2020. november 29., vasárnap

Philip K. Dick: Emlékmás

Ez volt a harmadik könyvem PKD-től, és mindegyikre igaz, hogy a szerzőnek zseniális ötletei vannak, amiket egyedi látásmódjával, jellegzetes stílusban valósít meg. Ez közös jellemzője a Figyel az ég című regénynek (ITT írtam róla), a Lenn a sivár földön c. novellás kötetnek is (amiről a cikk ITT olvasható) és az Emlékmásnak is.

A Lenn a sivár földön novelláskötethez hasonlóan ez a válogatás is a sci-fi zsáner széles skálájából merít mind a főhősök, mind az ötletek, mind pedig a végkövetkeztetések tekintetében. Viszont mindben közös a magas minőség és az egyedi hangulat. Mind a tizenkét történet egy-egy külön kis világot alkot, amikben megmutatkozik egy-egy szelet Dick lenyűgöző fantáziájából. Abban talán némileg elmarad a fentebb említett novelláskötettől, hogy nem olyan erőteljes a kötet összhatása, sőt némelyik írás (Apáink hite, A sors kereke) nem igazán hagyott bennem maradandó nyomot, illetve nem kötöttek le eléggé vagy már-már túlbonyolítottak voltak az ízlésemnek (Különvélemény). Viszont jócskán akadt kedvencem is : Az utód, A Megőrzőgép, Második változat, a Szuvenír vagy éppen a Mi az ember?

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

A tizenkét novella közül hat ebben a kötetben jelent meg először, viszont a másik hat már mind ismert a magyar olvasóközönség számára, az Emlékmás, a Sorsügynökség, a Különvélemény pedig a filmeseket is megihlették. Ebből látszik, hogy Dick munkásságának nem csak a zsánerirodalomra, hanem az egyéb művészetekre is nagy hatása van. A Különvéleményből például olyan nagy hatással volt rám a film, hogy sokkal jobban átjött, mint az írott változat. Ez kis csalódás volt számomra. Viszont az Emlékmás eredetijénél a szöveg fényévekkel lekörözi nálam bármelyik filmváltozatott, mert így sokkal jobban átjött, mit szeretett volna Dick átadni vele.

A bevezetőben már említettem a témák sokrétűségét. Az ötletek skálája egészen a dimenzióutazástól (Prominens szerző) a Mars kolonizáláson át (Szuvenír, Emlékmás, Hazárdjáték) az ember mibenlétéig (Második változat, Mi az ember?, Az utód) terjed. Szinterük, ahogy ezt Dicknél megszokhattuk, az emberi elme, az egyes szereplők különböző szituációkba taszítása és a reakcióik leírása. Bizonyos szinten pszichiátriai esttanulmányoknak is tekinthetők, mert a szerző tulajdonképpen az emberi viselkedés megértésével is kísérletezik. Fantáziája izgalmas, de mégis félelmetes világokat alkot, amiben az a legijesztőbb, hogy egyes elképzelései valóra váltásához már a valóságban is nagyon közel járunk, elég csak Elon Muskra és a SpaceX-re vagy a japán emberszerű robotmunkásokra gondolnunk.

Némelyik novellában az említett főbb vezérfonalak mellett érződik a hidegháború hatása is, a megsemmisüléstől való félelem. Általuk némiképp egy nem amerikainak is átérezhetővé válik, hogyan gondolkodtak, mit éreztek akkoriban az emberek, és legfőképpen az, hogy mitől féltek. Az írások többségéből leginkább a halálfélelem és az idegenektől való rettegés érződik, ami ’60-as években egyáltalán nem volt szokatlan. Ennek legmarkánsabb példája a Szuvenír című novella, ahol annak ellenére, hogy tudat alatt az emberek tisztában vannak vele, hogy ez lehetetlen, mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy a Föld nem lett teljesen az idegenek martalékává, hogy a háború után még maradt belőle valami, mert az elméjük képtelen lenne elviselni az igazságot. E novella végkövetkeztetése nálam nagyon betalált.

Egy másik kiemelt téma az ember mibenléte. Ezen vezérfonalat használják Az utód, a Mi az ember? és a Második változat című novellák, melyek közül a legelgondolkodtatóbb, és ezzel együtt számomra a leghatásosabb Az utód című történet lett. A történet alapötlete szerint a gyerekeket nem a szüleik, hanem robotok nevelik, mondván az emberi kapcsolatok rossz hatással lennének a korai fejlődésükre. Viszont a történetben az apa ezt nem tudja elfogadni, és mindenáron találkozni szeretne a fiával. Érdekes volt látni, hogy a robotok által érzelemmentesen nevelt gyerek mennyire felnőttesebben viselkedett, mint az érzelemdús apa, aki már-már gyereknek tűnt mellette. Ez  akontraszt és ahogy Dick megjeleníti mély nyomokat hagyott bennem.

Az Emlékmás összességében egy jó válogatás, amit gyengít, hogy a nagyhatású darabok mellé kevésbé erőteljes alkotások is bekerültek, ezáltal nem egyenletes a kötet színvonala. Viszont néhány történetnél Dick ismét remekel, és ezeknél kiütközik az írói zsenialitása.

Dick rajongóknak mindenképp ajánlom ezt  a kötetet is, viszont akik most ismerkednének az íróval, azoknak először inkább a másik novelláskötetét, a Lenn a sivár földönt ajánlanám, mert az sokkal jobban tükrözi az író munkásságának igazi színvonalát.

 

Értékelés: 3,5


 


 

 

----


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ez a bejegyzés, nagyjából neked is azok novellák tetszettek, amik nekem is :) Köszi a Lenn a sivár földön ajánlását, nem is tudtam, hogy az is novelláskötet :) Dicktől jobban bejönnek a rövidebb történetek, a regényei nem annyira működnek nálam :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Szívesen :) Dicknek szerintem is jobbak a rövidebb történetei. A Lenn a sivár földönt meg tényleg ajánlom. Meg ha már novellák, akkor Bradburyt ajánlom, Az illusztrál ember nagyon jó tőle. Itt írtam róla: https://smokingbarrels.blog.hu/2019/10/30/konyvkritika_ray_bradbury_az_illusztralt_ember

      Törlés
    2. Köszi :) Megkaptam idén az Októberi vidéket, amit stílusosan őszre terveztem, csak elcsúsztam.

      Törlés
    3. Az Októberi vidéket még nem olvastam, de tervben van, hogy egyszer beszerzem a könyvet.

      Törlés

Kövess E-mailen is!