Az
írónő Winie történeteivel megszeretette velem a steampunkot, így nem volt
kérdés, hogy valamikor a Végtelen horizontot is beszerzem, és elolvasom. Ami
rögtön feltűnt, hogy Winie világához képest Becky világa egy sokkal
összetettebb világ, erősebb háttérvilággal, részletesebb kidolgozással. Ezt a
sokkal nagyobb terjedelem is lehetővé tette, ami által jobban ki tudott
bontakozni a szerző. A stílusa ugyanolyan közvetlen, mint amit a Winie
történeteknél már megszoktam, hősnője itt is talpraesett, és egyik kalandból
keveredik a másikba. A többi szereplő jól kiegészíti. A férfi karakterek is jól
megírtak, talán még némiképp jobban is, mint a női karakterek, ami a Winie
történeteknek is erőssége. Ami a Végtelen horizontnál annyira nem talált be nálam, az
a történet, valahogy nem fogott meg annyira, mint a szerző másik sorozata. A háttérvilágnak jót tett ugyan a
nagyobb terjedelem, de a cselekménynek annyira nem. Némiképp túlnyújtottnak
éreztem. A másik, ami már jobban zavart azok az elgépelések, a Winie-ben is
voltak, de ott elhanyagolható számban ehhez képest. Igazából ezek általában nem
zavarnak, ha minimális mennyiség van belőlük, de itt a terjedelemhez képest sok
volt, így nem tudtam rajta egyszerűen átsiklani. Egy korrektúrakört elbírt
volna még a szöveg.
A
Géplélek óta szeretem az alternatív történelmi világokat, mert nagyon izgalmasnak
tartom, hogy az adott szerző mit hoz ki az ötletéből. A Prológusban felvázolt
alapötletet nagyon érdekesnek találtam, és jól is építkezett rá a szerző.
Különösen tetszettek a technológiai leírások, az új világ működésének leírása.
Bevallom ez néhol jobban foglalkoztatott, mint maga a cselekmény, mert olyan
jól írta meg ezeket a részeket a szerző. A cselekmény ugyanis, ahogy fentebb
már utaltam rá, túl sok kalanddal operál, túlságosan elnyújtja a szerző a történetet.
Annak ellenére is ezt éreztem, hogy a cselekménypanelek logikusan épülnek
egymásra, és mindnek helye van a történetben. Csak nekem kicsit már sok volt.
Akik
nagyon sokat javítanak az összképen, és akik miatt még a cselekmény
túlnyújtásán is nagyrészt felül tudok emelkedni, azok a karakterek. Már a Winie
történetekben is jól bánt a karakterekkel a szerző, de itt ez még jobban
érződik. Sokkal mélyebbek, kidolgozottabbak, bár ez a háttérvilág végett
szükséges is. Akik a kedvenceim lettek: Becky, Mabel, Juniper és Duke. Közülük
nem nagyon tudok választani, mert mindegyikük nagyon eltalált karakter. Jó volt
még Nick is, de őt Becky mellett nem éreztem annyira erősnek.
Összességében
nagyon jót szórakoztam olvasás közben, annak ellenére is, hogy néha túlságosan
pörgött a történet, és el volt nyújtva.
Vivien
Holloway rajongóknak mindenképpen ajánlom ezt a könyvet is, ha még nem olvasták,
valamint azoknak is, akik szeretik vagy érdeklődnek a steampunk iránt, vagy
szeretik az alternatív történelemben játszódó kalandos történeteket.
Értékelés: 3,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése