A feltételezésem be is igazolódott. Ahogy fogytak az oldalak, egyre erőteljesebben rajzolódott ki előttem a gondosan felépített, minden részletében kidolgozott történet, amihez határozott írói hang társul. Érződött, hogy ez nem a szerző első műve, meglátszott rajta az írás terén szerzett tapasztalata, a megtanult fogásokat pedig jól építette be a regényébe. A kötet a hangulatokat is kiválóan váltogatja, egyszerre tud komoly és könnyed lenni, és remekül vegyíti ezt a két atmoszférát, miközben a szereplői útját egyengeti. Egy jó ifjúsági regény minden alkotóeleme megvan benne.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből. Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert. Már semmi nem olyan, mint azelőtt…
A fülszöveg alapján azt hihetnénk, egy átlagod romantikus YA regénnyel van dolgunk, mert a leírtakból semmi másra nem lehet következtetni. De ha jobban megnézzük, már ebben a pár sorban észrevehető, hogy itt valami más, komolyabb, több rejlik a beharangozó mögött, amit a szerző ügyesen elrejt a tizenkettő egy tucat leírással. Nem tagadom, szerzői ajánlás nélkül, csupán a fülszöveg átfutása alapján sohasem olvastam volna el. Pedig kár lett volna kihagyni, mert sokkal több rejtőzik az ifjúsági romantikus máz alatt: egy intelligensen megírt, az érzelmek kavalkádját felvonultató, szerethető szereplőket felsorakoztató szórakoztató regény. Kitér a tinédzsereket érintő különféle problémákra: a dühkezelési gondokra, az elfojtásra, a szorongásra, az önmagunkkal való szembenézés miatti félelemre, az önbecsapásra. Mindezeket az iskolapszichológusi fogadóórák keretében vezeti fel, ahová mindkét főszereplő jár. Ezek a foglalkozások mindig olyan változásokat indukálnak a szereplőkben, amik a legbelsőbb kínjaik, félelmeik feldolgozására sarkallják őket. A megértésükhöz visszaemlékezésekkel nyújt segítséget a szerző, vagy a felnőtt családtagokkal való beszélgetésen keresztül. Ezek a regény szerves részét képezik, és az eseményeket is nagymértékben alakítják.
Főszereplőink, Reed és Mila közül az előbbi a helyi menő srác, akinek mindenki lesi a szavát, a hokicsapat egyik legjobb játékosa, az apja menő ügyvéd, szóval maga a tökély. Mila ezzel szemben művészlélek, mindenki cikizi, kivéve a néhány barátját. Főleg azért, mert Reeddel folyamatosan szócsatáznak, és ha a menő arc nem kedvel valakit, akkor az a többieket is feljogosítja a cikizésre. Ennél sablonosabb alapfelállást keresve sem lehetne találni tinikönyvhöz, viszont rögtön az elején megváltozik a helyzet, mert a szerző szerencsére nem áll meg ennyinél, hanem új irányba tereli a két főszereplőt, ami megváltoztatja az egymáshoz való viszonyukat, így a diáktársaik is kezdenek máshogy viszonyulni hozzájuk. Mindez pedig nem csak a karakterfejlődésüket, hanem magát a cselekményt is előremozdítják. Az én véleményem is folyamatosan változott a két főszereplőről: eleinte nem kedveltem őket különösebben, de minél alaposabban megismertem őket, és kiderültek a motivációik, annál szerethetőbbé váltak, sőt a végére megkedveltem a párosukat. Ebből a szempontból a mellékszereplők is kiemelkedőek, mert őket már az elejétől szimpatikusnak találtam, főleg Mila nagybátyját, Masont, aki mindig a megfelelő pillanatban oldotta a feszültséget, és végig érezhető volt a lány iránti szeretete. Ugyanez áll Reed apjára is. A két kamasz közötti feszültséget a Reed apja és Mason közötti nézeteltérés indukálja, amit a gyerekekre is átvetítenek, ezért kulcsszerepet játszanak a problémáikban. Amolyan mentőövként érkezik az iskolapszichológus, Ms. Walsh, aki fokozatosan feloldja a két fiatalban felgyülemlett gyűlöletet és haragot, és apránként rávezeti őket, hogy beszéljenek a szüleikkel a múltban történtekről. Walsh fogadóóráiban az tetszett a legjobban, hogy a szerző nem vette félvállról a kidolgozásukat, hanem mindet részletesen leírja, így a terápia nem sikkad el, hanem szerves részévé válik a történetnek, ami a kötet egyik legnagyobb pozitívuma. Méghozzá többek között azért, mert noha a pszichológust egy hideg, távolságtartó nőnek ábrázolja, aki látszólag nem kíván bevonódni a betegei ügyeibe, de egy-egy apró, alig észrevehető mozzanattal néhol mégis érzékelteti, hogy a hideg külső érző szívet takar. Ráadásul nem egyszer humorforrásként is szolgáltak.
Ha már kitértem a szereplőkre, írnék a karakterábrázolás mélységeiről. Egyszerűen nem találok szavakat. Ritkán kerül a kezembe olyan könyv, amiben ilyen kidolgozottak a karakterek, ifjúsági műfajban meg pláne nem. Itt viszont mind a kamasz, mind a felnőtt szereplők maradéktalanul árnyaltak. Utóbbit azért emeltem ki, mert a YA-k a nem gyerek szereplőikkel jellemzően mostohán bánnak, elsikkadnak, vagy elnagyoltan ábrázolják őket. Ellyne viszont hús-vér, rétegelt, esendő, hibázó, szerető, lélegző karaktereket alkot, akik összetettek és élettel töltik meg a lapokat.
Témák dolgában is tág a merítés. A tinédzserek problémái mellett foglalkozik az útkereséssel, egy párkapcsolat fenntartásának mikéntjeivel, a változás elfogadásával, vagy éppen a bullyinggal. Ezek párhuzamosan kapnak teret, de mindegyikre kellő időt szán a szerző, ezáltal sokrétű történet bontakozik ki a lapokon.
Ám a szerzőnek/korrektornak később jobban kellene ügyelnie az elgépelésekre és az elírásokra. Nagyon sok benne maradt a szövegben, ami néhol már az élvezhetőség rovására ment. Még szerencse, hogy a szöveg lendülete magával ragadott, így hamar túllendültem ezeken a részeken.
A Fagyos december összességében egy kiforrott regény, amihez érett írói hang és határozott történetvezetés társul. Karakterei szerethetőek és jól kidolgozottak, a szöveg pedig gördülékeny, könnyed. Gyorsan olvasható.
Az ifjúsági romantikus műfaj minden kedvelőjének ajánlom ezt a kötetet, mert nem fognak benne csalódni.
Az e-könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése