"A lelken ejtett seb legfeljebb heggé forr..." - Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre (Szigor I.)

Sok mindent hallottam a szerző műveiről, leginkább negatívumot, így én lepődtem meg a legjobban, hogy egy szórakoztató, jó stílusban megírt könyvet olvashattam. Mert tény, hogy vannak hibái és nem tökéletes, de nem is katasztrofális, mint, ahogy azt sokan írják/mondják.

Rétegeltebb a kép annál, minthogy a főszereplők szexelnek és ez mennyire izgató a nők számára. Oké, tény, igen, az! Mert hogy a fenébe ne lenne az, de mi baj van ezzel? Szerintem az égegyadta világon semmi. Mert nem csak az a könyv lényege, hogy Liza és Igor között forr a levegő, hanem amiért forr, és ami van a háttérben közben, az az, ami többé teszi ezt a művet, mint egyszerű erotikus regény.

Imádom a politikát (az életben nem annyira, de könyvekben igen), az intrikát, és ha ezt jól leírják. Tetszett az, hogy Magyarországon játszódott a mű, egy ugyan fiktív Magyarországon (ami nem is annyira fiktív, inkább a könyv szereplői azok), de mégis magának érezheti az olvasó a környezetet, mert ismeri. Talán ezért jobban élveztem, mintha egy másik országban játszódott volna.

Visszakanyarodva az erotikus részhez. A szexjelenetek változatosak, izgalmasak, és nem unalmasak, ami jó! Ami még jobb, hogy fektet hangsúlyt a könyv a szexualitásból kialakuló érzelmekre is, megismerhetjük a szereplők lelki világát, nem csak a ruhájuk alá nézhetünk be. Ami megint jó.



Jó gondolatok vannak a könyvben. A kedvencem: "A lelken ejtett seb legfeljebb heggé forr, de nyomtalanul soha nem szívódik fel."

Van néhány dolog, amiért nem vagyok elégedett a könyvvel maximálisan, bár ezek elég szubjektív meglátások. Egyrészt két karakter, másrészt néhol nyelvezeti, szemszögi problémám volt a könyvvel. Először a karakterek, akik nem tetszettek: Éva és Olivér. Egyszerűen rühelltem őket az összes jelenetben, amiben szerepeltek. Ha ez volt velük a cél, hát sikerült elérnie az írónak, hogy ne bírjam őket. Éva miatt majdnem sikerült otthagynom a könyvet az első pár oldal után, szóval ennyire nem jött be az a nő. Akkor lett „jóbarátom” a könyv, mikor megjelent Sándor, onnantól nem volt gond. Csipázom a meleg karaktereket, a gyengéim. A kedvenceim Igor és Sándor voltak, bár Liza se sokkal maradt le mögöttük. Megszerettem őket.

A nyelvezeti/szemszög problémáról. Néhol annyira színpadiasan fogalmazott a szerző, hogy a párbeszédek inkább egy színdarabba illettek volna, főleg Lizánál érződött ez. Ehhez kapcsolódik a szemszög problémám. Míg Igorhoz nagyon illett az E/1, mert a szerző férfi lévén jól bele tudott helyezkedni a karakterbe, addig Lizánál sokszor éreztem, hogy nem az igazi az E/1, jobb lett volna nála az E/3-as nézőpont, mert akkor nem kellett volna annyira belehelyezkednie a szerzőnek a gondolataiba. Mint nőnek nekem nem volt az igazi. Bár előfordulhat, hogy ezt csak én gondolom így.

Összességében egy nagyon jó szórakozás volt a könyv. Kikapcsolja az embert. Fogok még a szerzőtől olvasni.

Értékelés: 4

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!