2018. december 11., kedd

Vivien Holloway: Vérvörös ​horizont


A Végtelen horizont nem tetszett annyira, mint a Winie kötetek, így a Vérvörös horizonttól sem vártam kiemelkedőt. Viszont már az első oldalakon kiderült, hogy tévedtem, mert úgy éreztem, hogy itt a szerző visszatalált önmagához, és a valódi közegéhez, a novellákhoz. Faltam minden sorát, teljesen belemerültem az általa kitalált világra, ami a Végtelen horizontra annyira nem volt elmondható. Jó volt olvasni ezt a két novellát, amik tovább tágították a regényből már megismert világot, egyszerre nyújtva előzményt és folytatást. Mindkét novella tovább árnyalja a karaktereket, főleg Beckyt, Nicket és Junt. Részletesebb betekintés enged a motivációikba. A Végtelen horizontból megismert világ hangulatát is jól visszahozza, talán még jobban is. Annak ellenére, hogy rövidebb a terjedelem, jobban elidőzik bizonyos részleteken, lassabb folyású, így jobban el tudtam merülni a két történetben. A kisebb terjedelmet itt most sokkal többnek éreztem. A második novellát olvastam volna sokkal tovább is.




Táguló horizont

Ami először eszembe jutott a novelláról, hogy tökéletesen illik hozzá a cím. Legalábbis Becky szempontjából mindenképp, mert egy kis időre kikerül a megszokott közegéből, és még egy új ismerőst is szerez. Igaz, hogy ez a találkozás nem éppen szerencsés a számára, és jól előre vetíti, hogy mi fog történni a Végtelen horizontban. Vagyis annak alapkonfliktusa már itt jól látszik, jó előzményt kerekített hozzá ezzel a novellával a szerző. Jobban kibomlanak ebben a történetben a miértek, amiket a regényben csak érintőlegesen tudunk meg. Valahogy ennek a hangulata is jobban megfogott, talán azért, mert a novella az író igazi közege. A szereplőkről is többet megtudunk, főleg Nicket árnyalja jobban az írónő, de Beckyt is még közelebb hozza az olvasóhoz a Duke-hoz fűződő kapcsolata által. Junt emelném még ki, aki itt is hozza a formáját. Neki van egy fajta rámenős stílusa, ami már a regényben is bejött. A többi mellékszereplő felvillantásának is nagyon örülten, főleg Jerrynek és Leslie-nek. Jó színesítő elemek voltak a történetben. Garrahy pedig továbbra is kegyetlen, és ehhez elég tőle pár mondat az egész novellában, hogy elhiggyem róla. Jól megírt karakter ő is. Amit kissé hiányoltam, hogy a világ hátteréhez viszont semmit nem tesz hozzá, szinte ugyan azt ismétli meg, amit a Végtelen horizontban.


Vérvörös horizont

Ennél a novellánál is először a címet emelném ki. Többféleképpen is értelmezhető: az egyik, hogy Junnak vörös rasztái vannak, a másik a végén szereplő egyik mondatból ered, ez amolyan szó szerinti értelmezés, és a harmadik az, hogy ebben a novellában azért folyik a vér. Ez Juniper habitusából adódóan nem is meglepő, hamar eljár a keze, viszont tetteinek zöme a helyzetéből adódóan szükséges, és jól is csinálja, amit kell. Ő az a karakter, aki már a Végtelen horizontban nagy kedvenc volt. ebből kifolyólag ez a novella jobban is tetszett a Táguló horizontnál. Jun karaktere jobban is illett a szerzőhöz, mint Becky. Akit még a karakterek közül megemlítenék, az Gerald, akit már a regényben megkedveltem, és itt most ő is árnyalódott egy kicsit. Kár, hogy nincs ennek a szálnak folytatása, mert olvasnék Juniperékről egy hosszabb történetet.

Értékelés: 5



----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!