2022. január 23., vasárnap

Alex L. Hooper – Monos Anett – M. Z. Chapelle (szerk.): Sssh!

Mivel olvastam már néhány olyan antológiát, amit egy írócsoport hívott életre, elmondhatom, hogy kifejezetten érdekes és izgalmas egy-egy ilyen kötetet elolvasni. Nem csak azért, mert a csoportok összetételétől függően az adott főtéma köré épült történetek nagyon sokszínűek, hanem azért is, mert ezáltal újabb tehetséges írókat ismerhetek meg, akikre érdemes a jövőben is odafigyelni. Nem volt ez másként a Sssh! antológiával sem.

A válogatást a C&H Projects jelentette meg. A kezdeményezést M. Z. Chapelle és Alex L. Hooper szervezte. A csoport is róluk kapta a nevét, a Chapelle és Hooper Projects rövidítéséből jött létre. A Sssh! az első megjelentetett kötetük, 12 szerző 13 novelláját tartalmazza. Az írások a titok témája köré épültek, és a romantikus-erotikus műfajban íródtak. Véletlen találkozások, összefonódó sorsok kusza, máskor fájdalmas vagy épp felemelő, szenvedélyes románcait követhetjük nyomon. A novellák mindegyike más-más világba, helyre vagy korba kalauzolják el az olvasót. Legyen szó a való világról, a képzelet és a valóság határáról vagy éppen egy fantasy háttérről – elég széles a skála. Ez már önmagában is teret adott a főtéma egyedi értelmezésének, a szerzők pedig kiválóan éltek vele.

Mielőtt rátérnék a művekre, írnék egy pár sort a kötet kivitelezéséről. A borító letisztult és egyszerű, mégis sokat sejtető. A fekete-fehér-rózsaszín/lila színhármas nagyon jól mutat együtt, ebből emelkedik ki a cím pirosa, ezáltal rögtön felkelti és a témára irányítja a figyelmet, amire a fedlapon szereplő nőalak is ráerősít. Tökéletes választás volt a kötethez.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Fentebb már utaltam rá, hogy a kötet egy központi téma – a titok – köré épül. Valaki mindegyik történetben rejteget valamit. Ki egy apróságot, ki pedig egy hatalmas horderejű dolgot. Van köztük különleges képesség, de hétköznapi családi titok is, vagy éppen szándékos elhallgatás, ami kiderülve nagyot robban. Mindezek kifejtése közben egy-egy románc kibontakozásának lehetünk a tanúi, amik a romantikától az érzéki szexualitáson át a buja erotikáig sokféle skálán mozognak. Emellett hol komolyak, hol játékosak, hol könnyedek, akárcsak maga a szerelem. A szerzők kiválóan megragadták ennek a túlfűtött érzelemnek a sokféleségét. Mindegyik egy egyedi gondolat, egyedi hang, egyedi ötlet.

Néhány kivételtől eltekintve a megvalósítás is példás. A legtöbb novella alaposan átgondolt, jól megírt, és a gondos szerkesztés is látszik a szövegeken, ugyanis nagyrészt sikerült javítani a hibákat és az elcsúszásokat. Ahol nem, ott egy átgondolás/kisebb átírás megoldhatta volna a problémát. Kifejezetten nagy hibák ugyanis egyik novellában sem akadtak, inkább a kapkodás érződött néhol, vagy az, hogy az adott szerző nem érezte magáénak a neki megszabott terjedelmet. Például akadt olyan novella, aminek lecsapottnak tűnt a vége. Az említettektől eltekintve egy egyenletes ritmusú, jól összeválogatott kötetet kapunk.

