A Véráldozat című írásom világában játszódó egyperces.
Véráldozat 2. - Ébredés
Elmer
annyira fáradt volt, hogy az éjszaka közepén jó ötletnek tűnt ebben a koszos,
elhagyatott gyárépületben meghúzni magát a tikkasztó melegben. Kimerültségi
szintjét jelezte, hogy mindenféle védelem nélkül szenderedett el egy
tisztábbnak tűnő sarokban, ami nem volt szokása.
Egyszer
csak zümmögő hang szivárgott zavaros álmai közé. Emelte volna a kezét, hogy
lecsapja a szemtelen rovart, de az nem mozdult. Ez nem jó! A figyelmeztetés a tudatalattijából túlharsogta a
zümmögést. Azonban a szemhéjai sem akartak megemelkedni, hiába akarta kinyitni
őket. A francba! Ne már! Most már
biztosan tudta, hogy gáz van, így minden
erejét összeszedte, hogy leküzdje a kábaságát.
Szemei
hirtelen kipattantak.
–
Mi a fa…? – Tekintete azonnal a karjában lévő csőre tévedt, majd a három
vértolvajra, akik a vérét csapolták.
Az
adrenalin azonnal átvette az irányítást, és mire végig gondolhatta volna
felugrott és bakancsa az egyik pacák orrán csattant. Akkorát sikerült rúgnia,
hogy az azonnal elterült a betonon. Ugyanazzal a lendülettel kitépte a karjából
a tűt, amivel jókora sebet szakított a könyökhajlatán, de most a legkevésbé sem
törődött vele, hanem a másik kettő döbbenetét kihasználva nekiindult.
Szerencséjére nem profikkal volt dolga, ami két dolgot jelenthetett, vagy plusz
pénzszerzése volt a cél, vagy adósságot akartak megfizetni. Ahogy visszafordult
egy pillanatra elkapta ijedt pillantásukat, ami alapján csakis az utóbbi lehetett.
Épp ekkor döntöttek úgy, hogy utána iramodnak, ezért a karját szorongatva
gyorsabb tempóra váltott. Az életéért futott.
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése