Borítóleleplezés #82 – Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue - Vörös, fehér és királykék (filmes borítós)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék című könyvének filmes borítós kiadása, ami a Rubin pöttyös sorozatban érkezik.

 

Íme, a Rubin pöttyös kötet borítója!

Bartos Zsuzsa: Töredezés

Bartos Zsuzsára még Aranymosás Irodalmi Válogatón figyeltem fel, amikor a negyedik pályázatra kikerültek a debütáló regénye, az Alkonyőrzők (erről a kötetről ITT írtam) részletei. Általa új hang mutatkozott be a magyar fantasztikumban, egyedi látásmódjával úgy írt a jövőről, hogy az mégis a jelenünknek, nekünk, a mi társadalmunkról és annak problémáiról szólt. A ma emberének próbál valamiféle tükröt tartani képzelt eseményeken keresztül, de mégis valóságosan. Ez tette az Alkonyőrzőket máig az egyik legemlékezetesebb olvasmányélményemmé.

Ezt a vonalat folytatja a szerző második regénye, a Töredezés is. Fokozatosan rajzolódik ki egy lélegző, minden részletében kidolgozott sci-fi világ, amibe az író határozott tudatossággal vezeti be az olvasót. Kiválóan adagolja az információkat, hogy minden fejezetre maradjon valamilyen érdekes világépítési apróság, adatmorzsa vagy fordulat, amivel képes folyamatosan fenntartani a figyelmet, és meglepetést okozni. A történet ugyan nem pörög ezer százalékon, mert hagy időt az érzelmek és az események kibontakozására, de egy percre sem ül le, sőt, ezek a lassabb, elmélkedősebb részek adják a kötet velejét, erre épülnek a nyomozási és az akcióelemek. Jó volt elmerülni ezekben az elgondolkodtató részekben, mert fejben tovább szőhettem a szerző által elhintett gondolatokat.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Szemezgető #27 – A GABO és Ciceró Kiadó augusztusi-szeptemberi megjelenései (2023)

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a GABO Kiadó és a Ciceró Könyvstúdió augusztusi-szeptemberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között található meseregény, szakácskönyv, sorozat folytatás, életrajzi regény és újra kiadás is.

Szemezgető #26 – A 21. Század Kiadó olvasmányok nyárra (2023)

A mostani szemezgető bejegyzésben a 21. Század Kiadó nyári megjelenései közül válogattam. A bejegyzésben szereplő regények által az érzelmek új vidékére és csodás országok tájaira utazhatsz. A habkönnyűnek tűnő történetek azonban rafináltak, akár a legtöbb jól megírt chicklit: megtanítanak továbblépni, kiállni önmagadért, újraértelmezni a kapcsolataidat, és még jól is szórakozol az olvasásuk közben.

Szemezgető #25 – Könyvmolyképző Kiadó augusztusi megjelenések (2023)

A mostani Szemezgető rovatban a Könyvmolyképző Kiadó augusztusi megjelenései közül válogattam. A könyvek között van romantikus és életrajzi könyv is.

Szilágyi Heléna: Diabolika

Nem könnyű összeszedni a gondolataimat a könyvről, mert nagyon nehezen rázódtam bele a Diaboloka világába. Az eleje elsőre nem igazán rántott be, többször újra is kezdtem a kötetet, mire úgy a századik oldal környékén jött egy pont a történetben, ahonnan gördülékenyen, és a folyamatos időhiány ellenére elég gyorsan elolvastam a kötetet. Valahol az első rész vége felé ugyanis bekövetkezett a szövegben egy ritmusváltás, illetve ezzel együtt az is érződött, hogy a szerző onnantól kezdve talált rá az igazi hangjára.

Az viszont az első negyed javára írandó, hogy rögtön beindul a cselekmény és a történések közepette kirajzolódik egy ismerős lényeket mozgató, mégis egyedi dark fantasy világ, ami nem nélkülözi a horror elemeit sem. Ez utóbbiakat a szerző képes úgy belecsepegtetni, hogy nem válnak öncélúvá, ugyanakkor kellően felpörgetik a parafaktort.

Ugyanakkor akadtak a könyvnek olyan aspektusai, amik rontották az élményt. Az egyiket már érintettem: a történet eleje, ami nehezen rántott be. Továbbá a karakterek, az ő személyiségjegyeik, viselkedésük néhol túl lett tolva, és már-már karakteridegenné váltak. Illetve némely fejezet, főleg a vége felé nagyon elkapkodottnak tűnt, főleg a regény ráérősen hömpölygő elejéhez és közepéhez képest. Így ugyan a történeti ív megvan, mind az érzelmi, mind a cselekményív elvarrásra került, de közben meg-megakad néhol, ami majdnem szétveti a szövegkohéziót. Azért csak majdnem, mert a szerző valahogy mégis képes egyben tartani a történetet. Ekképp pedig a hibái ellenére is egy élvezhető fantasy sztori kerekedik ki belőle.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Szerkesztői #1 – A rovatról röviden

Sokat gondolkoztam, vajon hogyan indítsam útjára ezt a rovatot, illetve leginkább azon, mégis mikor. Érdemes-e viszonylag az elején, vagy még várjak vele? Aztán sok töprengés után végül arra jutottam, hogy három elvégzett  és egy folyamatban levő modullal elindítom a rovatot.