A novellákról részletesebben:

Pataki Eszter – Pataki Krisztina: Hóvarázs

A történet az első pár sorával bevonzott. Saját vizsgázás előtti szerencsétlenkedésemre emlékeztetett, bár én helyben tanuló kollégista voltam, így nem kellett másik városba utaznom vizsgázni, de amúgy kb. stimmelt. A fiú szemszöge szintén megérintett, mert huszonévesen nekem is voltak olyan pontok az életemben, amikor azt éreztem, hogy „na, most világgá mennék". Ez szerintem sokaknál előfordul. Ezért tetszett ennyire a novella kiindulópontja és a főszereplők élethelyzetének bemutatása. A két szerzőnek sikerült egy-egy jelenettel lefektetni az alapokat, és ábrázolni a hangulatot. Az alkotópáros tagjai közti dinamika pedig külön rátesz egy lapáttal, ahogy váltogatnak egymás és a két szereplő közt, így a karakterek közti kémia is kitűnően működik. Arról nem is beszélve, mennyire sikeresen összefésülték a szöveget, nem érződik, hogy két külön személy van az írás mögött, a két karakter mégis egyedi hangon szólal meg. Kiválóan működik ez az egymásra rezonáló írásmód.

Ha már a történetnél tartunk, a titok kipattanásáig jót mosolyogtam az egymást kóstolgató, néhol cukkoló szereplőkön és a belső gondolataikon. Aztán a titok kiderülésekor attól féltem, hogy az addig felépült kapcsolatkezdeménynek annyi, mert azért elég nagy horderejű dolog, hogy nem az visz a vizsgára, akivel megbeszéltem a fuvart. Érthető volt Emma kétségbeesése, azonban Balázst is meg tudtam érteni, mert pont a minden mindegy időszakát élte, és kellett valami, ami kimozdítsa. Ebben a szakaszban különösen tetszett, hogy utána nem rögtön borultak egymás nyakába, és onnantól love és happy end, hanem a szerzők hagytak időt a lánynak, hogy feldolgozza a történteket. A lezárás is ennek megfelelően pont jó, finom és tapogatózó, ami valami tartósat indíthat el.

A Hóvarázs összességében engem is elvarázsolt. A szerzők stílusa magával ragadó, a történetvezetés gördülékeny, a történeti ív átgondolt, jól végigvezetett. Mindenképpen olvasnék még az írónőktől, mert szerettem ezt a novellát.

5/5

Lekli Medárd: A Szakember

Olvastam már a szerzőtől novellát, és az emlékeim szerint tetszett. Alapvetően ezzel sem volt gond, mert szeretem az elvontabb, átvittebb értelmű szövegeket, átérezhető a fiatalok vívódása és dilemmája, viszont valami mégis hiányzott. A történetben minden megvolt, ami jóvá tesz egy írást, de mégis hiányérzetem támadt. Jó is volt meg nem is, kaptam is valamit meg nem is. Mégsem állt össze kerek egésszé a fejemben. Csak a valóság és az álom határán egyensúlyozó darabkákat kaptam. A szereplőin keresztül a  szerző megfogalmazta azokat a dilemmákat, amik a jövővel kapcsolatban felmerülhetnek fiatal szerelmesekben, és ezt jól is csinálja, de annyira jelképes és művészi akar lenni, hogy közben elveszik a lényeg, amit igazából ki akarna fejezni. Szövegbeli analógiával élve: nagy is volt a Farkas füle, meg nem is. El is mesélt valamit a szerző, meg nem is.

3/5

Szilágyi Heléna: A Határvidék Úrnője

Igazi, klasszikus hősi fantasy némi romantikus szállal, ami nincs túlmagyarázva, cizellálva, de pont eléggé kibontott, hogy az antológia kiírásának megfeleljen. Ahol kell, szenvedélytől túlfűtött és nem túl finomkodó, amivel illeszkedik a szerző által felvázolt világhoz, a háborús, már-már baljóslatú hangulathoz. A világépítés remek, az információk kiválóan adagoltak, Heléna jól érzékkel vezeti a történet ívét. Pont annyit kapunk a háttérből, amennyi a szöveg megértéséhez és a szereplők helyzetének átérzéséhez szükséges. Minden benne van, amit tudnunk kell, és ezzel jól meg is támasztja a romantikus szálat, ami így szerves részévé válik a történetnek. Emellett figyelemfelkeltő is a novella, mivel olyan érdekes világot mutat be, hogy felkelti  a vágyat a történet folytatása iránt, vagy esetleg egy ebben a világban játszódó regény elolvasására. Ha lenne ilyen, én biztosan vevő lennék rá. Sok lehetőség van még ebben a világban, meg akár ebben a párosban is.

5/5

M. Z. Chapelle: Tükörlelkek

Nehezen találok szavakat, mert annyira a történet hatása alá kerültem. Tira bevezetőjének minden szava igaz, ez egy gyönyörű, szívmelengető, elsőrangúan megírt történet. Olvastam már a szerzőtől novellát, és  az is nagyon tetszett, de a Tükörlelkek még annál is jobban sikerült. Érezhetően fejlődött, jobb lett a karakterábrázolás, a történeti ív, kiforrottabb a stílus, szebb a nyelvezet. Szeretem a valóság és képzelet határmezsgyéjén játszódó történeteket, így ez már a felütéstől kezdve nagy örömmel olvastam. Kiemelkedett a szöveg szimbólumrendszere, amit az írónő kiválóan vitt végig. A lezárás pedig felteszi az i-re a pontot. Egyszerre felemelő és megnyugtató, akárcsak az egész novella.

5/5

Alex L. Hooper: A béklyók mögött

A szememben mindig érdekes egy karakter/történet újraértelmezése, illetve az, ahogy a szerző hozzányúl az ismert témához. Ez ennél a novellánál sem volt másként, legfőképpen azért, mert Lucifer és a Pokol témája egy kimeríthetetlen írói aranybánya. Ábrázolták már sokféleképpen, hol számomra tetszően, hol kevésbé. Egy biztos, minden értelmezés más, mert maga a karakter is megfoghatatlan. Ebben az írásban az emberi oldala mutatkozott meg, egy szenvedélyes férfiként lett ábrázolva, aki a végsőkig képes lenne elmenni a választottjáért. A páros között végig izzott a levegő, noha a szemszögkarakternek csak töredékes emlékei voltak az előzményekről, aminek a miértje hamar egyértelmű volt számomra, de kíváncsi voltam a magyarázatra. Körülbelül erre számítottam, ami némileg csalódás, mert klisés lett a végeredmény. A karakterek közti kémia viszont működött és a töredezett felépítés is illett az alapötlethez.

3,5/5

HoRa: Fecske

Aranyos fantasy történet egy vonakodó hercegről, akinek semmi kedve a lánykéréshez, és ennek megfelelően bujkál és új kalandokat keres. Nagyon megfogott  a nyitójelenet, ahogy fokozatosan építkezve feltárul a háttérvilág, és kiderül a főszereplő motivációja. Közben elindul a cselekmény is, és kibontakozik a novella fő konfliktusa. A világ mellett a karakterek ábrázolása is kitűnő. Pár oldalon mind a herceget, mind Fecskét sikerül bemutatni, élettelivé tenni. Bírtam, ahogy  a két karakter kerülgeti egymást, meg azt is, ahogy az előbbi testőre bosszankodik az ura vakmerősége miatt. Egy szépséghibája mégis van a történetnek: kiszámítható. A végső csavart hamar kitaláltam, mivel elég egyértelműek az utalások. A célul kitűzött végső meghökkenés így teljesen elmaradt.

4/5

Shadow: A zenében szikkadó, szétfolyt életfesték

Az eddig olvasott hét novella közül ez lett a kedvencem. Olyan, akár egy színekbe foglalt gyászének. A szerző az egyes színeken keresztül veszi végig a gyász állomásait, emellett az árnyalatok különböző érzelmi állapotokat is szimbolizálnak, amikhez a cselekmény is igazodik. Mindehhez különösen illik az alkalmazott elrévedő elbeszélő stílus, valamint a mozaikos felépítés. Érzelemfoszlányokból és töredékekből áll össze a novella, miközben a színek hol megélénkülnek a főszereplő által használt vásznon, hol kifakulnak, kiválóan adva át a karakter szenvedését, míg végül eljut odáig, hogy beletörődjön  a szeretett ember elvesztésébe. Megfelelő volt a képzelet és a valóság aránya a történetben. Az író kitűnően ábrázolta a lány múltba dermedését, majd a lassú elmozdulását és végül a továbblépését. A végére nagyon megszerettem  a főszereplőt, sőt nem csak őt, de az elvesztett kedvesét is. Szívbemarkoló és nagyon szerethető írás.

5/5

Sárközi Erika Nilla: Tavaszi zápor fűszere a földnek

A cím telitalálat! Egyszerre nyújt írói ígéretet, és adja meg  a történet hangulatát is. A zápor kifejező hangulatfestő elem a történetben, egyben mozgatórugó is, ráadásul elsőrangúan használja fel  a szerző. A novella igazi érzelmi vihart hagyott maga után, amihez az időjárás is igazodott, alátámasztva  a szereplők között vibráló kaotikus érzéseket. Minden egyes sort átitatott a feszültség, az elfojtott érzelmek és a történet végén kicsúcsosodó és kitörő bánat. Együtt éreztem  a szerelmesekkel és a testvérekkel is, és örültem, hogy  a végén talán elindult egyfajta pozitív változás az életükben, ami talán idővel  a családjukat is megenyhíti. Nagyon érzelmes és rendkívül kifejező írás.

5/5

Czipó Petra: Szerelmünk örök lángja

Ez a novella felemás érzéseket keltett bennem. Egyrészt jól megírt szöveg, amit ügyesen épített fel a szerző, másrészt viszont a téma - az exek véletlenül újra találkoznak, és fellobban a tűz -  nem áll túl közel hozzám, egyébiránt a szerző sorra beleesett az efféle történetek kliséibe. Ezt csak fokozta a gyerek, akiről az apa természetesen nem tudott, meg a barátnő, aki pont azzal a bizonyos pasival jött össze. Mindebből lehetett volna akár valami egyedit is kihozni, de sajnos nem sikerült. Ennek ellenére az írásmód gördülékeny, a szöveg könnyen olvasható és jól kivitelezett, viszont azért a kliséhalmazért nagyon kár, mert nagyban rontja az élményt. Ha a felsoroltakból csak eggyel dolgozik a szerző, akkor talán működött volna, de ilyen halmozottan csak keserű szájízt hagyott maga után, pedig a szerző tud írni.

2/5

Monos Anett: Játsszuk el!

Az előző novellához hasonlóan ez is jól bevált klisékre épül, viszont ezúttal egy olyan csavarral, amitől mégis egyedibbé válik a történet. Ezáltal felülemelkedik a felhasznált elemeken, ezért nemcsak írástechnikailag remek, hanem képes újítani is. Ennek eredményeként egy sodró lendületű szerelmi történetet kapunk, amiben a főszereplő szenvedése és vívódása maximálisan átérezhető, sőt arra is választ kapunk, hogy a szerelem tényleg vak-e. A srác ugyanis egyáltalán nem képes összerakni a miérteket és hogyanokat, amiket mi olvasók az elcsepegtetett információkból könnyedén megtehetünk. Például a bátyja titkára már  a legelején rájöttem, ahogy arra is, hogy Dalma mit érez. Előbbire a kosarazós jelenet, utóbbira a rábeszélős jelenet csak ráerősített. Viszont emberünk olyan vak volt ezekre az ingerekre, és olyan szórakoztató belső monológokkal szenvedett, hogy öröm volt olvasni. A mű kiválóan ábrázolja ezt a fajta reménytelen szerelmet. A sztori egyetlen szépséghibája a kiszámíthatósága, bár ez részben szerintem szándékos írói húzás, tehát nagyrészt érthető.

4,5/5

Estell Ivy: A két kehely próbája

A Bújj - Bújj kötet címadó novellája óta szeretem a szerző stílusát, mert áthatóan ír. A két kehely próbája is megfelelt ennek, noha ebben az író más oldala mutatkozik meg. A fantasy zsánerben kalandozik, ami szintén jól áll neki, sőt ebben a szövegben megmutatkozik, hogy világépítésben is kitűnő, nemcsak atmoszférateremtésben, emellett élő, lélegző karaktereket alkot. Mindezt úgy, hogy alapvetően nem is a karaktereire, hanem inkább a cselekményre koncentrál, mégis képes mélyrehatóan ábrázolni őket. Ezért átérezhetővé válik a vívódásuk, epekedésük és egymás iránti szerelmük. A végén pedig velük együtt sóhajtottam fel, és örültem a szerelmük beteljesedésének. Újabb kedvencet avattam. Sok ilyet még!

5/5

Alex L. Hooper: OdOn

A nyitójelenet tökéletes, maga a nagybetűs erotika. Pezsgő és izgató, kifejezetten erős kezdés. Különösen illett hozzá a férfi szemszög, bár ez az egész történetre is áll. A szerző jól fogta meg a főszereplő gondolatait, és adta át az érzéseit. Az alapötlet, a telefonos app miatt pedig az összhatás modern, és a beépítése is nagyon természetes. A két karakter újratalálkozása a szenvedélyes éjszakájuk után pedig sorsszerű. Különösen jó húzás volt, hogy a találkozás nem véletlenül az utcán vagy egy szórakozóhelyen, hanem egy hivatalos helyzetben történt, amikor nem adhattak hangot a döbbenetüknek. Annál  a jelenetnél szinte sistergett  a monitor  a feszültségtől. Kiváló a feszültséggel teli atmoszféra. Örültem neki, amikor végre elindult valami közöttük, de aztán hirtelen vége lett a szövegnek, mintha elvágták volna, amitől leírhatatlan hiányérzet hasított belém. Folytatásért kiált, amit valószínűleg sosem kapunk meg. Ilyen formában félbehagyottnak érzem, olyan, mint egy félkész regény folytatás nélkül maradt prológusa. Kár  a végéért, mert ha rendes lezárás kap, kedvenc lesz, de így keserű szájízt hagyott maga után.

3,5/5

M. Z. Chapelle: A lány, aki kívánni sem mert

A szerző a kötetben szereplő másik novelláját, a Tükörlelkeket is nagyon szerettem, de ez még azon is túltesz. A téma hasonló, ebben is a képzelet és a valóság keveredik a jelen és a múlt sajátos keverékébe zárva. Az egész történet olyan, mint egy időburok, mintha megrekedne az idő abban a kertben/kúriában. Az egyik lánynak börtön, a másiknak menedék a valóság elől. A megfogalmazás finom, áthatja egyfajta kecsesség, olyan, mint maga Adele, de ugyanakkor a szenvedély is, amit Gwen testesít meg. A kettő keveredik, ahogy egymásra rezonálnak, akárcsak a való világ is az álommal. Különösen tetszett a hangulatok változása, illetve ahogy a ház állapotának leromlása jelezte az idő múlását. Kiváló hangulatfestő elem, egyben az elmúlás szimbóluma. Kettejük szerelmének ábrázolása egyszerre gyönyörű és szívbemarkoló, amire a ház és a kert változása is ráerősít. Az első szótól az utolsóig minden a helyén van ebben a szövegben. Imádtam minden sorát.

5/5

A Sssh! antológia összességében csaknem kiváló első próbálkozás. Színes témafeldolgozás és egyedi írói hangok jellemzik a kötetet, amiket csak néhol tör meg egy-egy gyengébb próbálkozás. De még ez utóbbiak is hordoznak magukban értéket, éppen csak egy kis átdolgozásra szorulnak, amihez minden lehetőséget megtalálnak ebben a lelkes csoportban. Remélhetőleg olvashatok még történeteket a C&H Projects-től, mert nagyon jó a kezdeti irány, ezért kíváncsian várom a folytatást.

A kötetet mindenképpen ajánlom a romantikus-erotikus történetek kedvelőinek, mert sokféle történetet találhatnak a kötetben az érzékitől a komolyabb témákat feldolgozókig. Emellett sokféle írói stílus és háttérvilág (a való világtól a fantasyig) jelenik meg a művekben, így mindenki megtalálhatja közülük a neki tetsző történetet.

Az e-könyvet a C&H Projects jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

Értékelés: 4


 

 


 

 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése