Ne nyisd ki a szemed! - Josh Malerman: Madarak a dobozban

Lehet-e látás nélkül létezni? Lehet-e folyamatosan rettegni? Lehet-e mindig erősnek maradni? Lehet-e nem sírni? Lehet-e túlélni?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak a könyv olvasása közben. Ahogy a halad előre úgy temet maga alá a cselekmény és annál kevésbé enged szabadulni. Csak falod a sorokat, mert nincs megállás, ahogy a szereplők számára sem. Remekbe szabott utazás egy borzalmakkal teli új világban, amelynek a hangulata magával ragad.

Már a könyv borítója is baljós hangulatot áraszt egyszersmind előre vetítve a hangulatot. Először nem tudtam eltalálni, mire vonatkozhat a cím, és miért ilyen a borító, de aztán minden értelmet nyert, az eltakart ablakok, festett szélvédő, minden, minden fokozatosan értelmet nyer.

Régen olvastam már ilyen történetet, ami ennyire magával ragadott volna, ami komor hangulata ellenére ennyire meg tudott volna venni magának, de ez a könyv megtette, és jó darabig azt hiszem, nem fogom tudni elfelejteni.

Az ötlet: A történet ötlete elég újszerű, bár lehet, hogy csak nekem. Mit tenne az ember, ha nem nyithatná ki többet a szemét? Mit tehetne ha a külvilágban olyan lények ólálkodnak akikre ha ránéz, megőrül? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják az írót, aki szerintem mesterien járja körül, építi fel a hangulatot, az eseményeket, a rettegést.

 Bár nem tökéletes. És amiért nem lehet tökéletes, az máshol (Pl.: Tarantino: Ponyvaregény) működött. Még pediglen a nézőpont váltakozás. Múlt és jelen eseményei között ugrál a mű, és noha csak a végére érnek össze a szálak és a végére derül ki, mi hogy történt, sajnos, hamarabb kiderül, hogy ki maradt életben és ki nem, mint, ahogy vége lenne a műnek. Ezért inkább a hogyanon van a hangsúly.

Eme szépséghiba ellenére is elérte az író, hogy végigizguljam Malorie evezését, és küzdelmét önmagával, a rátörő emlékekkel, a démonaival. Utazását egy jobb élet felé. És ez vajon tényleg egy jobb élet? Talán a jövő, a folytatás eldönti. Talán.

Az vetődött fel bennem: Tudnék-e így élni vagy feladnám? Végig tudnám-e ugyanezt csinálni a gyerekeimért? Ugyan még nincsenek gyerekeim, de nem tudom mit csinálnék, ha később, mikor már lesznek gyerekeim ilyen helyzetbe kerülnék. Érdekes kérdések, amire senki nem tudja a választ. De egyet megtanított ez a könyv. Ha egy ilyen jövő bekövetkezne, akkor a legfontosabb, hogy: "Ne nyisd ki a szemed!"

Értékelés: 4,5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!