A rovat indításának apropója ugyanis az, hogy múlt év végén jelentkeztem a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolájának szerkesztői kurzusára (a részletes leírás az Aranymosás oldalán ITT olvasható), a Szövegkertészet szerkesztői kurzusra. Ez a képzés a KMK-nál minden más képzésükkel együtt megszűnt, de az első modult még itt végeztem el. A második modultól (Stilisztikai alapozó) Varga Bea új műhelyében, a Tehetség Íróstúdió Modern Szerkesztőképzésében folytattam a képzést.

Eltűntem? – Avagy miért nincsenek bejegyzések a blogon?

A címben feltett kérdésre a válasz: nem. Nem tűntem el, itt vagyok, csak jelenleg más köti le a kreatív energiáimat. Egy több modulból álló képzésre járok, ami már régóta dédelgetett álmom volt, és most úgy néz ki, valóra válik.

Mi is ez?

Borítóleleplezés #81 – Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Luxen 1.) és Ónix (Luxen 2.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Jennifer L. Armentrout Luxen-sorozata első két részének újra kiadása, az Obszidián és az Ónix, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik új borítókkal.

 

Íme, a két Vörös pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #80 - Amy Harmon: The Queen and the Cure - A királyné és a gyógyír

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Amy Harmon legújabb regénye, a The Queen and the Cure - A királyné és a gyógyír, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

 

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság

Negyedjére olvastam a szerzőtől, korábban az Egyesülés-trilógia fordult meg a kezemben, amikről ITT, ITT és ITT írtam. E hármas közös jellemzője, hogy ugyan az ötlet kivitelezése vagy a történet kidolgozottsága nem volt éppen a toppon, ennek ellenére mégis megszerettem Scalzi stílusát. Ez elsősorban a humorának és annak köszönhető, hogy kitűnő horgokat alkalmaz a műveiben, amitől szinte letehetetlenek, emellett mestere a váratlan fordulatoknak is. Csavarokban A Kaidzsú Állatvédő Társaságban sincs hiány, ahogy kapkodásból sem. Ugyanis a szerző nem csak remek dramaturg, de sajnos abban is páratlan, hogy a leadási határidő előtt egy-két hónappal rántsa össze a regényeit, ami A Kaidzsú Állatvédő Társasággal sincs másként. Ez utóbbi sajnos látszik a végeredményen, mert semmit nem fejlődött a fentebb említett trilógiája óta. Ugyanazok a hibák jönnek ki ennél is, mint azoknál, ennek ellenére mégis bátran mondhatom, hogy ezúttal is jól szórakoztam, szerettem a karaktereket, a humort, néhol még a világépítése is rendben volt, viszont érződött rajta az is, hogy nincs a helyén, lett volna mit csiszolgatni rajta. Szóval még mindig várok egy olyan könyvet a szerzőtől, amire több időt szánt. Nagyon remélem, hogy már nem kell sokat, mert még mindig állítom, hogy tudhat valamit, mert székhez tud szegezni, de valahogy mégis kevésnek érzem. Ennél sokkal többet nézek ki belőle. 

Sam Sykes: Seven Blades in Black

A könyvet eredeti nyelven olvastam, ezért az értékelésben előforduló magyarított elnevezések tőlem származnak, mert a könyvnek nincs hivatalos fordítása.

Szeretem a kevert műfajt, mert ha az író jól csinálja, akkor valami egyedi jöhet létre az elsőre kuszának tűnő egyvelegből. Máskor viszont elveszik a lényeg, így a próbálkozás sikertelen. Saykes regénye szerencsére inkább az előbbi tábort erősíti. Jól ötvözi a fantasyt a westernnel (néhol spagettibe hajlik) és a road movie életérzéssel, továbbá némi sci-fi beütéssel is megfűszerezi (portálok), csak úgy az íze kedvéért. Emellett némi grimdarkot is tartalmaz, a főhőse révén. Sal ugyanis az antihősök mintapéldánya.

A kötet mágiarendszere egyedi, a stílusa szabadszájú, ahogy az ebben az alzsánerben megszokott. Bár néhol már-már költőien szép a nyelvezet, ami egy kis plusz tesz hozzá ehhez.

Egyenletes az információadagolás, az író fokozatosan vezet be a világába, a szereplő útja során fejezetről-fejezetre tárul fel előttünk egy új, háború dúlta világ. Ezáltal az történeti ív seholsem törik meg, határozott ívet alkot. Ezt segíti elő a mesélő narráció is. Emellett a főhős révén nagyon szórakoztató, nagyon bírtam Sal stílusát.

A fentiek alapján a Seven ​Blades in Blacknek egy tökéletes regénynek kellene lennie, de koránt sincs így. Az egyedi elemek mellett a szerző felvonultatja az összes klisét, amit a fentebb felsorolt zsánerek felvonultathatnak egy regényben, lelkileg megzuhant főhős, akit a barátai elárultak, bosszúhadjárat, és még sorolhatnám napestig. Az is látszott, hogy sok minden hatott rá, nem egy anime, film, könyv ráhatása beköszönt, ami nem baj, de egy idő után kezdett sok lenni, bár szerencsére sikerült ezeket megfűszereznie a saját elképzeléseivel, ami miatt azért egy nagyon is fogyasztható és szórakoztató elegy jött létre.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!