Végig úgy éreztem, hogy Jakupcsek Gabriella velem szemben ül és mint egy barátnő mesél az életéről. Végig közvetlen, csicsergős a stílus, ami azonnal behúzza az olvasót. Ez a könnyedség végig kitart, legyen szó akár a változókor nehézségeiről, vagy éppen a test változásairól. Emiatt még a nehezebb témák is könnyebben befogathatóvá válnak. Ebben az is segít, hogy minden fejezet végén Gabriella személyes tapasztalatai kiegészülnek egy-egy szakember által írt ismertetővel az adott témában. Ezek még jobban árnyalják a képet. A kettő együtt pedig egy tartalmas és szórakoztató elegyet alkot, ami megmutatja, mi is az A napos B oldal.
Ráadásul a fejezetek végén Minimálprogram címen összefoglalók zanzásították az adott témát és a kifejtett javaslatokat, amiket kifejtett. Ezeknél különösen tetszett, hogy az arany középútra törekedett. Mégsem hatottak listaként, inkább lelkesítik az olvasót, hogy merjen kipróbálni új dolgokat, vagy ne féljen a változástól.
Hidd el nekem, tényleg van élet a negyven után! Elmúltam hatvan, szóval csak tudom. Persze nem mondom, hogy az elmúlt két évtized sétagalopp lett volna. És a következők is bőven tartogathatnak nehézségeket, mégis azt mondom, a B oldal igenis lehet napos.
Hőhullámok, váratlanul felszaladó kilók, pánikroham a próbafülkében, helló helyett csókolom, egyre több fiatalabb és egyre kevesebb idősebb kolléganő a munkahelyen. Ugye ismerős?
Sok a kérdőjel, és a legtöbb épp önmagaddal kapcsolatos. Ez a könyv azért született, mert azt hiszem, tudom, mit érzel, tudom, min mész keresztül. És bár varázsló én sem vagyok, mégis szerettem volna melléd állni, és elmesélni, hogy mik az én személyes tapasztalataim a változókorról és a fiatalság talán mégsem annyira fájó elmúlásáról.
Írja Jakupcsek Gabriella a fülszövegben, ami tulajdonképpen az írói ígéret is: ezt várhatja a könyvtől az olvasó, aztán tökéletesen meg is valósítja. Pontról pontra vezet végig a saját tapasztalatain, és ugyan nem feltétlenül egyezik az élethelyzete az olvasóéval (az enyém is távol áll Gabrielláétól), de támpontokat, fogódzókat ad a 40 utáni hogyan továbbra. Megvallom, jókor adta édesanyám a kezembe ezt a könyvet, mert betöltve a 40-et kissé elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, mi vár rám a következő években. Sok minden a helyére került, és a változás elfogadásának útjára léptem. Bár, ahogy Gabriella is állítja, ez nem könnyű, de nem is lehetetlen.
A legnagyobb élmény az adta, hogy nyíltan beszélt a menopauzáról, hogy mi történik az ember testével-lelkével a változókor alatt. Noha valószínűleg ez mindenkinél másképp zajlik, de már önmagában attól, hogy valaki beszélt az ezzel kapcsolatos élményeiről, az olvasó úgy érezheti, hogy nincs egyedül. És ez a legnagyobb értéke ennek a könyvnek: kimondja, hogy a problémáddal, a változásoddal nem vagy egyedül. Ez már önmagában sokat ad. A másik az, hogy példát vetít elénk arra nézve, hogyan is lehet ezt pozitívan megélni. Ennek mikéntjét még tanulom, de ezzel szerintem mindenki így van.
Összességében A napos B oldal egy gördülékenyen megírt, könnyed humorral átitatott, néhol komoly írás, ami a változókor árnyoldalaira is felhívja a figyelmet, de mindezt áthatja a pozitív gondolkozás, ami erőt ad az olvasónak, hogy könnyebben lendüljön át arra a bizonyos B oldalra. Mindezt szakemberek ismertetőivel megtámogatva.
Ajánlom annak is, aki már a B oldalon van, mert erőt meríthet belőle, és azon olvasóknak is, akik még előtte vannak, mert megmutatja, hogy várnak még jó dolgok az ember lányára 40 felett is.
Értékelés: 5
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Xen is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése