Egy ügyfélszolgálatos szemszögéből

Egy ügyfélszolgálatos szemszögéből

Az ébresztőóra könyörtelenül belezavart a léha csendbe. Angela Frost morgott egyet, és kezével a hangoskodó eszköz után kapott, amit sikeresen levert az éjjelszekrényéről. Persze, ezzel csak azt érte el, hogy bosszankodva pattanjon ki végül az ágyból, és idegesen vegye fel a kerek szerkezetet.

Miután lenyugodott, elvégezte fürdőszobai teendőit, majd a reggeli elkészítéséhez látott, hogy mire a két kisfiát, a kilencéves Josht és a négyéves Jacobot ébresztenie kell, elkészüljön vele. A rántotta sütése közben a híreket hallgatta a rádióban, és hamarosan azon vette észre magát, hogy a politikusok idiótaságain dühöng. Ez annyira elterelte a figyelmét, hogy majdnem odaégette a reggelit.

Végül sikeresen a tányérokra került az étel, így hát a fiúk ébresztésére indult, ami minden reggel egy külön tortúra volt. Ez most sem volt másként. A nagyobb ugyan nem sokat nyűglődött, és evés után el is indult az iskolába a barátaival, de a kisebb fiú hisztizése egész reggeli alatt eltartott, az óvodába menet pedig hatványozottan folytatódott, így az óvodából teljesen idegesen ért a munkahelyére.

A munkatársai már az internetszolgáltató cég ügyfélszolgálatának közös konyhájában nyüzsögtek. Mikor belépett, legjobb barátnője, Katie, rögtön kiszúrta nem túl rózsás kedvét.

– Mi történt már megint? – kérdezte rögtön, kihagyva a köszönést.

– Csak Jacob, meg… - nem fejezte be, hanem leroskadt egy székre.

– … a férjed – fejezte be Katie.

– Igen, este már megint balhézott, és nem aludt otthon.

– A disznó! – fejezte ki nemtetszését, miközben egy adag kávét nyújtott barátnőjének.

– Ez most életmentő – motyogta Angela két korty között.

Katie már épp válaszolni akart, mikor belibbent a helyiségbe mindig utolsóként érkező, laza kolléganőjük, Karen, egy Madonna számot énekelve. Feszültség most sem látszott az arcán, mintha semmi gondja nem lenne. Ez most is mosolyra késztette Angelát, és a végén a többiekkel együtt énekelte a Frozen utolsó sorait. Felszabadult a daltól, és képes volt nekiindulni a napnak. Megigazgatta a szoknyáját és fehér blúzát, végül egy utolsót simított a bordó egyensálon, majd elindult a helyére. Kezdődhetett a nap!

A délelőtt a megszokott pangással telt. Kevés ügyféllel, kevés problémával. Aztán kettő körül beindult a csúcsidő. Egyre több lett a várakozók száma az üzletben, így egyre jobban kellett gyorsítani a kiszolgálás, de emellett maximálisan ki kellett szolgálni az ügyfelet, illetve kielégíteni az igényeiket, kihangsúlyozni a fontosságukat.

Angela előtt aztán megürült a hely, így módja volt körülnézni a többieken, és a benn lévő ügyfeleken. Katie-nek épp egy férfi magyarázott, erős gesztikulációval, felemelt hangerővel. Kolléganőjén semmi idegesség nem látszott, maximális odafigyeléssel kezelte a szituációt, és hamarosan elérte nyugtató, objektív hanghordozásával, hogy az ügyfél lejjebb vigye a hangerejét, és végre rátérhettek a probléma érdemi megoldására.


***



Már a műszak végén jártak, amikor egyszer csak nyílt az ajtó, Angela tekintete a bejárat felé vándorolt. Egy idős hölgy lépett be az ajtón, enyhén görnyedt háttal, bizonytalanul nézett körbe. A biztonsági őr azonnal megszólította:

– Segíthetek valamiben, hölgyem?

– Igen, ha lenne szíves! A hálót szeretném beköttetni.

– Az internetre gondol?

– Igen, igen, arra a „www”-re, vagy mi a kutyafülének hívják! – legyintett a néni. – A gyerekek vették rá az uramat, miután gépet vettek nekünk, hogy ez egy hasznos dolog, de hát, én még csak a gépet se tudom bekapcsolni, de persze, elküldött ide! – bosszankodott.

– Semmi probléma, mindjárt segítek önnek. Jöjjön velem – vezette a férfi a sorszámkérő pulthoz az ügyfelet.

Megnyomta a megfelelő gombokat, és már rögtön az idős hölgy kezében is volt a sorszámos papír.

Angelától épp akkor ment el az aktuális ügyfél, így nála villogott be az asszony sorszáma. Lassan csoszogott hozzá, és látta, hogy idegesíti ez az egész helyzet. Angela rámosolygott:

– Miben segíthetek önnek? – kérdezte meg kedvesen.

– Hát, kislányom, az internetet szeretném beköttetni, de fogalmam sincs arról, hogy mi is az – ingatta a fejét.

Az ügyintéző röviden elmondta az internet rövid használatát, és a fontosabb technikai részleteket, aztán átbeszélték a különböző lehetőségeket, végül megtalálták az ügyfélnek legmegfelelőbb szolgáltatást.

– Jaj, aranyom, maga olyan türelmes velem, pedig én itt értetlenkedem – szabadkozott Mrs. Smith, már a szerződés kitöltése közben.

– Nem történt semmi – mosolygott továbbra is Angela.

– Pedig biztosan vannak nálam egyszerűbb ügyfelek is – erősködött az idős hölgy.

– Ez nem probléma. Megértem önt, hiszen nem ismerte a szolgáltatást, és ne…

– De ön kitűnően elmagyarázta a nyitját – vágott közbe a néni mosolyogva. – Tessék! – nyújtotta oda a kitöltött szerződést.

Angela tüzetesen átnézte, majd így szólt:

– Minden rendben van, készen is vagyunk. A szerelők tíz napon belül kimennek, és beszerelik a szolgáltatást.

– Köszönöm, aranyom! Viszont látásra! – köszönt el Mrs. Smith.

– Viszont látásra!

Angela mosolyogva nézte, ahogy az idős hölgy kicsoszog az üzletből. Majd elvégezte a háttérteendőket, utána pedig elindult a gyerekekért. Mikor hazaértek, a férje bűnbánó arccal várta őket. Egy hosszú beszélgetés következett köztük, miután lefektették a gyerekeket. Végül jól végződött a nap!

Bővebb információ 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!