Egy ügyfélszolgálatos szemszögéből
Az ébresztőóra könyörtelenül belezavart a léha csendbe. Angela Frost morgott egyet, és kezével a hangoskodó eszköz után kapott, amit sikeresen levert az éjjelszekrényéről. Persze, ezzel csak azt érte el, hogy bosszankodva pattanjon ki végül az ágyból, és idegesen vegye fel a kerek szerkezetet.
Miután lenyugodott, elvégezte fürdőszobai teendőit, majd a reggeli elkészítéséhez látott, hogy mire a két kisfiát, a kilencéves Josht és a négyéves Jacobot ébresztenie kell, elkészüljön vele. A rántotta sütése közben a híreket hallgatta a rádióban, és hamarosan azon vette észre magát, hogy a politikusok idiótaságain dühöng. Ez annyira elterelte a figyelmét, hogy majdnem odaégette a reggelit.
Végül sikeresen a tányérokra került az étel, így hát a fiúk ébresztésére indult, ami minden reggel egy külön tortúra volt. Ez most sem volt másként. A nagyobb ugyan nem sokat nyűglődött, és evés után el is indult az iskolába a barátaival, de a kisebb fiú hisztizése egész reggeli alatt eltartott, az óvodába menet pedig hatványozottan folytatódott, így az óvodából teljesen idegesen ért a munkahelyére.
A munkatársai már az internetszolgáltató cég ügyfélszolgálatának közös konyhájában nyüzsögtek. Mikor belépett, legjobb barátnője, Katie, rögtön kiszúrta nem túl rózsás kedvét.
– Mi történt már megint? – kérdezte rögtön, kihagyva a köszönést.
– Csak Jacob, meg… - nem fejezte be, hanem leroskadt egy székre.
– … a férjed – fejezte be Katie.
– Igen, este már megint balhézott, és nem aludt otthon.
– A disznó! – fejezte ki nemtetszését, miközben egy adag kávét nyújtott barátnőjének.
– Ez most életmentő – motyogta Angela két korty között.
Katie már épp válaszolni akart, mikor belibbent a helyiségbe mindig utolsóként érkező, laza kolléganőjük, Karen, egy Madonna számot énekelve. Feszültség most sem látszott az arcán, mintha semmi gondja nem lenne. Ez most is mosolyra késztette Angelát, és a végén a többiekkel együtt énekelte a Frozen utolsó sorait. Felszabadult a daltól, és képes volt nekiindulni a napnak. Megigazgatta a szoknyáját és fehér blúzát, végül egy utolsót simított a bordó egyensálon, majd elindult a helyére. Kezdődhetett a nap!
A délelőtt a megszokott pangással telt. Kevés ügyféllel, kevés problémával. Aztán kettő körül beindult a csúcsidő. Egyre több lett a várakozók száma az üzletben, így egyre jobban kellett gyorsítani a kiszolgálás, de emellett maximálisan ki kellett szolgálni az ügyfelet, illetve kielégíteni az igényeiket, kihangsúlyozni a fontosságukat.
Angela előtt aztán megürült a hely, így módja volt körülnézni a többieken, és a benn lévő ügyfeleken. Katie-nek épp egy férfi magyarázott, erős gesztikulációval, felemelt hangerővel. Kolléganőjén semmi idegesség nem látszott, maximális odafigyeléssel kezelte a szituációt, és hamarosan elérte nyugtató, objektív hanghordozásával, hogy az ügyfél lejjebb vigye a hangerejét, és végre rátérhettek a probléma érdemi megoldására.
***
