A
Végtelen horizont nem tetszett annyira, mint a Winie kötetek, így a Vérvörös
horizonttól sem vártam kiemelkedőt. Viszont már az első oldalakon kiderült,
hogy tévedtem, mert úgy éreztem, hogy itt a szerző visszatalált önmagához, és a
valódi közegéhez, a novellákhoz. Faltam minden sorát, teljesen belemerültem az
általa kitalált világra, ami a Végtelen horizontra annyira nem volt elmondható.
Jó volt olvasni ezt a két novellát, amik tovább tágították a regényből már
megismert világot, egyszerre nyújtva előzményt és folytatást. Mindkét novella
tovább árnyalja a karaktereket, főleg Beckyt, Nicket és Junt. Részletesebb
betekintés enged a motivációikba. A Végtelen horizontból megismert világ
hangulatát is jól visszahozza, talán még jobban is. Annak ellenére, hogy
rövidebb a terjedelem, jobban elidőzik bizonyos részleteken, lassabb folyású,
így jobban el tudtam merülni a két történetben. A kisebb terjedelmet itt most
sokkal többnek éreztem. A második novellát olvastam volna sokkal tovább is.
Táguló
horizont
Ami
először eszembe jutott a novelláról, hogy tökéletesen illik hozzá a cím.
Legalábbis Becky szempontjából mindenképp, mert egy kis időre kikerül a
megszokott közegéből, és még egy új ismerőst is szerez. Igaz, hogy ez a
találkozás nem éppen szerencsés a számára, és jól előre vetíti, hogy mi fog
történni a Végtelen horizontban. Vagyis annak alapkonfliktusa már itt jól
látszik, jó előzményt kerekített hozzá ezzel a novellával a szerző. Jobban
kibomlanak ebben a történetben a miértek, amiket a regényben csak érintőlegesen
tudunk meg. Valahogy ennek a hangulata is jobban megfogott, talán azért, mert a
novella az író igazi közege. A szereplőkről is többet megtudunk, főleg Nicket
árnyalja jobban az írónő, de Beckyt is még közelebb hozza az olvasóhoz a
Duke-hoz fűződő kapcsolata által. Junt emelném még ki, aki itt is hozza a
formáját. Neki van egy fajta rámenős stílusa, ami már a regényben is bejött. A
többi mellékszereplő felvillantásának is nagyon örülten, főleg Jerrynek és
Leslie-nek. Jó színesítő elemek voltak a történetben. Garrahy pedig továbbra is
kegyetlen, és ehhez elég tőle pár mondat az egész novellában, hogy elhiggyem
róla. Jól megírt karakter ő is. Amit kissé hiányoltam, hogy a világ hátteréhez
viszont semmit nem tesz hozzá, szinte ugyan azt ismétli meg, amit a Végtelen horizontban.
Vérvörös
horizont
Ennél
a novellánál is először a címet emelném ki. Többféleképpen is értelmezhető: az
egyik, hogy Junnak vörös rasztái vannak, a másik a végén szereplő egyik
mondatból ered, ez amolyan szó szerinti értelmezés, és a harmadik az, hogy ebben
a novellában azért folyik a vér. Ez Juniper habitusából adódóan nem is meglepő,
hamar eljár a keze, viszont tetteinek zöme a helyzetéből adódóan szükséges, és
jól is csinálja, amit kell. Ő az a karakter, aki már a Végtelen horizontban
nagy kedvenc volt. ebből kifolyólag ez a novella jobban is tetszett a Táguló
horizontnál. Jun karaktere jobban is illett a szerzőhöz, mint Becky. Akit még a
karakterek közül megemlítenék, az Gerald, akit már a regényben megkedveltem, és
itt most ő is árnyalódott egy kicsit. Kár, hogy nincs ennek a szálnak
folytatása, mert olvasnék Juniperékről egy hosszabb történetet.
Értékelés: 5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése