Ecsédi Orsolya nem volt ismeretlen számomra, mert korábban mind a hét Könyvmolyképzőnél megjelent könyvét olvastam már, így régi ismerősként üdvözöltem a stílusát és az írásmódját. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a kisebb gyereknek írt könyvei után mit tud nyújtani az ifjúsági korosztálynak, és összességében nem csalódtam, mert a célközönség odáig lesz ezért a könyvéért is. Alapvetően én is szerettem, pedig a közepe táján szerintem kissé leült a történet.
A bejegyzés további része spoilert
tartalmazhat!
Juli még soha nem volt szerelmes. Azaz dehogynem volt: csak éppen könyvek szereplőibe. A valódi, hús-vér fiúkban nincs semmi érdekes, ha egy kitalált hőssel hasonlítja őket össze az ember, nem igaz? Hiszen a képzeletbeli könyves kedvenceink erősek és titokzatosak, angyalok és démonok, csábító rosszfiúk és született romantikusok, akikben egy a közös: vonzanak, mint a mágnes. Vagy ez csak addig igaz, míg túl közel nem megy hozzájuk az ember?
Juli megkapja a lehetőséget, hogy kiderítse a választ erre a minden valódi könyvmolyt foglalkoztató kérdésre. Élete legizgalmasabb és legveszélyesebb utazása egy könyvvel kezdődik, természetesen, a története végét viszont neki magának kell megírnia.
A kiindulópont nagyon jó, mert valóban, ki ne képzelte el valamelyik olvasmányánál, hogy jó lenne megismerni könyv karaktereit? Én ugyan még sosem voltam szerelmes könyvszereplőbe, de lenne, akivel szívesen megismerkednék. Erre a könyv még rá is tesz egy lapáttal azzal, hogy a „mi lenne, ha…” nem csak álom marad, hanem meg is valósul egy titokzatos piros könyv által, ami valamilyen varázslat folytán teljesíti a titkos vágyakat. A főszereplő, Juli pedig kapva kap az alkalmon, és innen indul az utazás a különböző könyvek világaiba és Juli lelkébe is.
A történetet Ecsédi Orsolya szokásos olvasmányos nyelvezetével olvashatjuk, amihez áthozta a gyerekkönyveiben már megismert és általam nagyon megszeretett humorát is, ami ennek is jól áll. Itt elsősorban az érdekes helyzetek és főleg Duma, a fiú főszereplő a forrása. De a humor mellett megjelennek a nehéz témák is, például a meg nem értettség vagy az iskolai zaklatás, piszkálás témája, na meg Julin keresztül az is, hogy elhamarkodott ítélkezés helyett érdemesebb a dolgok mélyére nézni.
A főszereplő, Juli egy igazi különc könyvmoly, akit emiatt állandóan cikiznek, így legszívesebben láthatatlanná válna, és beköltözne hőn szeretett könyvei világába – hogy őt idézzem, a könyves pasik sokkal érdekesebbek, mint az igaziak. A fent említett piros könyv épp erre ad neki lehetőséget. De a helyzet szokás szerint korántsem ilyen egyszerű, és a valóság is közbeszól Duma személyében, akit mi tagadás, az első pillanattól kezdve imádtam, sokkal jobban, mint magát a főszereplőt. A logikáját, a Juli kifakadásaira adott reakcióit, a jellemét, kb. mindent. Persze a végére Juli is változik, és őt is sikerült megszeretnem.
De miért is fontos Duma és a könyvekben tett utazások? Amellett, hogy az olvasó jót nevet a kínosabbnál kínosabb, sokszor kifordított szituációkon, Duma humoros megjegyzésein meg azon, hogy ADHD-ja miatt sosem áll be a szája, ezek formálják Juli jellemét és világnézeteit, és ezek során döbben rá mindenre, ami később fontossá válik a számára.
És talán ez a könyv legnagyobb tanulsága: nem minden az, aminek látszik, sem a való világban, sem a könyvekben. Lehet szeretni Rómeót, Mr. Darcyt, Lucifert, Drakulát, Tarzant, vagy éppen Sherlock Holmest, de ezek az egy-egy toposzt megtestesítő karakterek sosem lesznek olyan érdekesek, mint egy hús-vér, összetett személyiséggel rendelkező ember. Amit Dumának hála a történet végére Juli is megért.
A másik fontos mondanivaló az, hogy nem szabad félni kiállni magunkért, akár a zaklatónkkal szemben is, ami fontos üzenet a gyerekeknek, és a könyv végkifejletének egyik legjobb jelenetét köszönhetjük ennek. Ráadásul a bullying témáját a kötet olyan sokrétűen körbejárja, hogy az egy nagyon részletes, fontos szálat képez a történetben.
Összességében a Juli vagyok, könyvmoly egy szórakoztató, olvasmányos tiniregény, tele sziporkázó humorral, tanulságokkal és fontos mondanivalóval. Kár, hogy a közepén kissé leül, és egy idő után az újabb és újabb könyves világok és pasik miatt kissé önismétlővé is válik. A kevesebb ebben az esetben is több lett volna.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti az olvasmányos tiniregényeket, mert ők nagyon szeretni fogják.
A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 4
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Xen is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése