A válogatás 16 novellát tartalmaz, témájuk ugyan különböző, de egy dolog közös bennük: a címadó lépcsőház mindig szerepel bennük, hol említés szintjén, hol a szöveg helyszíneként. Az írások körülbelül egy évszázadnyi időintervallumot ölelnek fel, a 1900-as évek elejétől körülbelül a végéig. Megelevenednek benne vidám pillanatok, de zömében a komorabb, fájdalmasabb témák dominálnak, mint a gyilkosság, öngyilkosság, etnikai megkülönböztetés, válás, elhidegülés, háború, tanár-diák kapcsolat és annak következményei, megélhetési prostitúció vagy éppen családon belüli erőszak.
Ennyi komoly téma együtt soknak tűnhet, és menet közben bennem is felmerült: bírom-e még? Aztán azt vettem észre, hogy nagyon is, mert a történetek magukkal sodornak, hála a szerző stílusának és a remekbeszabott szövegeknek, mert néhány apróbb döccenőtől és kilógó részlettől eltekintve az egész könyv olvasmányos, a szerző írásmódja magával ragadó, egyenesen sodró, ami még a nehezebb témákat feldolgozó szövegeken is könnyen átlendíti az embert.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Engedje meg kérem, hogy bemutatkozzam! Engem Pesten találhat meg egy kissé már ódon, körfolyosós bérházának Lépcsőháza vagyok, immáron több, mint száz esztendeje. Bizony hosszú életem során sok mindennek lehettem tanúja. Láttam háborúkat és forradalmat, szárba szökkenő és elhamvadó szerelmet. Örömteli születést és torokszorító elmúlást. No meg néhány igencsak botrányos és kellemetlen esetet is. Tartson hát velem és ismerje meg az én történeteimet!
A fülszöveg perspektívája rögtön megtetszett amiatt, hogy a lépcsőházat személyesíti meg, mintha élőlény lenne, és annak a szemszögéből olvasnánk/íródnának a történetek. Ez egyedi értelmezést ad a szövegeknek, egyben egyfajta időkapszula jelleget kölcsönöz a kötetnek, mintha a történelem lapjain sétálnánk.
Belépve a XX. század elején élt prostituált fogad Az utolsó vendég című történetben, aki épp hazafelé tart. Ebben semmi különös nincs, egészen addig, amíg haza nem ér, és meg nem érkezik az éjszakai látogató, aki többre vetemedik erőszakos szexnél. Brutális és félelmetes felütés, általa a szerző kiválóan megalapozza a kötet további darabjainak alaphangulatát, egyben leteszi az írói ígéretét is, amit egy-két könnyedebb darabon kívül tart is.
Utána szépen sorban végigveszi az évszázad fontosabb eseményeit, ahogy azokat a lépcsőház lakói megélték. Ilyen például a II. világháború és az oda vezető események, ezekhez íródtak a leghatásosabb szövegek. Az A születés jogán, az „…ez már nem fér föl!...”, A pince fogságában mind-mind ennek egy szeletét mutatják be, kezdve a zsidók oktatásból való kizárásától az elhurcolásukig, vagy a lebombázott lépcsőház pincéjében rekedt emberekig. Mindezt gyönyörű nyelvezettel, a szereplők érzelmeinek részletgazdag ábrázolásával tárja az olvasók elé.
A háború köré épülő történeteken mellett elég szélesen merít, ami a szerző érdeklődésének sokszínűségét jelzi. Menet közben azt vettem észre, hogy szinte bármilyen témával megbirkózik. A legkiemelkedőbbek valamiért mégis a halált, a brutalitást, a szexuális visszaélést megjelenítő történetei, ezekben tudott igazán kibontakozni, és megmutatni, mire képes írás terén. A Nóriban például egy felesége halálába beletörődni képtelen apát ábrázol, aki az alkoholizmusba menekül, és bántja tizenhárom éves lányát, aki végül megelégeli a dolgot, vagy ott az Aranykalitka, ahol a festő fiú odaadja a testét a galériatulajdonosnak, hogy mindent megadjon a lánynak, akit szeret, de ott a Professzor Steinbach is, amiben egy politikailag eltérő nézetei miatt kirúgott egyetemi tanár vet véget az életének. Mindezeket olyan tűpontosan és érzelemtelin ábrázolja, hogy nehéz nem átérezni és együtt érezni a szereplőkkel.
A kötetből három történet lóg ki egy kicsit, a Kedves Eszter!, A mesélő cipők és, a címadó Lépcsőház. Az első levéljellege és enyhén bohókás hangulata, a másik kettő pedig pozitív, már-már vidám hangvétele, kellemesen andalító stílusa miatt üt el kissé a komorabb, keményebb szövegektől. Ezzel alapvetően nem lenne baj a feszültségoldó jellegük miatt, viszont pont az eltérő atmoszférájuk okán ki is zökkentenek az olvasásból, ami annyira nem szerencsés. Bár egy kis döccenő után azért vissza lehet rázódni, így nem nagy probléma ez, de azért úgy éreztem, említést érdemelt.
A Lépcsőház összességében egy majdnem kitűnő első próbálkozás. Látszik a gondos szöveggondozás és a téma iránti odaadás. A szerzőben van tehetség, amit maradéktalanul beletett a szövegekbe. Kiválóan teremt többféle hangulatot, és erősen képes hatni az olvasók érzelmeire, miközben sodró lendületével átsegíti őket a legkeményebb témákon is.
Bátran ajánlom olyan olvasóknak, akik szeretnek új hangokkal, tehetségekkel ismerkedni, vagy egyszerűen valami újra vágynak. Előny, ha nem riadnak vissza a kemény témáktól.
Az e-könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 4
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése