Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Megvallom, eddig egy gyermekneveléssel foglalkozó könyvet sem olvastam, leszámítva a védőnő által adott tájékoztatókat a kisfiam születése előtt, ezért nincs sok viszonyítási alapom. Viszont Michaeleen Doucleff könyve felkeltette az érdeklődésemet, főleg az új nézőpontok, a nyugatitól eltérő nevelési módszerek megismerésének ígéretével. Illetve az sem egy utolsó szempont, hogy a szerző neve mellett ott virított a PHD betűszócska, ami az én olvasatomban jelent valamit.

Részben így is történt, másrészt nem azt adta a kötet, amire számítottam. Ezt az okozta, hogy tudományos alapokon nyugvó kötetre számítottam, megtámogatva pszichológiával, antropológiával meg némi neurológiával. Ezekből azonban jóformán semmi sincs, noha az első két területet felszínesen érinti a szerző, viszont nem úgy, ahogy azt tudományos művektől elvárnánk, hanem csupán a saját véleményének alátámasztására használja a szakemberek által írt munkákat. Ugyanakkor ez nem meglepő, mert a könyv megírása a szerző saját neveléssel kapcsolatos problémáiból gyökeredzik.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough nagy hatást gyakorolt a gyerekkoromra, sőt a későbbi pályaválasztásomhoz is nem kevés iránymutatást adott. Természetfilmjeit nézve elgondolkodtam, hogy én is ezzel a területtel akarok foglalkozni, ha nagy leszek, pláne valahányszor szóba került a környezetvédelem. Mert már akkor voltak jelek arra, hogy bajban van a természetes környezetünk. Ez később, mikor az egyetemen részletesebben tanultam a témáról, tudatosult is bennem, a környezetvédelem témája pedig azóta is velem maradt, noha végül nem ezen a pályán kötöttem ki. Ezért nem véletlen, hogy DA könyve is sorra került. Noha először a filmet láttam, amit rövid idő alatt kétszer is megnéztem, de ott motoszkált bennem, hogy a könyvet is el kell olvasnom, így év végén kölcsönkértem édesanyámtól, és év elején sorra is került.

Szinte rögtön észrevehető, mennyivel részletesebb a filmnél, ami ugyan jól tömörít, de kihagy számos a könyv gerincét képező adatot és információt. Ez teljesen érthető, mert mozgóképen nem lehet mindent elmondani vagy megjeleníteni, viszont így a könyvnek és a filmnek más hangulata, hatása van. A végkövetkeztetésük viszont egyezik, azt mindkét változat nagyon jól megfogta és kifejtette, ami nagy közös erény, mert aláhúzza Attenborough életének munkáját.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

A szerző nevével az 1. Aranymosás Irodalmi Válogatón (2012 elején) találkoztam, és annak már bő nyolc éve. Azóta az egyik kedvenc kortárs meseírómmá vált, mert változatos témáival és egyedi látásmódjával mindig képes a megújulásra. Eddig írt boszorkányokról, sárkányról, szuperképességű kisfiúról, tündérekről és a világainkat összekötő átjáróról. Eddig ez utóbbi, A tündérkapu titka (ITT írtam róla) ragadott magával a legjobban. Ennél a mesénél a történet pozitív életszemlélete tette rám a legnagyobb hatást. Emellett nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is képes megszólítani. Erre kitűnő bizonyíték a Macskakő (EBBEN a bejegyzésben írtam róla), ami egy felnőtteknek íródott, két fantáziavilágot felölelő, gyönyörű mesekönyv.

Ilyen előzmények után természetes volt, hogy a Bajban az öreg tölgy című legújabb mesekönyvét is elolvasom. A szerző a Szegedi Tudományegyetemen végzett biológus szakon, ökológia szakirányon. Én is körülbelül akkor jártam ugyanoda, csak Környezettudományi szakra, így személyesen is találkoztunk még az íróvá válása előtt. Tudtam róla, hogy nagyon szereti a természetet, így már nagyon vártam tőle egy természetközpontú mesét, amire a Bajban az öreg tölgy megjelenéséig kellett várnom, de megérte. A fentieken kívül számomra a legjobb ajánlólevél a hátlapon szereplő egyik mondat lett: Vérbeli mesélő, aki szerint egy budapesti lakótelepen is karnyújtásnyira rejtőznek a csodák, csak ki kell nyitnunk a szemünket, hogy meglássuk.

A bejegyzés további részében spoilerek lehetnek!

Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma

Pöttöm Pötty kalandjaival először a VIII. Aranymosás Irodalmi Válogatón találkoztam, és már az a részlet is felkeltette az érdeklődésemet. A meserészletek közül ez lett a kedvencem, így nagyon megörültem, amikor megjelent. A várakozáshoz, majd a későbbi olvasásélményhez sokat hozzátett, hogy részt vettem a decemberi Csillagszóró Könyvkarácsonyon, ahol több mesekönyvvel együtt ez is bemutatásra került, és sok érdekes információ derült ki a kötetről, ami miatt még kíváncsibb lettem rá.

Ilyen előzmények után nagy elvárásokkal vettem kezembe a kötetet, amiknek szinte maradéktalanul megfelelt. Ezt többek közt letisztult, a megcélzott korosztályhoz tökéletesen illő írásmódjával éri el, miközben kalandok közepette játszva tanít. Az élményhez sokat hozzátesznek Imelda Green illusztrációi, amik egyedi ízt adnak ehhez az egyedi hangulatú könyvhöz. Tökéletesen passzolnak az írásmódhoz. A képek fontos momentumokat ragadnak meg, ezért jól kiegészítik a szöveget. Aranyosak, színesek, jó nézegetni őket.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!