2022. február 17., csütörtök

Jelena Glazova: Sóvárgás

Deja vu érzés fogott el a Sóvárgás olvasása közben, ugyanis a hatása egy szóban összefoglalva lehengerlő. Tovább megyek, elkapott a „Hűha, mit is olvastam!”-benyomás. Utoljára ilyet Karin Tidbeck Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről (
ITT írtam róla) című novelláskötete váltott ki belőlem, csak az prózával, míg Glazova lírával. Nézek ki a fejemből, és olyan, mintha áthúzott volna a saját univerzumába.

Mikor becsuktam a kötetet, nem tudtam eldönteni, hogy remekművet vagy egy random vershalmazt tartok a kezemben, vagyis nagyon ráérzett-e valamire a szerző, mint a fent említett kollégája vagy sem. Aztán ülepedett a szöveg, és visszhangozni kezdtek a fejemben az utózöngéi, úgy érvényesült egyre jobban a Tidbeck-hatás. Ugyanis Glazova versei hasonló szürreális-groteszk-abszurd remekművet alkotnak, mint a fent említett kötet tizenhárom novellája.

A hatás nem véletlen, mert a szerző többféle elemet kombinál. Ahogy a borító egyik belső fülén olvasható: „A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál.” Ennek megfelelően a szöveg egésze vizuális hatást kelt, a versek nagyja pedig egyedi dallammal rendelkezik, amit nagyon nehéz fordításban visszaadni, de Kis Orsolyának többségében sikerült.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Jelena Glazova kötete nem mindennapi kérdéseket vet fel: például mit kezdjünk egy, a túl korán elfogyasztott Dosztojevszkij-művek miatt belénk ültetett ortodox megbocsátás-chippel, vagy azzal, ha művészként halálunk után Monet tavában találjuk magunkat, egy alkotók számára fenntartott külön pokolban? Möbius- szalagon futó emberi történelem és a művészet helye benne — mindez a kötet sajátos cybervilágába, a klónok és gynoidok birodalmába ágyazva.

A fülszöveg jól fogalmazza meg – sajátos cybervilág Glazováé, különleges utazás egy hihetetlen képzelettel megalkotott valóságban, melyet a szerzője kiszabadított az elméjéből, és a nagyérdemű elé tárta. És milyen jól tette! Átható és nagyon hatásos, kicsit olyan, mint egy lírai drogos trip, valahol a kortárs és a szépirodalom határán, egy kis weirddel megfűszerezve. Bár utóbbit inkább csak zárójelben tenném hozzá, mert véleményem szerint súrolja a határait, de ezt mások talán vitatnák.

A kötet műfajilag nehezen behatárolható, mert sokféle elem keveredik benne, ahogy a versek témája is sokféle. A legmeghatározóbb a művészet és annak helye a világban. Az ehhez a témához kapcsolódó versek a kötet utolsó harmadában kaptak helyet. … a művész műve című költeményben a műalkotások értelmezési kereteit vagy magának az értelmezésnek a szükségességét járja körül a pornográfia megjelenítésén keresztül. De megemlékezik a művészek meg nem értettségéről a művészvilág éhező gyermekeiről versében, valamint e szakasz legjobbjaként említeném a művészet úgy tekint az életre című költeményt, amiben művészet és az élet viszonyáról ír egy groteszk hasonlattal levezetésével:

a művészet úgy tekint az életre

 

mint tágra nyitott végbélnyílásra

az élet húzza a lábát

igyekszik ugrálva

a művészet türelmesen próbálja buzdítgatni

míg betűri a szoknyáját

(…)

amikor az élet tekint a művészetre

szégyelli magát

táncol előtte

rendetlenül

nyúzott arcú rosszul kifestett transzvesztitaként

Ez a vers átvezet a kötet másik fontos témájához, a genderhez, ami többször és többféleképpen megjelenik. Egyrészt felmerül a nők helyzete és a férfiak hozzájuk való viszonya, ami keveredik vallásos elemekkel/fogalomhasználattal. Ilyen rögtön a nyitóvers, az isten kirúzsozza a száját, ahol Isten egyszerre testesít meg nőt és férfit, áldozatot és bántalmazót. Rögtön utána a prófétafej jövendölben egy próféta előtt hódoló gruppi-lányok csapatát ábrázolja, akiket ez maximálisan kielégít. De e versek sorából a legáthatóbb a mindennap kómába esik című, ahol a prostitúciót jeleníti meg, mind a nő, mind a férfi szemszögéből.

mindennap kómába esik részlet


ez az empátia kómája

minden este újra megismerkednek

étterembe mennek

fel a lifttel

húst esznek

eres vörös húst

nem emlékszik az arcára

de jól emlékszik a húsra

eres vörös hús

étterem és lift

kérdezzik a barátját

minden este megismerkedtek

és minden alkalommal elfelejt

bár a húsra jól emlékszik

a húsra mindig emlékszik

mire a barát azt válaszolja

„ha kezdetben voltak a kurvák

és az isten akkor ez prostitúció”

A másik érintett gendertéma a traszgenderség. Elsősorban a traszvesztitákról és a transzneműségről értekezik, érintve a nem nélküliséget is. A keresztben a filmkockákban egy transzvesztita szekta gyűlését ábrázolja. A nem nélküliséget, majd a transzneműséget pedig a lila transzgenderben jeleníti meg. Mindkét versre jellemző az intenzív hatás, a lüktető ritmus és a jellegzetes szimbólumrendszer.

A kötet további versei nem sorolhatók be markánsan egy-egy témába, hanem szerteágazóan sokféle tematikát érintenek. Például olyan fontos társadalmi kérdéseket, mint a rasszizmus, a háború, vagy éppen a hatalom gyakorlóinak visszás viselkedése, netán a nekrofilia, az e témában született a halott marilyn pedig az egyik legkifejezőbb vers a kötetben.

a halott marilyn részlet

 

üvegből iszik

és lovagol a hullámokon

hullafoltok az arcán

kékes véraláfutások

„ez elég jó”

mondja a divatfotós

és villog a vaku

ő pedig vidáman néz

jönnek a part felől

ez egy diadalmenet

„elkezdődött”

mondja

és a mosoly eltűnik

sirályok visítása a feje felett

jön az árapály órája

A versrészletekből látható, hogy a szerző végig mind a címben, mind a versekben kisbetűs írásmódot használ, így a címek a költemények szerves részét képezik, azok első sorát adják. Ez a megoldás kifejezetten tetszett, mert egyfajta folytonosságot adott a szövegeknek, ami gördülékenyebbé tette az olvasást.

A Sóvárgás összességében egy különös utazás Jelena Glazova cyberlírájába. A versek hangulata magával ragad, és jóval a befejezés után sem ereszt. Néhol groteszk, vagy az abszurditásig fokozódik, máshol szókimondó, vagy akár félelmetes. Mindezt egy sor témán keresztül ábrázolja, kezdve napjaink fontos társadalmi kérdéseivel a művészet szerepén át a gender kérdésköréig.

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik az egyedi hangvételű, nagy hatású könyveket. Előny, ha nem áll tőlük távol a líra, de nem feltétel, mert a versek egy-egy rövid történetként is értelmezhetők, így a formát azok is emészthetőnek találhatják, akik nem olvasnak versesköteteket.

A kötetet a Prae Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

Értékelés: 5

 


 

 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése