer ellenségét, ami hivatalosan csak nyáron, az idei könyvhétre fog kijönni a Napkút Kiadó gondozásában. Azért írtam múlt időben, mert az a megtiszteltetés ért, hogy szerző és a kiadó kérésére én írhattam meg a kötet fülszövegét, előtte pedig lehetőségem volt már decemberben elolvasni a könyvet. Márpedig ez az eddigi blogger pályafutásom legnagyobb elismerése, ezért itt az elején megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Tarjának és a Napkút Kiadónak ezt a páratlan lehetőséget.

Nagyon gyorsan kiolvastam, mert beszippant és nem ereszt a havasfelföldi életérzés és a regény atmoszférája. A végére érve csak ez járt a fejemben: Tarja megcsinálta! A második: Tarja tényleg megcsinálta! Komolyra fordítva a szót, ha nem látom, nem is hiszem el, de sikerült kiküszöbölnie az első könyve zavaró gyengeségeit. Jobb lett, sőt nem egyszerűen jobb, fényévekkel lekörözi A nép igazságát, pedig az is jó regény. Minden várakozásomat felülmúlta, sokkal érettebb, levetkőzte az elődjén még érezhető felesleges sallangokat. A dramaturgia egyszerűen annyira patent, hogy hihetetlennek éreztem a minőségbeli ugrást. Minden a helyén van, határozott a fókusz, semmi kicsapongás, letisztult, érett, ugyanakkor ugyanolyan választékos nyelvezetű, mint az első rész, a humor pedig eszement, de ez a fajta élc bitang jól áll a szövegnek. A karakterábrázolás is csodás, sehol nem tudok belekötni, mindenki pont annyira van árnyalva, amennyire kell, pont oda jutnak, ahová a szerző vinni akarta őket.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Hári Tamás: Lépcsőház

A kötet ajánlása Instagramon érkezett, ezúton is nagyon köszönöm a szerző kedvesének, mert ha nem hívja fel rá a figyelmemet, akkor valószínűleg soha nem jut el hozzám, amit utólag biztosan bánnék, ugyanis egy igényes, kellő gonddal összeállított gyűjteményt hagytam volna ki.

A válogatás 16 novellát tartalmaz, témájuk ugyan különböző, de egy dolog közös bennük: a címadó lépcsőház mindig szerepel bennük, hol említés szintjén, hol a szöveg helyszíneként. Az írások körülbelül egy évszázadnyi időintervallumot ölelnek fel, a 1900-as évek elejétől körülbelül a végéig. Megelevenednek benne vidám pillanatok, de zömében a komorabb, fájdalmasabb témák dominálnak, mint a gyilkosság, öngyilkosság, etnikai megkülönböztetés, válás, elhidegülés, háború, tanár-diák kapcsolat és annak következményei, megélhetési prostitúció vagy éppen családon belüli erőszak.

Ennyi komoly téma együtt soknak tűnhet, és menet közben bennem is felmerült: bírom-e még? Aztán azt vettem észre, hogy nagyon is, mert a történetek magukkal sodornak, hála a szerző stílusának és a remekbeszabott szövegeknek, mert néhány apróbb döccenőtől és kilógó részlettől eltekintve az egész könyv olvasmányos, a szerző írásmódja magával ragadó, egyenesen sodró, ami még a nehezebb témákat feldolgozó szövegeken is könnyen átlendíti az embert.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough nagy hatást gyakorolt a gyerekkoromra, sőt a későbbi pályaválasztásomhoz is nem kevés iránymutatást adott. Természetfilmjeit nézve elgondolkodtam, hogy én is ezzel a területtel akarok foglalkozni, ha nagy leszek, pláne valahányszor szóba került a környezetvédelem. Mert már akkor voltak jelek arra, hogy bajban van a természetes környezetünk. Ez később, mikor az egyetemen részletesebben tanultam a témáról, tudatosult is bennem, a környezetvédelem témája pedig azóta is velem maradt, noha végül nem ezen a pályán kötöttem ki. Ezért nem véletlen, hogy DA könyve is sorra került. Noha először a filmet láttam, amit rövid idő alatt kétszer is megnéztem, de ott motoszkált bennem, hogy a könyvet is el kell olvasnom, így év végén kölcsönkértem édesanyámtól, és év elején sorra is került.

Szinte rögtön észrevehető, mennyivel részletesebb a filmnél, ami ugyan jól tömörít, de kihagy számos a könyv gerincét képező adatot és információt. Ez teljesen érthető, mert mozgóképen nem lehet mindent elmondani vagy megjeleníteni, viszont így a könyvnek és a filmnek más hangulata, hatása van. A végkövetkeztetésük viszont egyezik, azt mindkét változat nagyon jól megfogta és kifejtette, ami nagy közös erény, mert aláhúzza Attenborough életének munkáját.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Kemendy Júlia Csenge: A Bertibátorító Hadművelet

Jelen cikkem tárgya, Kemendy Júlia Csenge A Bertibátorító hadművelet című meseregénye március 4-ig előrendelhető, és a könyv kiadását is segítheted ( ITT). Erre azért volt szükség, mert a kötet nem kapott megjelenési támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól, ezért a szerző úgy döntött közösségi gyűjtést szervez. A részletekről ITT olvashattok. Szerencsére én lehetőséget kaptam az előolvasásra.

Kemendy Júlia Csenge nevével először a Kalandra fel! meseantológiában találkoztam, amiben A sötétség, aki félt a gyerekektől című meséje (EBBEN a cikkben írtam róla) jelent meg. A történet nagyon megérintett, egyszerre volt szomorkás és kicsit vidám, mint az élet maga. Így az első találkozásunk kellemes élményként maradt meg bennem. Ezt az  első meseregénye, Az Anyacsalogató Hadművelet, A Tündérfürt utca 12.-sorozat első kötete csak fokozta, ígéretes debütálásnak tartottam. Sziporkázó, vidám hangulatával azonnal megnyert magának. ITT olvashattok róla bővebben.

Nagyon vártam a következő részt, így éltem a szerző kínálta lehetőséggel, amikor egy Molyos karcban előolvasókat keresett, akik ajánlót is írnának a könyvéről. Erről ITT olvashattok bővebben.

Megvallom, nem tudtam, mire számítsak, mert a szöveg még nem esett át a tördelésen, viszont hamar kiderült, hogy feleslegesen aggódtam, mert szerkesztett verziót olvashattam. Már az első oldalak után elámultam, mert az első kötet is nagyon jól megírt szöveg volt, de A Bertibátorító Hadművelet még annál is jobb. Látszik, hogy a szerző fejlődött a két kötet megírása között mind ötletek, mind történetszövés, mind karakterábrázolás tekintetében. A második rész sokkal élvezhetőbb, gördülékenyebb, és a történet fókusza is sikerültebb. Emellett a mondanivaló is jobban belesimul a történetbe.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Évértékelő 2021

A 2020-as évértékelőm (ITT elolvashatjátok) igen rövidre sikerült, ami nem volt véletlen. Decemberben ugyanis gyerekestül-férjestül elkaptuk a koronavírust amolyan nem várt karácsonyi ajándék gyanánt, ami minden blogos tervemet felborította a 2020-as év végén. Sőt azt kell, mondjam, még 2021 első harmadában is, de egész évben éreztette a hatását, úgyhogy kicsit küzdenem kellett a blog megmaradásáért, meg sokszor egyáltalán azért is, hogy menjen az olvasás. Ennek okán mindennel (főleg a recenziós könyvek olvasásával) lassan haladtam, de úgy év végére valamelyest normalizálódott a helyzet, és úgy néz ki, most már menni fog minden a maga medrében. Noha akadtak egyéb nehezítő tényezők, de ezt inkább alább fejtem ki, így előjáróban ennyit szerettem volna írni.

Röviden, hogy miről is lesz szó a bejegyzésben: egy kis személyes, egy kis könyves, egy kis blogos. Szóval egy csipetnyi mindenből, ami 2021-ben (meg egy kicsit 2020-ban) történt velem, és említést érdemel.

Jelena Glazova: Sóvárgás

Deja vu érzés fogott el a Sóvárgás olvasása közben, ugyanis a hatása egy szóban összefoglalva lehengerlő. Tovább megyek, elkapott a „Hűha, mit is olvastam!”-benyomás. Utoljára ilyet Karin Tidbeck Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről (ITT írtam róla) című novelláskötete váltott ki belőlem, csak az prózával, míg Glazova lírával. Nézek ki a fejemből, és olyan, mintha áthúzott volna a saját univerzumába.

Mikor becsuktam a kötetet, nem tudtam eldönteni, hogy remekművet vagy egy random vershalmazt tartok a kezemben, vagyis nagyon ráérzett-e valamire a szerző, mint a fent említett kollégája vagy sem. Aztán ülepedett a szöveg, és visszhangozni kezdtek a fejemben az utózöngéi, úgy érvényesült egyre jobban a Tidbeck-hatás. Ugyanis Glazova versei hasonló szürreális-groteszk-abszurd remekművet alkotnak, mint a fent említett kötet tizenhárom novellája.

A hatás nem véletlen, mert a szerző többféle elemet kombinál. Ahogy a borító egyik belső fülén olvasható: „A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál.” Ennek megfelelően a szöveg egésze vizuális hatást kelt, a versek nagyja pedig egyedi dallammal rendelkezik, amit nagyon nehéz fordításban visszaadni, de Kis Orsolyának többségében sikerült.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Top 10 + 1 olvasmányom 2021

Az elmúlt hetekben megmutattam, melyek voltak azok a magyar, illetve külföldi szerzős könyvek, amelyek 2021-ben a kedvenceim lettek (előbbiről ITT, utóbbiról ITT írtam). Valamint megírtam az eddig elmaradt 2020-as Top 10-et is, amit ITT olvashattok.

A 2021-es év könyves felhozatala az olvasmányaimat tekintve gyengébbnek bizonyult az előzőnél. Főleg azért, mert kevesebbet olvastam, így kevesebb kiemelkedő akadt a kezembe. De azért végül összeállt a lista. Található rajta régi klasszikus, képregény, fantasy, verses elbeszélés, ifjúsági regény és romantikus regény is.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Ellyne: Fagyos december

A szerző felkérésére olvastam el a könyvet, de sokáig halogattam. Valamiért mindig hátrébb tolódott a sorban, de tavaly év végén mégis sort kerítettem rá. Az ifjúsági romantikus nem az én zsánerem, de ennek furcsamód már a fülszövege megfogott, mert ennek alapján is éreztem, hogy ez a kötet más lesz, mint az ebben a zsánerben íródottak zöme.

A feltételezésem be is igazolódott. Ahogy fogytak az oldalak, egyre erőteljesebben rajzolódott ki előttem a gondosan felépített, minden részletében kidolgozott történet, amihez határozott írói hang társul. Érződött, hogy ez nem a szerző első műve, meglátszott rajta az írás terén szerzett tapasztalata, a megtanult fogásokat pedig jól építette be a regényébe. A kötet a hangulatokat is kiválóan váltogatja, egyszerre tud komoly és könnyed lenni, és remekül vegyíti ezt a két atmoszférát, miközben a szereplői útját egyengeti. Egy jó ifjúsági regény minden alkotóeleme  megvan benne.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye

A kötet fülszövege rég felkeltette az érdeklődésemet, így rögtön kihasználtam, hogy a szerző utazókönyvet indított belőle. A leírás egy izgalmas, pörgős kalandot ígér, amiben tulajdonképpen nincs is hiba. Amit vállal, azt nagyjából teljesíti, csak a megvalósítással akadtak problémáim, sajnos nem kevés, de mielőtt ezekre kitérnék, írnék a pozitívumokról.

A borítóval kezdeném. Színválasztása és képi világa illik a történethez, egyben megteremti az alaphangulatot, és megágyaz a fülszövegben ígért kalandnak. A láttán bizakodik az ember, hogy a könyv belseje is hasonló igényességet tartogat. Ez azonban csak részben teljesül, nagyrészt a gyengeségek dominálnak, elhalványítva az élvezhető részeket.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Borítóleleplezés #53 – Meredith Wild: Összeroskadva

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Meredith Wild legújabb regénye, az Összeroskadva, ami kiadó Rubin pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Rubin pöttyös kötet borítója!