2022. február 26., szombat

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough nagy hatást gyakorolt a gyerekkoromra, sőt a későbbi pályaválasztásomhoz is nem kevés iránymutatást adott. Természetfilmjeit nézve elgondolkodtam, hogy én is ezzel a területtel akarok foglalkozni, ha nagy leszek, pláne valahányszor szóba került a környezetvédelem. Mert már akkor voltak jelek arra, hogy bajban van a természetes környezetünk. Ez később, mikor az egyetemen részletesebben tanultam a témáról, tudatosult is bennem, a környezetvédelem témája pedig azóta is velem maradt, noha végül nem ezen a pályán kötöttem ki. Ezért nem véletlen, hogy DA könyve is sorra került. Noha először a filmet láttam, amit rövid idő alatt kétszer is megnéztem, de ott motoszkált bennem, hogy a könyvet is el kell olvasnom, így év végén kölcsönkértem édesanyámtól, és év elején sorra is került.

Szinte rögtön észrevehető, mennyivel részletesebb a filmnél, ami ugyan jól tömörít, de kihagy számos a könyv gerincét képező adatot és információt. Ez teljesen érthető, mert mozgóképen nem lehet mindent elmondani vagy megjeleníteni, viszont így a könyvnek és a filmnek más hangulata, hatása van. A végkövetkeztetésük viszont egyezik, azt mindkét változat nagyon jól megfogta és kifejtette, ami nagy közös erény, mert aláhúzza Attenborough életének munkáját.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

A szerző már a fülszövegben jól összefoglalja ráeszméléseit, a kezdeteket, a problémák felismerését és a látomását a megoldásra:

 Kilencvennégy ​éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli. Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk. Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést. Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk. Csak akarnunk kell. Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot.

 

Ez egyben írói ígéret is, mert jól lefekteti az alapokat, érinti a főbb témákat, továbbá azt is, hová szeretne eljutni, mi az író célja a könyvvel. Ebben rejlik Attenborough legnagyobb erénye kiválóan tapint rá a lényegre, és hihetetlen erővel ragadja meg az ember figyelmét. Méghozzá úgy, hogy mindenkit képes megszólítani. Használ ugyan szakszavakat, de mindet jól építi be a kontextusba, így a nem szakmabeliek is könnyedén megérthetik. A témában ritkaság az ilyen felfogással megírt könyv, így az Egy élet a bolygónkon ebből a szempontból hiánypótló olvasmány. Meséléssel egybekötve vezeti be az olvasót a környezetvédelem és a természetes környezet problémáiba, elregél egy egész életutat, amin keresztül kitér a legfontosabb környezetkárosító, az olyan a biodiverzitást (természet sokfélesége) romboló hatásokra, mint az erdőpusztulás, a talajjavító szerek túlhasználata, a klímaváltozás, a túlhalászat vagy az óceánok savasodása. Mindegyikre kitér egy-egy rövid gondolatmenet erejéig, amik aztán összeérnek, és egy modellben csúcsosodnak ki. Ez a Kate Raworth által megalkotott fánkmodell, ami a bolygó tűrőképesség modell továbbfejlesztése.

 


 

Attenborough a fentebb felsorolt és ezen a modellen is látható tényezők mentén építi fel a könyvet és fedi fel az okozott pusztulást, néhol szándékolt részletességgel, hogy ott fájjon az embernek, ahol kell, és éreztesse, hogy tenni kellene valamit, méghozzá sürgősen. Ezek zömével ugyan tisztában voltam, így nem ütött szíven annyira, de a tengerben kétségbeesetten úszkáló jegesmedvéknél azért én is felkaptam a fejem, mert annál a leírásnál (filmrészletnél) jelent meg a legintenzívebben, hogy mi, emberek életteret veszünk el az élővilágtól, vagy éppen a tevékenységünk okán tűnnek el például a jegesmedvék jeges élőhelyei nyaranta. Másik hasonló húsbavágó rész a borneói esőerdőirtás, ami a kihalás szélére sodorta az orángutánokat, de hosszan sorolhatnám az ilyen jeleneteket.

 

Fentebb már ecseteltem a könyv elsöprő hatását. Viszont ez nem elég, és ezt a szerző is tudja, ezért hivatkozásokkal, adatokkal és példákkal is alátámasztja, és azokon keresztül mutatja meg, hogy az emberiség mely tevékenységei okozzák a problémákat. Majd ezen alapok megfogalmazása után áttér arra, mi történhet a Földdel, ha nem változtatunk. Ez ugyan csak egy rövid rész a kötetben (lehetett volna hosszabb is), de annál elgondolkodtatóbb. A célját tökéletesen eléri, erre biztosan mindenki felkapja a fejét. Van itt szó az átlaghőmérséklet emelkedésről, a szélsőséges időjárásról, a hosszan tartó erdőtüzekről, az áradásokról, a tengerszint emelkedéséről, a méhek eltűnéséről, az élelmiszerhiányról, és még sorolhatnám. Ezek egytől egyig napjainkban is ismerős problémák, ráadásul fokozódni fognak, ha nem történik változás. Attenborough legalábbis sok klímakutatóval és környezetvédelmi szakemberrel együtt próbál erre figyelmeztetni, és írja is, a folytatás rajtunk áll, mert ő már nem fogja megélni ezeket a drasztikus változásokat. Leginkább itt szembesültem azzal, hogy ez tényleg egy tanúságtétel, egy 94 éves ember vallomása. És ebben rejlik a kötet másik nagy ereje, a szerző kora, és a stábjával készített képek és felvételek. Ott volt, és ténylegesen látta, dokumentálta ezeket a változásokat, így képtelenség nem elhinni őket. az egyik leghitelesebb munkának tartom, amit a témában eddig olvastam.

 

Végül a felsorolt problémák tematikáját követve megoldási lehetőségeket is felvillant, ezekhez is már megvalósult példákat használ, más szóval kicsiben már vannak ilyen törekvések, és ezeket szeretné világszintűre kiterjeszteni, ami már tényleges változást indíthatna el. De ehhez mi, többiek is kellünk, ezért hangsúlyozza a nemzetközi összefogás fontosságát vagy éppen a helyi lakosok érdekeltté tételét. Ebben a részben hangsúlyozottan nem lehetetlent akar, és nem követel semmit, csupán javasol, de azt nyomatékosan és sürgetően, ami nagyon is érthető a feltárt jövőlátomás fényében.

 

Az Egy élet a bolygónkon összességében egy kiváló ismeretközlő olvasmány. Nagy gonddal összeállított tudásanyaga remekül világít rá napjaink égető környezeti problémáira, amik mind az emberiséget, mind a környező élővilágot károsítják, és az életminőségüket is csökkentik. Megdöbbentő és sodró lendületű tanúvallomás egy olyan embertől, aki sok mindent látott és megtapasztalt élete során, egyben egy élet látlelete, amit a nagyközönség elé tár, hogy átadja az őt foglalkoztató gondolatokat.

 

Bárkinek ajánlom ezt a kötetet, mert nem csak a téma iránt érdeklődők fogják élvezni, hanem a témában járatlanok is, mert közérthető és olvasmányos. Egyben fontos olvasmány, mert az életünket napjainkban is meghatározó hatásokról közöl ismereteket, ami nélkülözhetetlen világunk megértéséhez.

 

 

 Értékelés: 5


 

 


 

 

 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése