2018. december 4., kedd

Vivien Holloway: Végtelen ​horizont


Az írónő Winie történeteivel megszeretette velem a steampunkot, így nem volt kérdés, hogy valamikor a Végtelen horizontot is beszerzem, és elolvasom. Ami rögtön feltűnt, hogy Winie világához képest Becky világa egy sokkal összetettebb világ, erősebb háttérvilággal, részletesebb kidolgozással. Ezt a sokkal nagyobb terjedelem is lehetővé tette, ami által jobban ki tudott bontakozni a szerző. A stílusa ugyanolyan közvetlen, mint amit a Winie történeteknél már megszoktam, hősnője itt is talpraesett, és egyik kalandból keveredik a másikba. A többi szereplő jól kiegészíti. A férfi karakterek is jól megírtak, talán még némiképp jobban is, mint a női karakterek, ami a Winie történeteknek is erőssége. Ami a Végtelen horizontnál annyira nem talált be nálam, az a történet, valahogy nem fogott meg annyira, mint a szerző másik sorozata. A háttérvilágnak jót tett ugyan a nagyobb terjedelem, de a cselekménynek annyira nem. Némiképp túlnyújtottnak éreztem. A másik, ami már jobban zavart azok az elgépelések, a Winie-ben is voltak, de ott elhanyagolható számban ehhez képest. Igazából ezek általában nem zavarnak, ha minimális mennyiség van belőlük, de itt a terjedelemhez képest sok volt, így nem tudtam rajta egyszerűen átsiklani. Egy korrektúrakört elbírt volna még a szöveg.


  
A Géplélek óta szeretem az alternatív történelmi világokat, mert nagyon izgalmasnak tartom, hogy az adott szerző mit hoz ki az ötletéből. A Prológusban felvázolt alapötletet nagyon érdekesnek találtam, és jól is építkezett rá a szerző. Különösen tetszettek a technológiai leírások, az új világ működésének leírása. Bevallom ez néhol jobban foglalkoztatott, mint maga a cselekmény, mert olyan jól írta meg ezeket a részeket a szerző. A cselekmény ugyanis, ahogy fentebb már utaltam rá, túl sok kalanddal operál, túlságosan elnyújtja a szerző a történetet. Annak ellenére is ezt éreztem, hogy a cselekménypanelek logikusan épülnek egymásra, és mindnek helye van a történetben. Csak nekem kicsit már sok volt.

Akik nagyon sokat javítanak az összképen, és akik miatt még a cselekmény túlnyújtásán is nagyrészt felül tudok emelkedni, azok a karakterek. Már a Winie történetekben is jól bánt a karakterekkel a szerző, de itt ez még jobban érződik. Sokkal mélyebbek, kidolgozottabbak, bár ez a háttérvilág végett szükséges is. Akik a kedvenceim lettek: Becky, Mabel, Juniper és Duke. Közülük nem nagyon tudok választani, mert mindegyikük nagyon eltalált karakter. Jó volt még Nick is, de őt Becky mellett nem éreztem annyira erősnek.

Összességében nagyon jót szórakoztam olvasás közben, annak ellenére is, hogy néha túlságosan pörgött a történet, és el volt nyújtva.

Vivien Holloway rajongóknak mindenképpen ajánlom ezt a könyvet is, ha még nem olvasták, valamint azoknak is, akik szeretik vagy érdeklődnek a steampunk iránt, vagy szeretik az alternatív történelemben játszódó kalandos történeteket.

Értékelés: 3,5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!